Főmenü megnyitása

A Popol Vuh a majákhoz tartozó kicse nép irodalmának szent történelmi–mitológiai könyve. A címét a különféleképp értelmezik: a „Gyékényen Tanácskozók Könyve”, vagy a „Tanács Könyve”. A Popol jelentése: "a tanácskozások házának helye; a Vuh jelentése: könyv.[1] A mitológiai jellegű alkotás elmeséli a világ és az emberek teremtését, aztán a főistenek háborúját, végül a maja-kicse nép csodás eredetét.

Popol Vuh
Popol vuh.jpg
Szerző Francisco Ximénez
Ország Guatemala
Műfaj narration
Kiadás
Magyar kiadó Helikon Kiadó
Magyar kiadás dátuma 1984
Fordító Boglár Lajos, Kuczka Péter
Oldalak száma 205
ISBN9632075323
A Wikimédia Commons tartalmaz Popol Vuh témájú médiaállományokat.

A könyvből részletekben gazdag képet nyerhetünk a népről, tényeket szolgáltat több mint 150 király és királyné élettörténetéról. Alapos leírást kapunk a maják gondolkodásáról és társadalmi szerveződéséről, a hatalmas városokról, az államszerkezetről, az írásról és az időszámításukról (naptár), továbbá a királyság rítusairól, az építészet, a művészet és az irodalom területéről.[2] Kicse indián kicsi Bibliának is nevezhetjük, hiszen a világ teremtésétől, sőt teremtéseitől és elpusztulásaitól a királyok és a főpapok jegyzékéig benne van minden, amit alkotói a térről és időről, környezetükről, önmagukról és történetükről tudtak és feljegyzésre méltónak ítéltek.[1]

A Popol Vuh egy sokrétegű, összetett és bonyolult mű, amely egy nép egész tudását és hagyományát tartalmazza, gyakran ellentmondásosan. Kialakulása, megformálása, feltehetően hosszú ideig tartott, valószínű, hogy a kicséket körülvevő népek mítoszai, legendái, mondái is beleszövődtek, torzítva a kicse mitológiát, annak eredeti formáját.[1]

Vannak a könyvnek olyan részei is, amelyek tág teret kínálnak különböző értelmezéseknek, sokszor fantasztikus spekulációknak. Nehéz például válaszolni arra, miként került ebbe a könyvbe a vízözönnek olyan vagy hasonló leírása, amelyeket az ókori Közel-Keletről ismerünk. Hasonló a helyzet azzal, amit az Ősatyák tengeren való átkeléséről ír a könyv. Sokan ebben Atlantisz létezésének egy újabb bizonyítékát látják.[1]

Néha úgy érezzük, hogy a kicsék egy lépésnyire megközelítették az elvont, egyetlen Isten képének kialakítását, máskor pedig, későbbi korokban, mintha visszatértek volna különböző totemállatokhoz, a természet kisebb erőinek, a villámnak, az időjárásnak istenesítéséhez.[1]

A kicse (wd) nép leszármazottai a Guatemala-fennsíkon, Guatemalavárostól északra élnek. Egykor a maja civilizáció kulturális és kereskedelmi centrumainak perifériáján éltek, nem emeltek olyan városokat, mint Tikal, Palenque, Labna, Chichén Itzá, Copán, Uxmal stb., hogy néhány ismertebbet említsünk.[1] A Popol Vuh elbeszélését a spanyol hódítást megelőzően eredetileg szájhagyomány által adták tovább, körülbelül 1550-ig, amikor is kicse nyelven lejegyezték az őslakosok. Az írnokok emlékezetből dolgoztak, mert az eredeti, képírásos könyvek már a spanyol megszállás idején sem léteztek.[3]

A könyvet a 18. század elején fedezte fel a spanyol domonkos rendi pap, Francisco Ximénez (1666-1721) a guatemalai Chichicastenangóban, majd latin betűkkel írta le a szavakat, kicse és spanyol oszlopokkal. Később a könyvet számos nyelvre lefordították. Magyarul Boglár Lajos és Kuczka Péter fordításában 1984-ben jelent meg a Helikon Kiadónál.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Mitológiai enciklopédia: Larousse: Mitológiai enciklopédia, Saxum, 2010
  • Popol Vuh: Popol Vuh → jegyzetek és utószó, Helikon, 1984