Főmenü megnyitása

A pragmatizmus amerikai eredetű filozófiai irányzat, mely szerint egy elmélet igazsága vagy helyessége annak gyakorlati működőképességében és eredményességében nyilvánul meg.

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

Európai gyökereiSzerkesztés

Francis Bacon empirikus hagyománya, amit Thomas Hobbes, John Locke és David Hume visz tovább hatott leginkább az első pragmatikusokra. A pragmatikus szó sok Kant szövegben is megtalálható.

Az irányzat születéseSzerkesztés

A 19. században alapították meg az akkoriban erősödő Egyesült Államokban a Metafizikai Klub két tagja: Charles Sanders Pierce és William James. A pragmatizmus megnevezést legelőször James használta, azonban a későbbiek során Pierce, hogy elhatárolódjon Jamestől, a pragmaticizmus szót használta. Kettejükön kívül még John Deweyt és F.C.S Schillert is az első pragmatikusokként emlegetjük. Az irányzat fontos képviselőjének tekinthető a 2007-ben elhunyt Richard McKay Rorty is.

AlapelveiSzerkesztés

A gyakorlat elsőbbségeSzerkesztés

A pragmatikusok szerint az elmélet és a gyakorlat nem különíthető el egymástól. Az elmélet csak a gyakorlat felé vezető út, azonban egy elmélet csak akkor lehet igaz, ha az empirikusan alátámasztatott. A gyakorlat azonban nagy valószínűséggel sikertelen lesz, ha azt egy elmélet nem előzi meg.

NaturalizmusSzerkesztés

Az antiszkepticizmus és fallibilizmus összeegyeztetéseSzerkesztés

Az antiszkepticizmus és fallibilizmus összeegyeztetése a pragmatikusok legfőbb célja. Attól még, hogy az emberi tudás részleges, nem szükséges kételkednünk a világ megismerhetőségében.

Külső hivatkozásokSzerkesztés