Porfirio Díaz

mexikói politikus

Porfirio Díaz (teljes nevén José de la Cruz Porfirio Díaz Mori; Oaxaca de Juárez, 1830. szeptember 15.Párizs, 1915. július 2.) Mexikó leghosszabb ideig hivatalban lévő elnöke volt. Rendszere ellen tört ki 1910-ben a mexikói forradalom, amelynek hatására 1911-ben lemondott és Európába hajózott.

Porfirio Díaz
 Mexikó elnöke
Hivatali idő
1876. november 28. – 1911. május 25.
ElődSebastián Lerdo de Tejada
UtódFrancisco León de la Barra
Katonai pályafutása
Csatái

Született1830. szeptember 15.
Oaxaca de Juárez,  Mexikó
Elhunyt1915. július 2. (84 évesen)
Párizs,  Franciaország
SírhelyMontparnasse-i temető
PártLiberal Party

HázastársaDelfina Ortega Díaz, Carmen Romero Rubio
Gyermekei
  • Amada Díaz Quiñones
  • Porfirio Díaz Ortega
  • Luz Aurora Victoria Díaz Ortega
Foglalkozás
IskoláiInstituto de Ciencias y Artes de Oaxaca
Vallásrómai katolikus egyház

Díjak
  • Bath-rend lovagja nagykereszttel
  • Katolikus Izabella-rend nagykeresztje
  • Order of Saint Alexander Nevsky
  • Magyar Királyi Szent István-rend
  • Belga Lipót-rend
  • Order of Saints Maurice and Lazarus
  • Holland Oroszlán Rend
  • Nap- és oroszlán-rend
  • Grand Cross of the Order of the Tower and Sword
  • Royal Order of the Sword
  • Order of the Liberator
  • III. Károly-rend
  • Vörös Sas-rend 1. osztálya
  • Grand Cordon of the Supreme Order of the Chrysanthemum
  • Collar of the Supreme Order of the Chrysanthemum
  • a francia Becsületrend nagykeresztje
  • Order of the Lion and the Sun First class
  • Knight of the Order of St. Alexander Nevsky

Porfirio Díaz aláírása
Porfirio Díaz aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Porfirio Díaz témájú médiaállományokat.

Megítélése ma is ellentmondásos: vannak, akik tisztelik, mivel stabilitást és fejlődést hozott az országnak, de szerepét többnyire negatívan értékelik, mivel sokak szerint diktátor volt, az alsóbb néprétegek helyzete pedig folyamatosan romlott kormányzása idején.

A forradalom előtt

szerkesztés

1830-ban született Oaxaca városában. Apját korán elvesztette, anyja nevelőintézetbe adta. Amikor 1846-ban az USA megtámadta Mexikót, önként jelentkezett katonának. A háború 1849-es vége után beiratkozott a oaxacai Tudományok és Művészetek Intézetébe, ahol jogot tanult. 1853-ban ügyvéd lett. A reformháború idején a szabadelvű csapatok oldalán harcolt,[1] 1862-ben egy körülbelül 1000-fős katonai egységet vezetve részt vett a pueblai csatában is,[2] de később a No reelección („Nincs újraválasztás”) jelmondattal, a Noria-terv kiadásával szembeszállt Benito Juárez elnökkel, majd Juárez halála után Sebastián Lerdo de Tejada elnökkel is a Tuxtepec-terv segítségével.[3]

Miután 1876-ban elnök lett, korábbi jelmondatával pont ellenkezőleg cselekedett: mindannyiszor indult a választáson, és állandóan újra is választották. A korábbi, háborúktól és polgárháborúktól sújtott évtizedek után a Díaz-rendszer, az úgynevezett porfiriátus politikai stabilitást, békét, és lassú fejlődést hozott Mexikónak. 1901-ben megkapta a magyar Szent István-rend nagykeresztjét is.[4]

Ám rendszere főként a hazai és külföldi nagybirtokosoknak és oligarcháknak kedvezett, az alsóbb rétegek lassan elszegényedtek, a parasztok földjeit pedig számos államban erőszakkal kisajátították a haciendák tulajdonosai. A nép elégedetlensége folyamatosan növekedett, a helyzetet pedig súlyosbította az 1908-as világgazdasági válság és az ugyanezen időszakban jelentkező aszály is, aminek hatására az élelmiszerárak is jelentősen megemelkedtek.[5] Már 1906-ban és 1907-ben mutatkoztak a feszültség jelei: a cananeai bányászok sztrájkját és felkelését éppúgy véresen verték le, mint a Río Blancó-i textilmunkásokét.

1907 decemberében Díaz egy nagy visszhangot kiváltó interjút adott James Creelmannek, a Pearson’s Magazine újságírójának: az interjúban kijelentette, hogy többé nem indul az elnökválasztáson.[6] 1910-re azonban megváltoztatta álláspontját, és mégis elindult. Fő ellenjelöltjeként Francisco Ignacio Madero lépett fel, akit azonban még a választás előtt börtönbe zártak.

A forradalomban

szerkesztés

Az 1910-es választást ismét Díaz nyerte, de Madero októberben megszökött börtönéből, és a texasi San Antonióban kiadta a San Luis-tervet, amelyben fegyveres felkelésre szólított fel Díaz kormánya ellen. Novemberben fegyvert fogtak az ország több államában is: kitört a mexikói forradalom. A harcok váltakozó sikerrel zajlottak, de amikor 1911 májusában Pancho Villa csapatai elfoglalták Ciudad Juárezt, Díaznak már nem maradt más választája, mint a lemondás.

 
Porfirio Díaz sírja a párizsi Montparnasse-i temetőben

Az Ipiranga nevű hajón Európába utazott, és Párizsban élt (viszonylag szerény körülmények között[7]) 1915-ben bekövetkezett haláláig.[8]

Először a Saint Honoré d'Eylau-templomban temették el, majd 1921-ben testét áthelyezték a montparnasse-i temetőbe, ahol sírját ma is rengetegen keresik fel, többnyire tisztelői, de kritikusai is.[7][9]

  1. Lavrov, Nyikolaj Matvejevics. A mexikói forradalom 1910–1917 (magyar nyelven). Kossuth Könyvkiadó, 17. o. [1972] (1983). ISBN 9630922517 
  2. 5 de mayo 1862 - Aniversario de la victoria sobre el ejército francés en Puebla (spanyol nyelven). INEHRM. (Hozzáférés: 2018. május 3.)
  3. Pablo Moctezuma Barragán: ¡Viva Villa... Cabrones! – III. 1910: ¡Ahora es cuando! hierbabuena has de dar sabor al caldo (spanyol nyelven) (PDF). UAM. [2015. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 14.)
  4. A Szent István-rend tagjai. [2010. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 14.)
  5. Pablo Moctezuma Barragán: ¡Viva Villa... Cabrones! – I. La crisis de 1908: Como agua para chocolate (spanyol nyelven) (PDF). UAM. [2015. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 14.)
  6. Rafael Hernández Ángeles: El que se mueve se sale: La entrevista a Bernardo Reyes Barrón, 4 de agosto de 1908. (spanyol nyelven). INEHRM. (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  7. a b Porfirio Díaz vivió modestamente durante sus últimos años en Francia (spanyol nyelven). CNN. (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  8. Pablo Moctezuma Barragán: ¡Viva Villa... Cabrones! – V. 1911: Caída de Porfirio Díaz: Se cayó el arbolito en que dormía el pavo real (spanyol nyelven) (PDF). UAM, 2011. május 25. [2015. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 14.)
  9. Cientos visitan tumba de Porfirio Díaz (spanyol nyelven). El Siglo de Torreón, 2003. augusztus 30. (Hozzáférés: 2014. december 15.)