Főmenü megnyitása

Portugália

állam Délnyugat-Európában

Portugália (portugálul Portugal) Magyarországgal csaknem azonos területű európai ország, amely az Ibériai-félsziget délnyugati részén található. Az európai földrész legnyugatabbra fekvő országa. Északon és keleten egyetlen szárazföldi szomszédjával, Spanyolországgal határos, nyugaton és délen az Atlanti-óceán mossa partjait. Az országot a Porto város környéki, egykori Portói Grófságról (wd) (Condado de Portugal) nevezték el.

Portugál Köztársaság
República Portuguesa
República Pertuesa
Portugália zászlaja
Portugália zászlaja
Portugália címere
Portugália címere
Nemzeti himnusz: A Portuguesa
EU-Portugal with islands circled.svg

Fővárosa Lisszabon
é. sz. 38° 42′, ny. h. 9° 11′
Államforma köztársaság
Vezetők
Államfő Marcelo Rebelo de Sousa
Miniszterelnök António Costa
Hivatalos nyelv portugál
Beszélt nyelvek mirandai (regionálisan északkeleten)
függetlenség a Leóni Királyságtól
elismerés pápa által 1179

EU-csatlakozás 1986. január 1.
Tagság
Népesség
Népszámlálás szerint 10 457 295 fő (2013)[1]
Rangsorban84
Becsült10 477 800 fő (2013. december)
Rangsorban84
Népsűrűség114 fő/km²
GDP2008 (forrás: IMF)
Összes244 492 millió USD (37)
Egy főre jutó22 997 USD (33)
Földrajzi adatok
Terület92 391 km²
Rangsorban 109
Víz0,5%
IdőzónaWET (UTC±0)
WEST (UTC+1)
Egyéb adatok
Pénznem Euró (EUR)
Nemzetközi gépkocsijel P
Hívószám 351
Segélyhívó telefonszám 112
Internet TLD.pt
Villamos hálózat 230 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • Schuko
Közlekedés iránya jobb
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Portugál Köztársaság témájú médiaállományokat.

térkép szerkesztése

Portugália területéhez tartoznak az Atlanti-óceánban fekvő Azori-szigetek (2335 km²) és a Madeira-szigetek (797 km²). Sokáig portugál fennhatóság alá tartozott Makaó, ami 1999-ben került vissza Kínához. Már jóval ez előtt (az 1970-es évek közepén) függetlenné váltak egykori afrikai gyarmatai (Bissau-Guinea, Angola, Mozambik).

Tartalomjegyzék

FöldrajzSzerkesztés

 
Portugália domborzati térképe

DomborzatSzerkesztés

Portugália a Pireneusi-félsziget 1/6 részét foglalja el. Az ország területét a Tejo és a Douro folyó három részre osztja. Az északi rész völgyekkel tagolt felföld, aminek magassága csak helyenként éri el az 1500 m-t, éghajlatában az óceáni jelleg dominál.

A Douro és Tejo közötti középső rész magasabb (csaknem 2000 m-ig), hegyvidéki jellegű. A Közép-Portugáliai hegyvidék legmagasabb vonulata a Portugál-választóhegység (Serra da Estrela), aminek folytatása Spanyolországban a Kasztíliai-választóhegység. Itt van a kontinentális Portugália legmagasabb pontja, az 1993 méter magas Pico Torre.

A Tejótól dél felé fekvő országrész alföld, illetve fennsík; a partvidéken homokos és sziklás szakaszok váltakoznak. Dél-Portugália két nagy tájegysége az Alentejo (nagyjából 400 m magas, folyókkal szabdalt tönkfelszín) és az Algarve (a spanyolországi Sierra Morena folytatása).

VízrajzSzerkesztés

Portugália vízrajzának fő jellemzője, hogy a terep a félsziget középső részéről a tengerpart felé lejt; ezért a jelentősebb vízfolyások Spanyolországban erednek, és nagyjából nyugat felé folynak. A legnagyobb folyók a Tejo, a Douro és a Guadiana – a Douro vízhozama a legnagyobb, viszont a Tejo vízgyűjtő területe öleli fel az ország területének 40%-át (Douro: 21%). Északon a Minho, északkeleten a Douro egy-egy szakaszon Portugália és Spanyolország természetes határa. A legnagyobb, Portugáliában eredő folyó a Coimbra városán átfolyó Mondego.

ÉghajlatSzerkesztés

Az északi rész éghajlata enyhe, óceáni. Az éves középhőmérséklet 15 °C. A déli partvidéke azonban már mediterrán. Itt az éves középhőmérséklet 18 °C. A csapadék északon több, mint délen; az évi 2500 mm csapadék nagyrészt télen hullik le. A Tejotól délre az évi csapadék már csak 500–700 mm, sőt a déli Algarve tartományban csak 450 mm. A tengerpartról az ország belseje felé haladva erősödik az éghajlat kontinentális jellege: egyre kevesebb a csapadék, nő mind a napi, mind szezonális hőingás.

Az országban a valaha mért legmagasabb hőmérséklet 47,4 °C volt.[2]

Növény- és állatvilágSzerkesztés

Az éghajlat változékonysága miatt nagyon gazdag a növényvilág. Az egész évben nedves északi területeken tölgyesek és bükkösök nőnek; ezeket a kontinentális részeken molyhos tölgyesek, a tengerparti sávban, Közép-Portugáliában tengerparti fenyő és eukaliptusz erdők, délnyugaton pedig mandulafenyőt és paratölgy váltja fel.

2011-ben az ország közel 38%-a erdő [3] (4,61% kocsánytalan tölgy, 4,11% paratölgy, 5% pinea liget), 6%-a rét és legelő.

Észak jellemző fái: a fekete- és a paratölgy, a gesztenye, a nyírfák, a jávorfák és az eukaliptusz. Aljnövényzetükben sok a sünzanót, a páfrány és a hanga.

A Tejotól délre para- és örökzöld tölgyerdők nőnek. Jellemzőek a citrusok, a mandula- és tengerifenyő, a datolyapálma valamint az Amerikából honosult agávé és opuntia sövények. Az aljnövényzetben bodorrózsa, kakukkfű, levendula és rozmaring nő.

Portugália állatvilága hasonlít Európa többi országáéhoz. Jellemző a vadkecske és a petymeg. Az északi részen védett faj a vadkecske, a szarvas, a vaddisznó, a borz, a vidra, a menyét és a rétisas. Az ország déli részén egy-két mérgeskígyó faj is előfordul. A tengerben körülbelül 200 halfaj él. A halászok hálójába rendszerint kardhal, szardínia, aranydurbincs, makrahal vagy tonhal akad, de vadásznak errefelé ámbráscetekre is.

A tengerben élnek még osztrigák és egyéb kagylók, homárok, languszták és egyéb rákok, csigák stb. is.

KörnyezetvédelemSzerkesztés

Portugália természetvédelmi területei: 1 nemzeti park (Parque Nacional), 12 természeti park (Parque Natural), 9 természetvédelmi terület (Reserva Natural), 5 természeti emlék (Monumento Natural), 7 tájvédelmi körzet (Paisagem Protegida).

Nemzeti ParkSzerkesztés

Az egyetlen nemzeti park a Peneda-Gerês Nemzeti Park (wd) (Parque Nacional da Peneda-Gerês) Portugália északnyugati részén. 1971. május 8-án alapították. Ezen kívül számtalan természetvédelmi terület található az országban.

Természeti világörökségSzerkesztés

A madeirai babérlombú erdő az UNESCO által elismert természeti világörökség.

TörténelemSzerkesztés

A portugál királyság megalakulása előttSzerkesztés

Portugália őslakóinak az ibéreket tekintjük, akik i. e. 1600 körül vándoroltak ide Észak-Afrikából vagy a Mediterráneum keleti részéből. Az ibérek és az ezer évvel utánuk (az i. e. 7–6. században) bevándorolt kelták keveredéséből alakult ki a terület keltibér lakossága. A luzitánok keltibér törzsét a Római Birodalom csak közel két évszázados (i. e. 194. – i. e. 27.) küzdelemben tudta meghódoltatni; a római uralmat véglegesítő Augustus végül róluk nevezte el az itt megszervezett római provinciát Lusitaniának.

A lakosság gyorsan átvette a latin nyelvet és romanizálódott. A kereszténység az i. u. 3–4. században kezdett elterjedni.

A provinciát három, a hunok nyomása elől menekülő szövetséges nép (a vandálok, az alánok és a szvébek) számolta fel 409-ben. Ők 410 és 416 között a Pireneusi-félsziget nyugati, illetve déli partvidékén fejezték be a Nyugat-Római Birodalmon és a Gall Királyságon át vezető, 400-ban, illetve 401-ben kezdett, hosszú hadjáratukat. Letelepedtek, és királyságokat alapítottak (az asdingi és a silingi vandálok külön-külön). Ezek az új államocskák rövid életűeknek bizonyultak: a nyugati gótok nyomásának csak a Szvéb királyság tudott hosszabb ideig (585-ig) ellenállni a jelenlegi Galiciában és a mai Portugália északi részén (a vandálok továbbvándoroltak Észak-Afrikába).

A 6. században a Nyugati Gót Birodalomhoz tartozott. Rekared király alatt (586-601) a római egyházhoz csatlakoztak, és Rekared már a pápa áldásával koronáztatta meg magát. Witiza király (701-710) megpróbálta az addigi választott királyságot örökölhetővé átformálni, de ez a kísérlete a klérus és a nemesség ellenállásán megbukott, és őt magát is megfosztották uralmától. A trónbitorló Roderich ellen a király fiai az arabokat (és berbereket) hívták be. A Tarik ibn Ziyad által vezetett arab sereg 711-ben Jerez de la Frontera mellett legyőzte Roderich csapatait, de Witiza fiai is elestek. Az arabok kihasználták a vizigótok végzetes meggyengülését: megszállták a területet, felszámolták a Vizigót királyságot, és ők lettek Hispánia urai, akiket idővel móroknak kezdtek nevezni. Államukat annak fővárosáról Córdobai Kalifátusnak nevezték el.

A mórok kiűzése az ezredforduló táján indult meg. 868-ban III. (Nagy) Alfonz, Galicia királya (838–910) a vidéket a móroktól visszahódító hadvezérének, Vímara Peresnek adta a Minho és a Douro folyók közötti területet: ez lett az első portugál grófság, mivel a grófságot legnagyobb városáról, Portucaléról, a mai Portóról hamarosan Condado de Portucalénak kezdték nevezni. A Portugal névalak először egy 938-ban kelt okiratban fordul elő.

A portugál grófok ugyan mindig Galicia, illetve a jogutód Leóni királyság, egy rövid időszakban (1029–1035) Navarra, majd később Kasztília hűbéresei voltak, a gyakorlatban azonban mind önállóbban intézték ügyeiket, és többször is fellázadtak hűbéruruk ellen. A grófság és egyúttal a Vímara-ház 1071-ig maradt fenn. Az első portugál grófság utolsó grófja Nuño Mendes (ur. 1050–1071) lett. Ő 1070-ben fellázadt II. García ellen, de García a pedrosói csatában tönkreverte az ellene lázadó portugál hadakat. Az első portugál grófságot felszámolta; területét Coimbrához csatolta. Még abban az évben Garcíát is legyőzte bátyja, Vitéz Alfonz. Ezzel Galicia, mint önálló állam megszűnt, és vele a portugál területek is Kasztília részévé váltak. A második portugál grófságot Vitéz Alfonz 1093-ban hozta létre; Portugália grófjává Terézia (1170 k. – 1130 k.) lányának férjét, Burgundi Henriket (1070 k. – 1112) tette meg.

A portugál királyság a perszonálunió előttSzerkesztés

A dél-galiciai második portugál grófság megalakításától származtatják trónjukat Portugália királyai, bár a királyságot csak 1143-ban kiáltotta ki I. Alfonz, a második portugál grófság harmadik grófja. Ő 1147-ben visszafoglalta a móroktól és fővárosává tette Lisszabont. Az ország végleges kiterjedését Bolognai Alfonz király alatt, Algarve taifa meghódításával (1249–51) érte el, de uralkodói ezután még sokáig „Portugália és Algarve” királyainak nevezték magukat. Az első portugál rendi gyűlést (cortest) 1256-ban hívták össze. Portugália és Spanyolország mai határát 1267-ben húzták meg, de Kasztília továbbra is állandóan fenyegette a fiatal állam önállóságát.

A portugál tengeri hatalmat Földművelő Dénes király alapozta meg, amikor megszervezte a portugál hadiflottát. Utóda, Bátor Alfonz a költségvetésből aktívan támogatta a földrajzi felfedezéseket – ennek köszönhetően egy portugál–genovai hajóraj fölfedezte a Kanári-szigeteket.

Mivel Kasztília Franciaország szövetségese volt, Portugália Angliával fűzte szorosra kapcsolatait: a két ország 1308-ban barátsági és együttműködési szerződést kötött. Kapcsolatukat jelentősen erősítette a század végén kitört trónutódlási válság. 1383-ban ugyanis Szép Ferdinánd királlyal férfiágon kihalt a Burgundi-dinasztia. Ferdinándot elvileg legidősebb lánya, I. Beatrix követte a trónon, a gyakorlatban azonban azt férje, I. János kasztíliai király követelte magának. A portugál nemesek Igazságosztó Péter király János nevű törvénytelen fia (Ferdinánd féltestvére) vezetésével felkeltek az idegen uralkodó ellen, és az aljubarrotai csatában (1385) le is győzték. Az új uralkodó János lett, és mivel ő volt az Avis-rend nagymestere, az új királyi ház az Aviz- (avagy Avisi-) dinasztia nevet kapta. I. János hatalmának legitimálása érdekében egyik első intézkedéseként (1386-ban) „örök szövetséget” kötött Angliával, és a Lancaster-házban született Filippa hercegnőt vette feleségül.

A 15. század elején a portugál királyok stabilizálták az ország államrendjét, megszilárdították hatalmukat. A tengerhajózás fejlődésének eredményeként Portugália lett Európa legjelentősebb gyarmatosító hatalma. 1494-ben Portugália és Spanyolország a tordesillasi szerződésben megállapodott a világ felosztásáról. A 16. századtól Portugália hatalmas gyarmatbirodalmat épített ki és lakatlan szigetcsoportokat telepített be. A portugál világhatalom kiépítésének lépései:

 
A Portugál Birodalom térképe (1415–1999). Piros-gyarmatok; Rózsaszín – felfedezések, a kereskedelmi és felségjogi hatáskör területei; Kék – tengeri felfedezések és útvonalak

A Tökéletes Jánosnak is nevezett II. János portugál király (1481–1495) kíméletlen eszközökkel erősítette meg a korona hatalmát a főnemesekkel szemben. 1494-ben Spanyolország és Portugália, a kor két nagy tengeri hatalma a tordesillasi szerződésben felosztotta a világot: meghatározták, hogy melyikük merre terjeszkedjen.

János utóda, Szerencsés Mánuel (1495–1521) 1497-ben betiltotta a zsidó és az iszlám vallást; a zsidók egy részét erővel megtérítették, a többieket száműzték. Mánuelről kapta nevét a portugál építészet jellegzetes irányzata, a Mánuel stílus.

Keletről fűszerek érkeztek Lisszabonba, Brazíliából cukor, Afrikából pedig arany és rabszolgák. A gyarmatokról szerzett extra jövedelmet nem az ország gyarapítására fordították, hanem felélték, ezért a fénykort hosszú hanyatlás és elszegényedés követte. A gyarmatokból a 20. század közepére nem maradt meg, csak:

1536-ban bevezették az inkvizíciót. 1540-ben beengedték a jezsuitákat.

A spanyol–portugál perszonálunióSzerkesztés

1580-ban I. Henrikkel egyenes ágon kihalt az Aviz-dinasztia, és a király két unokaöccse közül II. Fülöp spanyol király Alba hercege vezette hadai legyőzték az Aviz-ház utolsó uralkodója, Antal csapatait. II. Fülöp személyében egyesítette Portugália és Spanyolország trónját, és a következő hatvan évben ő és utódai egyszerre voltak mindkét ország királyai.

A spanyol uralkodók elvileg elismerték Portugália kiváltságait, és külön kezelték a két országot, miközben egyesítették a két gyarmatbirodalmat. A portugálok azonban alávetett, félgyarmati helyzetben érezték magukat. Súlyos csapás volt számukra, hogy elveszítették hagyományos kereskedelmi partnereiket: Angliát és Hollandiát, mivel ezek az országok ellenséges viszonyban álltak Spanyolországgal. A korábbi portugál gyarmatok egy részét elfoglalta Hollandia (pontosabban a Holland Kelet-indiai Társaság (VOC) és a Holland Nyugat-indiai Társaság (WIC).

Lásd még: Holland kísérlet Brazília gyarmatosítására

A harmincéves háborúban Spanyolország (és vele Portugália) az osztrák Habsburgok szövetségeseként vett részt. A háború okozta nehézségek mellett IV. Fülöp spanyol király (Portugáliában III. Fülöp) népelnyomó politikája is általános elégedetlenséget szült; uralma ellen több országrész felkelt. Az 1640-es katalóniai felkelést kihasználva a portugálok is megpróbálkoztak országuk függetlenségének helyreállításával, és 1640 decemberében Lisszabonban IV. János néven királlyá választották Bragânça hercegét. A szabadságharc esélyeit jelentősen javította, hogy az ifjú Condé, Enghien hercege által vezetett francia csapatok 1643. május 19-én a rocroi-i csatában megsemmisítő vereséget mértek a spanyol főseregre. Az új király is tehetséges hadvezérnek bizonyult, és a montijói csatában (1644) legyőzte a spanyol csapatokat – eközben még a gyarmatokat is visszafoglalta (kivéve Indonéziát, ami a hollandok kezén maradt).

Ugyancsak portugál győzelmet hozott a háború többi csatája:

A spanyolok végül 1668. január 1-jén elismerték az ország függetlenségét, az ezt kimondó szerződésben Portugália átengedte korábbi gyarmatai közül Ceutát a spanyoloknak (Tangert 1643-ban elfoglalták az angolok).

A portugál királyság 1668 utánSzerkesztés

 
Portugália gyarmatai 1800-ban

Az 1755 november elsején bekövetkezett földrengés, az ezt követő szökőár, és a tűzvész a szó szoros értelmében elpusztította a portugál fővárost, és mintegy 40 000 ember életét követelte. I. József király a kor legkitűnőbb építészeit vonta be az újjáépítési munkálatokba. A következő évtizedek során felépült új Lisszabon szebb lett, mint amilyen valaha is volt.

Az ország területét 1807 és 1811 között Napóleon csapatai foglalták el. A királyi család Brazíliába menekült, és erre az időre Rio de Janeiro lett a Portugál Királyság fővárosa. Brazília 1822-ben, a Brazil Császárság kikiáltásával függetlenedett Portugáliától.

A 20. századbanSzerkesztés

Portugáliában 1910-ben polgári forradalom söpörte el a királyságot: október 5-én kikiáltották a[z Első] Portugál Köztársaságot.

1916. február 23-án Portugália - angol biztatásra - lefoglalt 36 német és osztrák-magyar kereskedelmi hajót Lisszabon kikötőjében. A provokáció hatására március 9-én Németország, március 15-én az Osztrák-Magyar Monarchia üzent hadat Portugáliának, amely így belépett az I. világháborúba.

A világháború során Portugália két fronton harcolt: csapatokat küldött Franciaországba, a nyugati frontra; illetve Portugál-Mozambikban csapott össze az északról, Német Kelet-Afrikából (a mai Tanzánia területéről) betörő német gyarmati egységekkel. Az I. világháború során Portugália mintegy 22 ezer katonát vesztett (8 ezer halott és 14 ezer súlyos sebesült) és a német tengeralattjárók 96 portugál hajót süllyesztettek el, 100 ezer BRT (bruttó regisztertonna) össztérfogattal.

1921. november 19-től haláláig, 1922. április 1-ig a Portugália atlanti-óceáni birtokaihoz tartozó Madeira szigetén élt IV. Károly volt magyar király.

1926. május 28-án katonai puccs döntötte meg a demokratikus kormányt, véget ért az Első Köztársaság és elkezdődött a katonai diktatúra korszaka (Ditadura Militar). Mintegy 5 hetes hatalmi harc után António Óscar de Fragoso Carmona tábornok lett az új vezető, aki önmagát nevezte ki köztársasági elnöknek és ezt a pozícióját 80 éves korában bekövetkezett haláláig, 1951-ig meg is tartotta.

1928-ban Óscar Carmona-t hivatalosan is megválasztották köztársasági elnöknek (ő volt az egyetlen jelölt) és az ilyen módon legitimált rendszert nemzeti diktatúrára keresztelték át (Ditadura Nacional).

/Portugál felfogás szerint az 1928-1974. közötti időszak a Második Köztársaság./

1929. október 29-én, az úgynevezett "Fekete Kedden" összeomlott az USA tőzsdéje és megkezdődött a Nagy Gazdasági Világválság, amely súlyosan érintette a portugál gazdaságot is, és felértékelte a pénzügyi stabilitás és a pénzügyminiszteri poszt jelentőségét.

1932. július 5-én António de Oliveira Salazar addigi pénzügyminisztert nevezték ki miniszterelnöknek.

1933-ban új alkotmányt vezettek be, az addigi Nemzeti Diktatúrát az úgynevezett "új állam" (Estado Novo). egyeduralmi rendszere váltotta fel. A köztársasági elnöki poszt csupán szimbolikus jelentőségűvé vált, ténylegesen Salazar lett az állam vezetője és egyben az egyetlen párt, a Nemzeti Unió (União Nacional) elnöke.

Salazar hivatalosan miniszterelnök volt - 36 éven át folyamatosan - és az általa létrehozott új, egypárti és korporációs rendszer a korabeli olasz fasiszta államhoz gazdaságilag sokban hasonlított.

Azonban a politikai különbségek jelentősek voltak: Salazar soha nem tartotta magát fasisztának, például 1934-ben feloszlatta a fasiszta ideológiájú Nemzeti Szindikalista Mozgalmat (Movimento Nacional-Sindicalista) és száműzte a vezetőit Spanyolországba. Továbbá - Olaszországtól eltérően - Portugália semleges maradt a II. világháborúban.

1968-ban Salazar egy otthoni balesetben súlyos fejsérülést szenvedett, kómába esett és anélkül, hogy az eszméletét visszanyerte volna, 1970-ben meghalt. Rendszere a balesete után még mintegy 6 évig tartott ki.

1968 - 1974. között Marcello Caetano volt Portugália miniszterelnöke és megpróbálta fenntartani Salazar rendszerét - korabeli megfogalmazás szerint: "a stílus más, a lényeg változatlan".

Az 1974. április 25-i vértelen szegfűs forradalom (Revolução dos Cravos) véget vetett az Estado Novo-nak (és a Második Köztársaságnak). Egy 7 tagú katonai junta, a Nemzeti Megmentés Bizottsága (Junta de Salvação Nacional) került hatalomra, António de Spínola tábornok vezetésével.

1974. május 15-én lemondott az addig köztársasági elnök, Américo Tomás és António de Spinola lett az új elnök. Marcello Caetano-t május 20-án Brazíliába száműzték (Rio de Janeiróban halt meg 74 éves korában, 1980-ban). A forradalom után 5 hónappal, 1974. szeptember 28-án de Spínola államcsínyt kísérelt meg, ami sikertelen volt és szeptember 30-án minden tisztségéről kénytelen volt lemondani.

1974. szeptember 30-án Francisco da Costa Gomes tábornok lett az új köztársasági elnök és a Nemzeti Megmentés Bizottságának új vezetője. 1975. március 11-én újabb jobboldali puccskísérletre került sor (melyben de Spínola ismét részt vett), de ezt a kísérletet is sikerült leverni. Az új portugál kormány 197475-ben lemondott gyarmatairól, melyet tizenhárom éven át tartó gerillaháborúban igyekezett fenntartani, és függetlenséget adott nekik.

(Kelet-Timor esetében ez azonban először csak 9 napos (!) függetlenség volt, mivel 1975. november 28-án vált függetlenné, de Indonézia december 7-én megszállta. Hosszas küzdelem után végül 2002. május 20-án jött létre a Kelet-Timori Demokratikus Köztársaság, amely a függetlenségi harcok okozta pusztítások miatt a Föld egyik legszegényebb országává vált.)

1976-ban szabad választásokra került sor és António Ramalho Eanes tábornok lett az új köztársasági elnök, akit 1981-ben újraválasztottak. A politikai helyzet normalizálódását jelezte, hogy egy alkotmánymódosítás során 1982-ben megszüntették a katonai junta intézményét (amit 1976. óta Forradalmi Tanácsnak, Conselho da Revolução-nak hívtak) és az államigazgatás teljes mértékben civil irányításúvá vált.

1986-ban egy civil politikust, Mário Soares-t, a portugál szocialista párt (Partido Socialista) főtitkárát választották meg köztársasági elnöknek, akit 1991-ben 5 évre újraválasztottak.

Szintén 1986-ban lett Portugália - Spanyolországgal egyidőben - az Európai Közösségek, majd az Európai Unió tagja.

A 21. században

KronológiaSzerkesztés

Portugália kronológiája

Államszervezet és közigazgatásSzerkesztés

 
São Bento palota, a parlament székhelye
 
Aníbal Cavaco Silva köztársasági elnök

Alkotmány, államformaSzerkesztés

Az 1976. évi alkotmány életbe lépése óta Portugália parlamentáris köztársaság. 1989-ben új alkotmányt hagytak jóvá. Az állam feje a nép által közvetlenül megválasztott államfő.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatásSzerkesztés

Portugália államformája félelnöki, alkotmányos köztársaság. Az alkotmány biztosítja az emberi jogok érvényesülését, a demokrácia betartását és a végrehajtói, törvényhozói és igazságszolgáltatói ágak szétválasztását. A végrehajtó hatalmon az elnök és a miniszterelnök (és kormánya) osztozik.

Portugália négy legfontosabb intézménye/személye a köztársasági elnök, a miniszterelnök, a kormány és a parlament. A kormányt a miniszterelnök, a parlamentet a házelnök vezeti. Az elnöknek joga van feloszlatni a parlamentet és új választásokat kiírni, de ezeket a miniszterelnök is kérvényezheti, ha úgy látja jónak.

A kormány a miniszterekből és az államtitkárokból áll, együtt alkotják a Miniszterek Tanácsát

Portugália egykamarás parlamentjének 230 képviselőjét négy évre választják meg.

Az alkotmányos ügyeket a tizenhárom tagú Alkotmánybíróság felügyeli, a többi bíróság élén pedig a Legfelsőbb Bíróság áll.

Közigazgatási beosztásSzerkesztés

 
Portugália kerületei
 
A parlament ülésterme
  • Portugália 18 kerületből (distrito) áll:
  1. Aveiro
  2. Beja
  3. Braga
  4. Breganca
  5. Castelo Branco
  6. Coimbra
  7. Évora
  8. Faro
  9. Guarda
  10. Leiria
  11. Lisszabon
  12. Portalegre
  13. Porto
  14. Santarém
  15. Setúbal
  16. Viana do Castelo
  17. Vila Real
  18. Viseu
  • 2 autonóm körzete:

19. Azori-szigetek és
20. Madeira

Politikai pártokSzerkesztés

  • Szociáldemokrata Párt (PSD)
  • Szocialista Párt (PS)
  • Demokratikus Megújulás Pártja (PRD)
  • Szociáldemokrata Centrumpárt (CDS)
  • Kommunisták és Zöldek Választási Szövetsége (CDU)
  • Baloldali párt-bloco esquerda(BE)

Védelmi rendszerSzerkesztés

  • Portugáliában nagyrészt a G.N.R. (guarda naçional republicana), azaz a Köztársasági Őrség végzi az állampolgárok védelmét, amely több tagból áll.
  • G.N.R.BTR (guarda naçional republicana brigada de transito), azaz Köztársasági Közlekedési Dandár Őrség.
  • P.S.P (policia segura publica) - azaz Közbiztonsági Rendőrség.
  • POLICIA MARITIMA, azaz Tengeri Rendőrség.
  • P.J. (policia judiçiaria)- rendőrségen belüli szerv: a bűnügyi osztály nyomozói derítik fel a különböző bűncselekményeket.

Nemzetközi tagságaSzerkesztés

NépességSzerkesztés

Képek városokról
 
Népsűrűségi térkép

A népesség eloszlásában a lisszaboni agglomeráció és a Porto közötti urbanizációs tengely vonzereje, továbbá a belső régiót régóta sújtó elvándorlási folyamata tükrözi.

Általános adatokSzerkesztés

  • A fővárosban, Lisszabonban (portugálul Lisboa) 560 000 (Nagy-Lisszabonban 2,7 millió) fő él.
  • Lakosság (2017): 10 300 000 fő.
  • Népsűrűség (2017): 113 fő/km².[5]
  • A népesség a 2010-es években enyhén csökken.[5] Korábbi adatok: 8,4 millió (1950), 9,0 millió (1970), 10,3 millió (2000)
  • Születéskor várható átlagos élettartam 2016-ban: 79,3 év. [3]

Legnépesebb településekSzerkesztés

Etnikai megoszlásSzerkesztés

 
Fátimai szentély

Portugália etnikai szempontból szinte homogén: 99%-a portugál. [3] Van még jelentős számú fekete-afrikai származású állampolgár, és 1990 óta kelet-európaiak is. [3]

Nyelvi megoszlásSzerkesztés

Hivatalos nyelve a portugál. Beszélt nyelv még a mirandai északkeleten. [3]

Érdekesség, hogy a világon összesen 230 millió ember beszél portugálul. Portugálián kívül hét országban hivatalos nyelv:

Ezen kívül Makaóban, Kína különleges közigazgatási régiójában is hivatalos a portugál nyelv.

Vallási megoszlásSzerkesztés

A lakosság zöme - 81%-a - római katolikus. A maradék vallás nélküli, egyéb vallású vagy más keresztény felekezet tagja.[6]

Szociális rendszerSzerkesztés

GazdaságSzerkesztés

Általános adatokSzerkesztés

 
Portugália főbb gazdasági mutatói 2011-2016 közt

A portugál gazdaság súlya a nemzetközi kereskedelemben jóval nagyobb, mint a magyaré, hiszen az éves forgalom meghaladja a 60 milliárd dollárt, bár nem éppen kedvező, hogy a hiány 1996-ban és 1997-ben egyaránt körülbelül 10 milliárd dollárt tett ki. Ezt csak részben ellensúlyozták az idegenforgalmi bevételek (21 millió turistát fogadtak), a külföldön dolgozóktól származó hazautalások és az Európai Uniótól kapott támogatások. A teljes külkereskedelmi forgalom értéke a GDP-hez viszonyítva megközelíti a 60 százalékot, az import exportfedezettsége viszont csak körülbelül 70 százalék.[mikor?]

Gazdasági ágazatokSzerkesztés

Portugália gazdasági szerkezetére jellemző a szolgáltatási szféra igen magas aránya: 2014-ben a mezőgazdaságban a lakosság 8,6%-a, az iparban 23,9%, a szolgáltatásokban 67,5% dolgozik.[7]

MezőgazdaságSzerkesztés

 
Portugália és Spanyolország borvidékei

A föld nagy részét a mezőgazdaság hasznosítja, az 1990-es években a gazdaság alapja volt. Az északi, óceáni éghajlatú területeken főleg gabonaféléket és krumplit, a déli, mediterrán részeken szőlőt és citrusféléket termesztenek.

Éghajlatának fő jellemzői a téli esők és a nagy nyári hőség.

  • állattenyésztés: sertés, marha, kecske
  • erdőgazdálkodás: területének 38%-a erdő (2011)[3], „Európa botanikus kertje”
  • 1. parafatermelő, a világ parafatermésének felét adja. Az évi kb. 180 000 tonna nagy részét exportálják.[8]

A portugál mezőgazdaság – az EU támogatásai ellenére – kétségtelenül megsínylette a csatlakozást.

IparSzerkesztés

  • bányászat: vasérc, volfrám, ón, kőszén, foszfát, urán, réz, kaolin
  • energiagazdálkodás: természeti kincsekben szegény, az energiát importálni kénytelenek
  • feldolgozó ipar: főleg textilipara és élelmiszeripara jelentős
 
Portugália exportjának legfontosabb célországai (2006-ban)[9]

Az ipar fejlődése messze elmarad a szolgáltatószektor mögött, bár kétségtelen, hogy egyes alágazatai, így mindenekelőtt az építőipar, látványos eredményekkel dicsekedhet. Nagy megrendeléseknek tett és tesz eleget, lankadatlan erővel folynak a főleg EU-pénzekből finanszírozott út- és vasútépítések, a nagy városokban felújítják a régi épületeket, és nem áll le a közművek, a hatalmas bevásárlóközpontok építése sem. Ugyancsak EU-támogatással sikerült a hagyományos portugál cipőipart korszerűsíteni. Ennek köszönhetően Portugália napjainkra az Unió második legnagyobb cipőexportőre.

KereskedelemSzerkesztés

Portugália legfőbb külkereskedelmi partnerei 2013-ban:[10]

KözlekedésSzerkesztés

SzolgáltatásokSzerkesztés

Az EU-ba lépés óta az idegenforgalom egyre jelentősebb bevételt hoz:

  • 1998-ban 11 295 000 külföldi érkezett az országba (főként spanyolok és angolok),
  • 2002-ben már 11 660 000.

KultúraSzerkesztés

 
Coimbra egyeteme a legrégebbi alapítású az országban (1290)
Építészet


Kulturális világörökségSzerkesztés

Portugália gazdag kulturális örökségű ország. A sok építmény közül az UNESCO a következőket ismerte el kulturális világörökségnek:

MűvészetekSzerkesztés

Képek a kultúráról
  • Építészet

A korai reneszánsz egyik megjelenési formája a Mánuel stílus. Az ország híres építészei: Álvaro Siza, Eduardo Souto de Moura, Diego Arruda, Mateo Fernández.

    • Népi építészet

Egész Portugáliában piros agyagcserepek teszik emlékezetessé a városok és falvak panorámáját. A legelterjedtebb a telha de canudo, az ún. csőcserép. Ezek a félig hengeres cserepek a móroktól származnak.

A vidéki népi építészetet meghatározza az éghajlat és a környéken található építőanyagok fajtája. Észak-Portugáliában vastag falú gránitházak védenek a hideg téltől és az esőtől. Beira vidékén az éghajlat enyhébb, a tégla- vagy mészkőházak itt dél felé néznek, hátukat mutatva az északi szélnek. Alentejo és Ribatejo környékén hosszú és alacsony agyagházak bújnak el a nyári nap és a csípős tél elől. Színes szegélyű házain kevés nyílás van, hogy télen benntartsák, nyáron kirekesszék a hideget. Nyáron egyes tetőcserepeket levesznek, hogy világosabb legyen odabent. Algarve agyag- és kőházait hegyek védik, így lakosai nyugodtabban élvezhetik a mediterrán éghajlatot. A házak kéményei fontos díszítőelemek. Mór hatást látunk a henger vagy prizma alakú agyagkémények geometriai perforációjában. A fehérre meszelt kémények egyes elemeit színes festékkel emelik ki.

A vidéki házak Minho és Trás-os-Montes környékén kétszintesek. A házak lépcsője rendszerint kívül található. A verandát tartalék szobának használják, míg a földszinti helyiségeket állattartásra és raktározásra.

A halászházak Costa Nova környékén, Aveirótól délre élénk színű csíkokkal vannak festve. A különböző színű csíkok segítségével ismerik fel a halászok a házaikat az oly gyakori sűrű ködben. A mai modern házaknál csempe vagy festett façade őrzi a csíkos házak hagyományát.[11]

 
Azulejo (festett kerámia) Óbidos városkapuján
    • Festett kerámiák

A móroktól származik az az ötlet, hogy a falakat, a padlót, sőt még a plafont is csempével borítsák. Portugália a 16. században kezdett el díszcsempéket gyártani. A 18. századra itt állították elő a legtöbb és a legváltozatosabb csempéket. A barokk kor kék-fehér csempéit tartják a legszebbnek. A portugál építészetben az azulejos (festett kerámiák) továbbra is az egyik legfontosabb kül- és beltéri díszítőelem. Sok várost és falut dob fel a színes, épületek homlokzatát díszítő csempe. Az észak-portugál Ovar városa a legmeglepőbb.[11]

  • Képzőművészetek

A portugál festészetet az európai áramlatok követése jellemezte, legismertebb alkotók: Mário Cesariny de Vasconcelos, Luis Pinto Coelho és José Sobral de Almada-Negreiros.

  • Irodalom

A portugál irodalomban a költészet a legkiemelkedőbb. Minden idők legnagyobb portugál költői Luís de Camões (1525-1580) és Fernando Pessoa (1888-1935). Prózában és drámában főleg a novelláiról híres (spanyol nyelven is alkotó) Gil Vicente alkotott kiemelkedőt. Nobel-díjjal tüntették ki José Saramagó-t.

  • Filmművészet
  • Zene

A portugál zene a spanyollal együtt és egy időben , sok arab vonással alakult ki. Hangszerelése és hangneme ma is sok arab hagyományt őriz.

A népzene ismert formája a (lisszaboni) fado. A modern portugál daloknak több fado-változata is ismert (pl. fado gai).

A legismertebb fadoénekesek António Pinto Basto, Amália Rodrigues és José Manuel Alfonso Cerqueira dos Santos.

A gitár, amellyel a fadot kísérik (guitarra), különbözik a spanyol gitártól (viola). A spanyol hangszer hat húrja helyett itt a lantos 12-t penget.[12]

  • Tánc

A néptáncok közül északon a viras, a mozgalmasabb gota (vira galego), valamint a ragyogó népviseleti ruhákban járt vidám perim és malhão érdemel említést.

A Beirák és Trás-os-Montes eredetibb, kimunkálatlan táncai a chulas és a dança dos Pauliterios.

Délebbre a vira, a fandango (vagy escovinho) a parasztok tánca.

Alentejo szomorú táncai a saias és a balhas. Algarve dinamikus, ünnepi tánca, amelyhez a lányok hagyományosan feketét öltenek, a corridinho.[12]

HagyományokSzerkesztés

GasztronómiaSzerkesztés

Portugál jellegzetességnek mondható, hogy étrendjükben sok a hal, valamint a tojásos és zöldségekkel készített étel. Nagyon sok étel második fogása egy halétel (peixe). A tojást (ovo) egyaránt használják levesek, halételek, húsok és cukrászsütemények elkészítéséhez. Számtalan ételük alkotórészei a tengeri kagylók és rákok, ezeket rizs és húsok (szárnyas és nyúl) kíséretében levesekbe is belefőzik. Egyik legismertebb levesük a Caldo Verde, melynek alapja a burgonyapüré és a szeletekre vágott fodros kel.

Első fogásként - ha az nem hideg, vegyes saláta - többnyire levest (sopa) tálalnak. Második fogásként vagy halat (elsősorban tőkehalat, bacalhau) vagy kagylóból (marisco) és polipból (polvo) fűszeresen készített ételeket szolgálnak fel. Az éttermek előtt faszénen sütve kínálják a sülthalfiléket, kardhalat, szardíniát. Gyakori második fogás a zöldséggel (például padlizsánnal vagy articsókával) készült rántotta (omeleta). Jellemző még a Frango Piri-Piri (pácolt grillcsirke). Utóételként általában különféle sajtokat szolgálnak fel, amire csúszik a jó portugál bor.

Népszerű desszertjük a Pastel de Nata, ami vaníliakrémmel töltött, fahéjjal szórt leveles kosárka, és az Arroz Doce, vagyis a rizspuding.

TurizmusSzerkesztés

Portugália elsősorban a tengerparti strandjai miatt látogatott.

ICEP Portugál Kereskedelmi és Idegenforgalmi Hivatal/Portugál Nagykövetség
1056 Budapest, Belgrád rkp. 26. mf. 1. Tel.: 266-5210, Fax: 266-0730

Kerékpáros turizmusSzerkesztés

Az országon keresztül halad az EuroVelo nemzetközi kerékpárúthálózat első vonala, az Atlantic Coast Route Norvégiából indul, innen halad tovább az Egyesült Királyságba, valamint Írországba. Francia szakasza után Spanyolországon keresztül jut el ide, de mindig igyekszik az Atlanti-óceán partjai mellett haladni. Ebben az országban már majdnem teljesen kivitelezett, és Algarve tengerpartjait célozza meg. Végighalad Portugália tengerpartján, miközben olyan városokat érint, mint Lisszabon, vagy Porto.[13][14]

SportéleteSzerkesztés

LabdarúgásSzerkesztés

Képek

A portugál bajnokság élcsapatai:

Nemzeti válogatott:

  • Európa-bajnokság: A portugálok 1984-ben, 1996-ban, 2000-ben, 2004-ben, 2008-ban és 2016-ban indultak Eb-n. 2016-ban az ország története során először megnyerték a tornát, a döntő hosszabbításában Franciaországot verve 1-0-ra.
  • Világbajnokság: eddig csak a legjobb 4-be jutottak be (2006-ban, a Németországban rendezett vb-n). A 2018-as, oroszországi világbajnokságon "csak" a legjobb 16 közé jutottak be.

Ünnepek[15]Szerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Világbank-adatbázis
  2. Forr a kontinens, ebből még európai melegrekord lehet. 24.hu. (Hozzáférés: 2018. augusztus 5.)
  3. a b c d e f https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/po.html
  4. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet egyezménye
  5. a b http://www.worldometers.info/world-population/portugal-population/
  6. Census – Final results: Portugal – 2011". Statistics Portugal. 2012.
  7. CIA World Factbook
  8. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776 
  9. http://www.imfstatistics.org/DOT |publisher=imfstatistics.org
  10. https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/po.html
  11. a b Útitárs: Portugália, 1998.
  12. a b Verzár István: Portugáliai utazások, 1976.
  13. EuroVelo 1 - Atlantic Coast Route (angol nyelven). eurovelo.com. (Hozzáférés: 2016. augusztus 20.)
  14. Portugal - EuroVelo 1 (angol nyelven). eurovelo.com. (Hozzáférés: 2016. augusztus 20.)
  15. Portugália állami ünnepei

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés