Porosz hódolat (festmény)
A Porosz hódolat (lengyelül: Hołd pruski) Jan Matejko 1879 és 1882 között készített historikus festménye. Lengyelország egyik fontos politikai eseményét ábrázolja. Krakkóban, a Posztócsarnok XIX. századi lengyel festészetet bemutató galériájában látható, mérete 388 cm × 785 cm.
| Porosz hódolat (Hołd pruski) | |
 | |
| Művész | Jan Matejko (1879-1882) |
| Típus | olajfestmény |
| Műfaj | történelmi festmény |
| Magasság | 388 cm |
| Szélesség | 785 cm |
| Múzeum | Posztócsarnok Gyűjteménye (Nemzeti Múzeum) |
| Gyűjtemény | Krakkói Nemzeti Múzeum |
| Település | Krakkó |
| Anyag | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Porosz hódolat témájú médiaállományokat. | |
Történelmi háttér szerkesztés
1525. április 10-én a Német Lovagrend nagymestere, Brandenburgi Albert hűbéresküt tett I. Zsigmond királynak a krakkói piactéren, majd ezt követően létrejött a Porosz Hercegség világi állama. Lengyelország később jelentős segítséget nyújtott az új államnak abban, hogy megvédelmezze magát más németekkel, többek közt V. Károly német-római császárral szemben. A festmény Lengyelország történelmének, kultúrájának és királyainak egyik legdicsőségesebb pillanatát ábrázolja, ugyanakkor sötétebb tónusok is megjelennek benne az ország későbbi bukására utalva. A 18. század második felében, Lengyelország három felosztásának folyamatában az Orosz Birodalom, a Porosz Királyság és a Habsburg Birodalom 123 évre megfosztotta függetlenségétől. Ezt a felvilágosodásra alapozott 1791. évi Május 3-i alkotmánnyal, illetve a megelőző több évtizedes polgári reformokkal sem tudták megállítani a lengyelek.
Egyes vélekedések szerint a mű poroszellenes, mert jóslatszerűen érzékelteti, hogy el fogják árulni Lengyelországot. Mások szerint inkább a lengyelséggel szembeni kritika, mivel Matejko azt érzékelteti, hogy a látszólag diadalmas pillanat valójában üres, csak egy elfecsérelt győzelmet mutat. Megint mások úgy vélik, a függetlenségét vesztett haza szeretetét, a könnyen forgandó történelmi szerencsét, a nemzeti balsorsot fogalmazta meg a művész benne.
A festő több, mint 30 jelentős történelmi alakot jelenített meg a képen. Mint sok más hasonló alkotásánál, úgy ennél sem törekedett teljes történeti hűségre. Olyan személyeket is megfestett például, akik az eskünél nem is voltak jelen.
Története szerkesztés
Matejko 1879 szentestéjén kezdte festeni a képet és három évvel később fejezte be. 1882. október 7-én Lwówban (Lembergben), a galíciai szejm (Sejm krajowy) ülésén a lengyel nemzetnek adományozta abból a célból, hogy hozzájáruljon egy új gyűjtemény létrehozásához, amelyet a Wawelben, a Királyi Palotában kívántak megnyitni. Ezt követően bemutatták Krakkóban, Lwówban, Varsóban, továbbá Berlinben, Párizsban és Budapesten, legfőképpen pedig Rómában és Bécsben. Miután 1885-ben visszakerült Krakkóba, átmenetileg a Posztócsarnok emeletén működő Nemzeti Múzeum galériájában állították ki. A Wawelben ugyanis ekkor még a megszálló osztrák hadsereg székelt.
A mű hazafias és poroszellenes üzenetei miatt I. Vilmos német császár ellenezte azt a javaslatot, hogy Matejko elismerést kapjon. Poroszország egyébként is mindent megtett annak érdekében, hogy elnyomja a lengyel kultúra fejlődését és elősegítse az ország germanizálódását. A második világháború idején a németek módszeresen igyekeztek megsemmisíteni a lengyel kultúra alkotásait. Ez a festmény – együtt a művész A Grünwaldi csata (Bitwa pod Grunwaldem) című képével – a legkeresettebb elpusztítandó művek között szerepelt. A harcok idején Zamośćban őrizték titkos helyen.
A mű a 20. század jó részében a Posztócsarnok Porosz hódolat termében volt kiállítva. 1915-ben, 1938-ban, majd a világháború után 1945-ben is restaurálásra szorult. 1974-ben Moszkvában állították ki, miután szakértők az eredeti állapotába igyekeztek visszaállítani. A legutóbbi állagfelújítás 2006-2008 között zajlott, s ennek köszönhetően a festmény ismét a régi fényében tündököl. 2011-ben Németországban szerepelt, az ezeréves Lengyelország művészetét és történelmét volt hivatva népszerűsíteni.
Leírás szerkesztés
A festmény Matejko egyik legnagyobb méretű alkotása, hossza csaknem 8 méter. A hűbéri eskü letételét Lengyelország jelentős politikai győzelmeként ábrázolja, amelynek során érvényesíteni tudta az akaratát Poroszországgal szemben. Utóbbi később szembefordult a Lengyel-Litván Unióval, sőt az egyik olyan országgá vált, amely Lengyelország területéből és népességéből jelentős részt szakított ki magának. A festő a porosz, osztrák és orosz megszállás idején készítette művét, azzal a céllal, hogy emlékeztesse a lengyel népet történelmük dicsőségeire.
Mindazonáltal a képen látható egyes arcok és mozdulatok kifejezően előrevetítik a jövő tragédiáját. I. Zsigmond király – bár Brandenburgi Albert térdel előtte – egyáltalán nem fenyegetően lép fel vele szemben. Erős és fenséges, de alakja azt jelzi, hogy a győzelem ideiglenes, s a lengyel dominancia nem lesz tartós. Albertről ezzel szemben több olyan jel olvasható le, ami hátsó szándékot tükröz. Mindkét térde a földön van, ami azt sugallja, hogy nem tekinti valódi szuverén hatalomnak Zsigmondot. Ez a testtartás ugyanis csak istent illetheti. A lobogót erősen szorítja, a Bibliát azonban éppen hogy csak érinti. A zászló büszkén lobog, utalva Poroszország militáns ambícióira. Végül egy kesztyű hever mellette, ami néma kihívást jelent Zsigmonddal szemben.
A festmény számos művészettörténeti tanulmány tárgya volt a múltban, és jó néhány művész értelmezte át, például Tadeusz Kantor. 1992-ben a Piwnica pod Baranami kabarécsoport szervezett előadást vele kapcsolatban. A festményt Matejko remekművei között tartják számon.
Történelmi szereplők a képen szerkesztés
A háttérben a Mária-templom (Kościół Mariacki) látható, a kép felső részén pedig egy galamb, ami a békét szimbolizálja. A művész – elrugaszkodva a történelmi valóságtól – a Posztócsarnokot reneszánsz stílusúra festette meg, holott 1525-ben ez még gótikus volt. A kompozíció középpontjában I. Zsigmond lengyel király és Brandenburgi Albert szerepel, utóbbi térdelve. További szereplők:
- Piotr Tomicki, Przemyśl, Poznań és Krakkó püspöke, a korona alkancellárja, királyi titkár, humanista ügyvéd, szónok és diplomata.
- Laszky Jeromos (Hieronim Łaski) lengyel diplomata lengyel, magyar és Habsburg királyok szolgálatában, Sieradz kormányzója, erdélyi vajda.
- Anna Radziwiłłówna mazóviai hercegnő, régens.
- Janusz III mazóviai herceg.
- Jagelló Hedvig (Jadwiga Jagiellonka) királyi hercegnő, I. Zsigmond és első felesége, Szapolyai Borbála lánya.
- Sforza Bona lengyel királyné, I. Zsigmond második felesége. Matejko saját hitveséről, Teodoráról mintázta az asszonyt.
- Piotr Kmita, a korona nagymarsallja, krakkói vajda.
- Krzysztof Szydłowiecki kincstárnok, nagykancellár.
- Andrzej Tęczyński lublini, sandomierzi és krakkói vajda, krakkói kastellán.
- Przecław Lanckoroński kozákkapitány, Chmielnik kormányzója.
- Konstanty Ostrogski fejedelem, litván hetman (katonai parancsnok).
- Jan Tarnowski krakkói vajda és kastellán, Sandomierz, Lubaczów, Stryj és Chmielnik kormányzója.
- Andrzej Kościelecki kincstárnok, kormányzó.
- Mikołaj Firlej krakkói kastellán, sandomierzi és lublini vajda.
- Jan Łaski érsek.
- Olbracht Gasztołd litván kancellár, vilnói, troki-i, polacki, nowogródeki vajda.
- Stańczyk udvari bolond (arckifejezése kétséget tükröz, hogy valódi-e a győzelem). Stańczykot Matejko önmagáról mintázta, mint más képein is, például épp a Stańczyk címűn.
- A kép bal alsó sarkában látható Bartolommeo Berrecci építész, a Királyi palota újjáépítője, aki királyi pecsétes dokumentumot tart a kezében. Mellette Seweryn Boner bankár áll, akit szintén önmagáról mintázott a festő.
- A trónörökös (a későbbi II. Zsigmond Ágost), aki egy láncot babrál, utalva arra, hogy veszélyes játék zajlik a sorssal.
- A Német Lovagrend katonája, aki a rend megszűnését szimbolizálja.
- A városőrség egy tagja, aki a tömeget figyeli és biztosítja, hogy senki se zavarja meg az eskütételt.
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Hołd pruski (obraz Jana Matejki) című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Prussian Homage (painting) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
