Postojna

	Postojna
	; Postojna címere
	; Postojna címere
	Közigazgatás
Ország	Szlovénia
Statisztikai régió	Notranjsko-kraška
Község	Postojna
Rang	város
Irányítószám	6230
Körzethívószám	+386 05
Rendszám területkód	PO
	Népesség
Teljes népesség	9605 fő (2020. jan. 1.)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	554; 556,4; m
Terület	269,9; 33,3; km²
Időzóna	UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 45° 46′ 28″, k. h. 14° 12′ 55″Koordináták: é. sz. 45° 46′ 28″, k. h. 14° 12′ 55″
	Postojna község elhelyezkedése
	Postojna weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Postojna témájú médiaállományokat.

Postojna (IPA: [pɔsˈtoːjna], olaszul: Postumia IPA: [posˈtuːmja], németül: Adelsberg IPA: [ˈaːdəlsbɛɐk]) városka és Postojna község központja Szlovéniában, 40 km-re az olasz határtól. Lakosainak száma 14 581 (2002). Világhírű látványossága a cseppkövekben gazdag Postojna-barlang, valamint a közelben lévő predjamai vár.

A község (járás) települései szerkesztés

A községhez (járáshoz) 40 település tartozik:

Belsko, Brezje pod Nanosom, Bukovje, Dilce, Gorenje, Goriče, Grobišče, Hrašče, Hrenovice, Hruševje, Koče, Landol, Liplje, Lohača, Mala Brda, Mali Otok, Malo Ubeljsko, Matenja vas, Orehek, Planina, Postojna, Predjama, Prestranek, Rakitnik, Rakulik, Razdrto, Sajevče, Slavina, Slavinje, Stara vas, Strane, Strmca, Studenec, Studeno, Šmihel pod Nanosom, Velika Brda, Veliki Otok, Veliko Ubeljsko, Zagon és Žeje.

Fekvése szerkesztés

A város a szlovén karsztvidék szívében, Ljubljanától 40 km-re délnyugatra található, félúton a tenger felé.

Története szerkesztés

A középkorban a Habsburgok alatt Krajna része volt 1918-ig. Az első világháborút követően Olaszország szerezte meg, 1918 és 1945 között Olaszországhoz tartozott. A második világháború után a titói szocialista Jugoszlávia lett az új gazda. 1991-től a függetlenné vált Szlovénia része. 1994. október 3-án az addig nagyobb Postojna községből (járásból) kivált Pivka község (járás).

Látnivalók szerkesztés

Postojna jólétének forrása a Postojna-barlang (Postojnska jama). Első leírása a 17. századból való. Az 1800-as években elkezdődik feltárása és turisztikai hasznosítása. Két akkori újdonság, a vasút és a villanyáram igen jó hatással volt a turizmusra. A turisták kisvasúttal juthatnak be a barlangba, ahol gyalogtúrát tesznek, majd újból vonatra szállva jönnek a felszínre. Az 1980-as évek óta a látogatók száma meghaladja az évi egymilliót.

A cseppkőbarlang szokásos látnivalóin túl itt látható még a barlangi vakgőte (Proteus anguinus), melyet népiesen emberhalnak is neveznek, mivel bőrszínük közel azonos.

A településhez tartozik a központtól mintegy 11 km-re fekvő predjamai vár, amely a világ legnagyobb barlangvára. A 123 méteres függőleges sziklafalba épített erődítmény szinte bevehetetlen volt, mivel a mögötte nyíló barlangrendszeren át folyamatos utánpótlással láthatták el.