Jevgenyij Alekszejevics Preobrazsenszkij

Jevgenyij Alekszejevics Preobrazsenszkij (Bolhov, Orjoli kormányzóság, Orosz Birodalom, 1886. február 15. – Moszkva, 1937. július 13.) orosz nemzetiségű bolsevik államférfi, szovjet gazdaságpolitikus.

Jevgenyij Alekszejevics Preobrazsenszkij
Született	1886. február 15. Bolkhov
Elhunyt	1937. július 13. (51 évesen) Moszkva
Állampolgársága	orosz szovjet
Foglalkozása	közgazdász politikus szociológus
Halál oka	nem természetes halál halálbüntetés
Sírhelye	Új Donszkoj temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Jevgenyij Alekszejevics Preobrazsenszkij témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fiatalkor, mozgalmi élet

1886-ban született az Orjoli kormányzóságban. Apja pap volt. Mélyen vallásos nevelést kapott, de elmondása szerint 14 éves korára kiábrándult Istenből. Még nem fejezte be a gimnáziumot, amikor (1903-ban) belépett az OSZDMP Orjoli Bizottságába. 1905-ben leérettségizett, novemberben Moszkvába utazott, ott tartózkodott az 1905-ös, Gapon pópa vezette felkelés alatt is. Ezután visszatért Orjolba, majd az uráli szervezetbe lépett be. 1906 márciusában letartóztatták, de pár hónap múlva szabadon engedték. 1907-ben az Uralszkij Rabocsij-ba írt. 1907-ben részt vett a finnországi pártkonferencián, ahol megismerkedett Leninnel. 1908 tavaszán kétszer is lecsukták, és 1909 közepén Szibériába száműzik: előbb Irkutszk környékére, majd a Kirenszki járásba került. 1911-ben a párt felajánlotta, hogy segítenek megszökni neki, hogy eljuthasson a prágai kongresszusra. Preobrazsenszkij megszökött, de Prágába nem jutott ki. Novo-Nyikolajevszkben írt az Obszkaja Zsizny-be, Zinovjevvel levelezett, Krupszkaja, Lenin felesége pedig útlevelet ígért neki, hogy elmehessen az újabb kongresszusra, de Preobrazsenszkijt pont ekkor (1912 őszén) tartóztatták le. A hagyományosan hanyag orosz bíróság azonban összekeverte Preobrazsenszkij periratait valaki máséval, ezért felmentették.

Az országos politikában való részvétel

1917 tavaszán Preobrazsenszkijt küldöttnek választották az I. összoroszországi szovjetkongresszusra. A VI. pártkongresszuson (1917 augusztusában) részt vett, a Központi Bizottság póttagjává választották. Eztán hazatért, az októberi fordulat idején az Urálban tartózkodott. 1918 őszén Kolcsak emberei elfoglalták az Urált, Preobrazsenszkij Moszkvába ment, hogy a Pravdát szerkessze. 1919-ben írta Buharinnal együtt A kommunizmus ábécéje című munkáját. Ezután az ufai pártszervezetben dolgozott; a IX. kongresszuson a Központi Bizottság titkárává választották.

Ellenezte a breszt-litovszki békét, Buharinnal és Trockijjal is jóban volt. Lenin is elismerte Preobrazsenszkij elméleti munkásságát, de adminisztratív döntéseivel nem értett mindig egyet, szerinte Preobrazsenszkij elméletileg túlkombinálta a dolgokat, ontotta magából a „tervezeteket”. Az értelmiséggel szemben is bizalmatlan volt: az 1922-es moszkvai „akadémikus-sztrájkot” a Szakbizottság élén állva nem bírta megoldani, a repressziók mellett volt. A XI. kongresszuson Lenin megjegyezte, hogy „Preobrazsenszkij túlzásba viszi a dolgokat”, továbbá: „Minden kérdéshez azzal nyúl hozzá, ami az erős oldala: ő teoretikus. Mindenki ismeri és becsüli ezt az oldalát. (…) De amikor politikai és adminisztratív szempontból fogja meg a kérdést, akkor valami szörnyű dolog történik.”

A NEP pénzügyi politikájának egyik kidolgozója volt, és a Népbiztosok Tanácsa Tarifabizottságának elnöke. Részt vett a genovai konferencián, 1922-ben, találkozott John Maynard Keynesszel.

Az 1920-as években mindvégig azon az állásponton volt, hogy a proletárforradalom után az átmeneti időszak jön (azaz az árutermelő társadalom). Gazdasági elképzeléseit nem támogatták sokan, mert a párton belül népszerűtlen volt. (Egyébként a „pártdemokrácia” kiszélesítése, a bürokratizmus elutasítása mellett volt, s a „baloldali ellenzék” tagjának tekinthető.) Jól látta, hogy a tőkés többlettermék egy részét el kell sajátítani, ha az országot iparosítják.

1926-27-ben az egyesült ellenzék része volt, a XV. pártkongresszuson, 1927 decemberében kizárták az SZKP-ből. 1928-ban az elsők között vont vissza mindent, 1929-ben visszavették a pártba. 1931: kizárták, 1932: visszavették. 1934-ben, a XVII. pártkongresszuson szidta korábbi álláspontját. 1935-ben a Kirov-gyilkosság után letartóztatták, és 1937-ben a börtönben megölték.

Főbb elméleti munkái

• Anarchizmus és kommunizmus
• A kommunizmus ábécéje (Nyikolaj Buharinnal közösen)
• A papírpénz a proletárforradalom idején
• A rubel összeomlásának okai
• A NEP-től a szocializmusig
• Franciaország gazdasága, pénzügyei
• Az új gazdaság
• V. I. Lenin
• Önéletrajz

Magyarul megjelent művei

• A kommunizmus ábécéje (OKP Magyar Agitációs Oszt. Központi Irodája, Jekatyerinburg, 1921) Nyikolaj Buharinnal közösen
• Bucharin–Preobrazsenszky: A kommunizmus ábécéje. 1. r.; Arbeiter Buchhandlung, Wien, 1922
• A szocialista iparosítás kérdései; Kossuth, Bp., 1979
• Az értéktörvény a szovjet gazdaságban. In: Az 1926-os vita az értéktörvényről a Szovjetunióban. Politikai gazdaságtan füzetek 25. (Az Oktatási Minisztérium Marxizmus-Leninizmus Oktatási Főosztálya, 1979)
• Az új gazdaság (részletek) In: Fejlődés-tanulmányok 5. (ELTE-MKKE, 1983)

Források

• Olasz nyelvű
• Béládi László – Krausz Tamás: Életrajzok a bolsevizmus történetéből. (Eötvös Loránd Tudományegyetem, 1987)