Főmenü megnyitása

Nagyfogú nyár

növényfaj
(Populus grandidentata szócikkből átirányítva)

A nagyfogú nyár (Populus grandidentata) a Malpighiales rendjébe, ezen belül a fűzfafélék (Salicaceae) családjába tartozó faj.[1]

Infobox info icon.svg
Nagyfogú nyár
A levele
A levele
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Malpighiales
Család: Fűzfafélék (Salicaceae)
Nemzetség: Nyárfa (Populus)
L.
Fajcsoport: Populus
Faj: P. grandidentata
Tudományos név
Populus grandidentata
Michx.
Szinonimák
  • Populus tremula subsp. grandidentata (Michx.) Á.Löve & D.Löve
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nagyfogú nyár témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyfogú nyár témájú médiaállományokat és Nagyfogú nyár témájú kategóriát.

Tartalomjegyzék

ElnevezéseSzerkesztés

A „nagyfogú” megnevezését a levelek szélén található jól kiemelkedő fogazatáról kapta.[1]

ElőfordulásaSzerkesztés

A nagyfogú nyár előfordulási területe Észak-Amerika keleti felén van; nagyjából az Amerikai Egyesült Államok északkeleti és Kanada délkeleti részein. Részletesebben Virginiától kezdve északra, Új-Anglián keresztül egészen Új-Skóciáig található meg. Nyugatra Manitoba délkeleti részéig, Minnesotáig, Iowáig, Missouri legészakkeletibb részéig és Kelet-Illinoisig lelhető fel. Indianában, Ohióban és Nyugat-Virginiában is jelentős állományai vannak. Kentuckyban, Tennesseeben, Észak-Karolinában és Dél-Karolinában elszigetelt állományai élnek.[2]

MegjelenéseSzerkesztés

Közepes termetű lombhullató fafaj, mely nagyon hasonlít az amerikai rezgő nyárra (Populus tremuloides), azonban valamivel magasabbra nő és levelein nagyobbak a fogak.[3] Szélfúváskor levelei rezegnek. A fiatal fa kérge olajzöld, vékony és sima tapintású. 30-40 éves korára a kéreg megvastagszik, szürkévé válik és tapintásra durva lesz. A növény kétlaki, azaz a porzós és a termős barkák külön példányokon fejlődnek ki. A kifejlett példány magassága 18-24 méter közötti; törzsének átmérője 20-25 centiméter. Gyorsan növő, azonban rövid életű fafaj; 60-70 évesen elkezd megbetegedni, és nagyjából 100 évesen elpusztul. Pionír növény, mely elsőként telepszik meg egy új helyen. A gyökerei nem hatolnak túl mélyre, azonban szélesen szétterülnek, néha 18 méterre is.[4] Általában 4-5 oldalgyökere van.

ÉletmódjaSzerkesztés

Sokféle talajon képes megélni; főképp a homokoson és agyagoson. A sziklás területeken is megkapaszkodik. 1,5 méter mélyre is lenyúlik a gyökere, hogy megfelelő vízmennyiséghez jusson.[5] Nem bírja az árnyékos helyeket, emiatt az árnyas helyeken növő csemeték hamar elpusztulnak. Pionír növényként gyakran az új erdők első fái közé tartozik; gyorsan nő emiatt eltakarja a lassabban növő fafajokat, mint például a vörös tölgyet (Quercus rubra) és a vörös juhart (Acer rubrum). Uralmát egyes területen nemzedékeken keresztül fenntartja, mígnem más fák föléje magasodnak és beárnyékolják. A 20. század elején a Nagy-tavak környékéről kivágták és felégették a nagy fenyőerdőket, helyüket a nagyfogú nyárfák és az amerikai rezgő nyárfák vették át. A két nyárfa gyakran együtt él, azonban az utóbbi a dominánsabb, de az előbbi jobban tűri a betegségeket, mint például a Entoleuca mammata nevű gombás fertőzést. Fő kártevői a gyapjaslepke (Lymantria dispar) és az Armillaria gombafajok. A Xyleborus saxesceni nevű bogár a megégett példányokat támadja meg.

SzaporodásaSzerkesztés

A magvai a barkavirágzatokban jönnek létre. Magvát, mely két kitüremkedéssel rendelkezik, a szél szórja szét. Erdőtűz vagy kivágás után, gyökeréből is kihajthat új törzseket; így az eredeti fa köré és közelébe egy klónkolónia jöhet létre.[4]

FelhasználásaSzerkesztés

A faanyaga világos, sima felületű, puha és egyenes. Főleg furnérkészítéshez használható. Továbbá pelleteket, gyufaszálakat, dobozokat, jégkorong ütő kelléket és létrákat is készítenek belőle. A kérgéből is pellet, valamint táppótlék készül a szarvasmarhák számára.

KépekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b technology transfer fact sheet: Populus spp.. Forest Products Laboratory: R&D USDA. United States Department of Agriculture Forest Service, Center for Wood Anatomy Research. (Hozzáférés: 2011. december 2.)
  2. http://www.fs.fed.us/database/feis/plants/tree/popgra/all.html
  3. Smith, Welby R.. Trees and Shrubs of Minnesota: the Complete Guide to Species Identification. University of Minnesota Press (2008. július 23.) 
  4. a b http://www.rook.org/earl/bwca/nature/trees/populusgrand.html
  5. Silvics of North America. UDA FS. Agriculture Handbook 654. Washington, D.C. 1990.

ForrásokSzerkesztés

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Populus grandidentata című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.