Pelyva
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A pelyva, vagy polyva, (latin gluma) a pázsitfüvek és a sásfélék virágját körülvevő hártyás levélke (murvalevél (bractea)) más néven léha valamint a cséplésnél összetöredezett toklász.[1] Az aratás végterméke a gabonaszem, a pelyva a magról szeleléssel leválasztott, általában nem hasznosított része.
Tágabb értelemben a száraz gabonaféléket burkoló védőréteg, a toklász és a léha (búza, rozs, árpa, zab, rizs, köles, cirok stb.) letöredezett apró hulladékai, melyektől különbözik gabonafélék cséplése után keletkező aljgabona. Ez tartalmazza a szalma, törek, ocsú, pelyva részeket.
Az ocsú a kicsépelt gabona szemetes, törmelékes maradéka, amely tartalmazza az aszott, törött szemeket és a gyommagvak keverékét. A népi nyelvben megkülönböztetik még a finom pelyvát is, amit a népi építészetben vályogtégla készítéséhez, paticsfal[2] építésekor, vagy ún. tapasztáskor, ínségesebb időkben az állatok takarmányozására használtak fel.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Bognár János: Alaktan / virág / – pelyva és toklász fellevelek. Plantarium blog, 2013. március 23. „A pelyvás szemtermésnél a virágpelyva fellevelek szorosabban, vagy lazábban ránőttek a szemtermésre.”
- ↑ Paticsfal
További információk szerkesztés
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
