Főmenü megnyitása

Prohászka Ottokár

magyar katolikus pap, püspök, teológus, író, az MTA tagja

Prohászka Ottokár (Nyitra, 1858. október 10.Központi Papnevelő Intézet, Budapest, 1927. április 2.) magyar római katolikus pap, író, filozófus, politikus, teológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, országgyűlési képviselő, Székesfehérvár tizenötödik megyés püspöke.[1][2] A magyar keresztényszocializmus legjelentősebb képviselője, a magyar egyháztörténet egyik legismertebb alakja, egyben a 20. századi magyar történelem egyik legvitatottabb személyisége.

Prohászka Ottokár
Prohaszka Ottokar2.jpg
Született 1858. október 10.
Nyitra
Elhunyt 1927. április 2. (68 évesen)
Központi Papnevelő Intézet, Budapest
Állampolgársága
Foglalkozása
  • katolikus pap
  • író
  • filozófus
  • egyetemi oktató
  • politikus
Iskolái
Kitüntetései Magyar Örökség díj (2009)
Sírhely Prohászka Ottokár-emléktemplom (1938–)
székesfehérvári püspök
COA bishop HU Prohaszka Ottokar.png
Vallása római katolikus egyház
Pappá szentelés 1881. október 30.
Róma
Püspökké szentelés 1905. december 21.
 Vatikán, Sixtus-kápolna
Szentelők

Hivatal Székesfehérvári püspök
Hivatali idő 19051927
Elődje Városy Gyula
Utódja Shvoy Lajos
Társszentelt püspökök
Glattfelder Gyula1911. május 14.
Tudományos pályafutása
Szakterület teológia
Szakintézeti tagság Kisfaludy Társaság (rendes tag, 1926)
Akadémiai tagság
A Wikimédia Commons tartalmaz Prohászka Ottokár témájú médiaállományokat.

1905-ben kapta meg Székesfehérvár püspöki székét. Már főpapi beiktatásakor a magyar közélet egyik legtiszteltebb egyénisége, aki a liberalizmus és az egyház összefonódásának filozófiáját és annak fontosságát hirdette. Székesfehérvár fejlődésének nagy pártolója, az egyházmegye puritán, közvetlen, tevékeny, mecénás és adakozó püspöke. Ezzel szemben nyílt antiszemita, a numerus clausus-törvények magyarországi beiktatásának vezéregyénisége. 1927-ben bekövetkezett hirtelen halála megrendítette a magyar közéletet. Egyházi tevékenysége okán püspöki székvárosában halála után szinte azonnal rendkívüli kultusza alakult ki: szobra és emlékműve is áll a városban, park és utca őrzi nevét, sírtemploma, a Prohászka Ottokár-emléktemplom Magyarország egyik legnagyobb egyházi épülete. Halálakor Sík Sándor így fogalmazott:

Mindnyájan árvák lettünk. A legnagyobb magyar ember, Magyarország apostola, Székesfehérvár próféta-püspöke, mindnyájunk édesapja meghalt.[3]

SzármazásaSzerkesztés

Édesapja, Prochaska Domokos (1817–1879) Morvaországból származott, ősei németajkú iparosok, hivatalnokok voltak. Az Osztrák–Magyar Monarchia császári és királyi hadseregének tisztjeként egyre feljebb haladt a ranglétrán; egy vadászezred hadnagyaként került Magyarországra. A negyvenéves, jó megjelenésű vadásztiszt egy 1857-ben, Pozsonyban rendezett bálon találkozott az alig 19 éves Filberger Anna Mária Antónia kisasszonnyal (1838–1888),[4] Filberger András és Ehrengruber Anna (18041872) lányával.[5] Mivel a Prochaska család nem rendelkezett a kaucióhoz elegendő anyagiakkal, Domokos kilépett a seregből, s jelentkezett a Pénzügyminisztériumba, ahol tisztviselői álláshoz jutott. Pozsonyba költöztek, de első gyermekük, Prohászka Ottokár mégsem ott, hanem Nyitrán született, a várandós anya szülei házában. A Filberger család felmenői Svájcból települtek át Nyitrára, s csakhamar a város egyik legtekintélyesebb családjává váltak, az 1800-as években német anyanyelvű magyaroknak vallották magukat. Ottokár anyai nagyapja, Filberger András fiatal korában pékmester volt.[2]

PályafutásaSzerkesztés

Gyermek- és ifjúkoraSzerkesztés

Ottokárt október 13-án Nécsey András káplán keresztelte. A keresztszülők anyai nagybátyja, Filberger Rezső és felesége, Császka Mária, a későbbi kalocsai érsek, Császka György nővére voltak.

Az apa áthelyezései miatt a család többször változtatott lakhelyet. 1861-ben a Vág folyó partjára, Rózsahegyre költöztek. Itt születtek testvérei is, Irma és Gusztáv. Ehhez a városhoz kötötték első élményei, itt tanult meg járni, beszélni, a helyi templomban hallgatta élete első szentmiséjét. A várost körülvevő gyönyörű táj lenyűgözte a hat-hétéves Ottokárt, becenevén Ottót. Rózsahegyen járta ki az elemi iskola első osztályát (1865–66).

1866-ban Prohászkáék a színtiszta magyar anyanyelvű Losoncra költöztek, ahol Ottokár három évet töltött. Itt nemcsak tantárgyként tanulta a magyar nyelvet, de a helyi, az anyaországhoz lojális közösségben megtanult magyarul érezni és gondolkodni is. 1869-től két éven át a Nyitrai Piarista Gimnáziumba járt, ahol a legkiválóbb tanulók közé tartozott.

Két év után otthagyta a gimnáziumot, hogy – szintén két éven át – a kalocsai jezsuita gimnáziumba járhasson. Itt határozta el, 14 éves korában, hogy szerzetes lesz, bár családja korainak tartotta az elhatározást. Apja azt tanácsolta neki, hogy ha valóban pap akar lenni, legyen inkább egyházmegyés pap. Ottokár 1873. augusztus 4-én felvételt nyert az esztergomi kisszeminárium tagjai közé, ahol világi papok és bencés szerzetesek is oktattak (utóbbiak csak a vizsgáztatást végezték). 17 éves korában, kitüntetéssel érettségizett.

Német anyanyelve mellett megtanulta a magyart, szlovákot és latint, de tudott franciául, ógörögül és héberül is.[2]

Lelkipásztori pályafutásaSzerkesztés

 
Prohászka 1905-ben, újonnan megválasztott püspökként

Teológiai tanulmányait Simor János érsek kezdeményezésére Rómában végezte, ahol az Esztergomi főegyházmegye kispapjaként a Collegium Germanicum et Hungaricum növendéke és a Gregoriana Pápai Egyetem hallgatója volt. 1881. október 30-án szentelték pappá Rómában. Filozófiai és teológiai doktorátust szerzett.[1][2]

1882-ben az esztergom-belvárosi plébánián kezdte meg lelkipásztorkodását káplánként, a plébániahivatal épületén 1934-ben emléktáblát is avattak a tiszteletére. 1883-ban a líceum (kisszeminárium) latingörög–, 1884-ben az Esztergomi Szeminárium dogmatikatanára, 1890-től pedig spirituálisa is lett;[1][2] forradalmasította a hazai papnevelést.[2] 1901-ben férfiaknak tartott lelkigyakorlataival szerzett országos ismertséget.[1] Esztergomi évei alatt a Magyar Sion társszerkesztője (1887–1904), és az Esztergom című politikai lap főmunkatársa (1895–1898), illetve kiadója (1898–1910) volt.[1] 1904-ben a Budapesti Tudományegyetem dogmatikatanárává nevezték ki.[1][2]

Püspöki pályafutásaSzerkesztés

1905. október 17-én a Ferenc József király székesfehérvári püspökké nevezte ki, pápai megerősítést december 11-én kapott. December 21-én Rómában szentelte püspökké[1][2] X. Piusz pápa,[2] elődje, Városy Gyula kalocsai érsek és Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök segédletével. Székét 1906. január 21-én foglalta el.[1]

Farkas Edith-tel megalapította a Szociális Missziótársulatot. Püspöki birtokain 19141918-ban megvalósította az örökbérletet:[1] mintegy 1500 holdat parcelláztatott fel, elsősorban a háborúból hazatérők között.[6] A Katolikus Néppárt egyik alapítója, a magyar keresztény-szocialista mozgalom vezéregyénisége. 1919-ben a proletárdiktatúra megdöntésére szervezkedő székesfehérvári ellenforradalmárok vezetője. Szociális és reformtervei megvalósítása érdekében szerepet vállalt az első világháború utáni első nemzetgyűlésben: 19201922 között Székesfehérvár parlamenti képviselője, és a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának elnöke volt, ugyanakkor hamar kiábrándult a „keresztény kurzusból”.[1]

1909-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1920-tól rendes tagja. 1915-ben a Szent István Akadémia alapító tagja. 1926-ban a Kisfaludy Társaság tagjai közé lépett.[1]

1927-ben a Központi Papnevelő Intézetben hunyt el. 1938 óta a székesfehérvári Prohászka Ottokár-emléktemplomban nyugszik.[2]

Jelentősége és személye körüli vitákSzerkesztés

Ékes, egyéni stílusa révén a modern katolicizmus egyik legnagyobb hatású képviselője, a 20. század eleji katolikus megújulás egyik programadója. Írásai máig hatóak, gondolatai, személye ma is viták tüzében áll.

Szellemi irányultságát, lelkiségét római neveltetése határozta meg.[1] XIII. Leó pápa Rerum novarum enciklikájának fordítójaként[1][2] a szociális gondolkodás hirdetője lett; a századfordulón az egyházban megvalósítandó reformokat és demokráciát sürgette. Az egyház megújulásáról olyan nézeteket vallott – az iméntieken túl a modern tudománnyal és kultúrával való párbeszédet, a világiak szerepének fontosságát az apostolkodásban –, amelyeket csak fél évszázaddal később, a második vatikáni zsinaton tett magáévá az egyház. Modern nézeteit több írásában, így a Modern katolicizmus (1907) című könyvében és Az intellektualizmus túlhajtásai (1910) című akadémiai székfoglalójában is kifejtette; utóbbiban Henri Bergson tanítványától, Édouard Le Roytól(wd) átvett tételek is felismerhetők.[1] [2] Bírálatot írt Karl Marx Tőkéjéről. Úgy látta, hogy ha az egyház nem talál választ a szociális feszültségekre, az az ateista baloldal térnyeréséhez vezet.[2] Miközben kíméletlen harcot folytatott a forradalmi munkásmozgalom és a Nyugat, főként Ady Endre ellen, modernista nézetei miatt Rómában 1911-ben fenti két művét és egy karácsonyi cikkét indexre tették, amiben szerepet játszottak Szabó Szádok, az Angelicum domonkos professzorának elmarasztaló ítéletei és Prohászka hazai ellenfeleinek állásfoglalásai az indexkongregáció titkáránál.[1]

Az első világháború legkorábbi és legkitartóbb ellenzői közé tartozott. „A pokol kiszabadult s az emberek ördögök lesznek” – írta 1915. április 15-én [1]. A második világháború utáni évtizedek irodalma például ezekről a nézeteiről teljesen megfeledkezett és a Nyugat körének háborús kiábrándultságára koncentrált.

Nehezen illeszthető politikai-ideológiai kategóriákba, ezért bírálói, védelmezői vannak a legkülönbözőbb gondolkodású körökben. Népszerűsége az ezredfordulón emelkedőben van, elfelejtett műveit újra olvassák. A második világháború utáni korszak történet- és irodalomtörténetírása a Nyugat polgári gondolkodói elleni vitáit, a katolikus egyház és a magyar keresztény hagyomány csökönyös védelmezőjét látta benne. Újraértékelése máig tartó folyamat. Aligha hihető, hogy Prohászka nem marad a 20. század magyar történelmének és személyiségeinek értékelése körüli „kultúrharc” középpontjában. Műveinek, személyiségének, gondolatrendszerének tudományos igényű értékelése az elmúlt évtizedek egyoldalúságai miatt jelentős elmaradásban van, éppen ezért felszínes ítéletek, tévhitek övezik.

Szoros szellemi kapcsolatban állt az evologika kidolgozójával, az orkesztika nevű mozdulatművészeti iskola alapítójával, a mélyen hívő, matematikusi és zeneakadémiai képzettséggel is rendelkező, katolikus misztikus Dienes Valériával.

AntiszemitizmusaSzerkesztés

 
Die Judenfrage in Ungarn (A zsidókérdés Magyarországon) című írása, (Deutschvölkischer Schutz- und Trutzbund(wd), Hamburg, 1920)

Prohászka Ottokár politikailag is képviselt modern antiszemitizmusa a két világháború közötti Magyarország középosztályának gondolkodására alapvető hatással volt. Prohászka politikai nézete és egyesek szerinti antiszemitizmusa elsősorban abból a feltevésből táplálkozott, amely szerint modernitás, kapitalizmus és zsidóság összefüggő fogalmak.

„Mi az antiszemitizmust nem faji, vallási, hanem szociális, üzleti reakciónak fogjuk fel” – írta már 1893-ban, majd hozzátette: – „A zsidóság fekélye csontvázzá rágta a keresztény magyar népet.” Nézetei később sem változtak. A zsidóság „sakterkezek alatt vérbe akarta fojtani a magyarságot” – fogalmazott 1923-ban, ezért nemzeti önvédelemnek tartotta a „pozitív”, azaz a keresztényeket előnybe helyező antiszemitizmust, és a liberalizmus mételyével az általa megalkotott fogalmat, a „hungarizmust” állította szembe.

Prohászka már 1918 óta követelte a numerus clausust. 1944-ben aztán a magyar antiszemitizmus klasszikusai közül Prohászka vált az egyik leggyakrabban idézett hivatkozási alappá. Sokan tévesnek nevezik Prohászka antiszemitizmusának egyes későbbi értelmezéseit, mondván, ő a „jó zsidók – rossz zsidók” ellentétpárjában gondolkodott. Tény azonban az is, hogy általánosságban említi a magyar zsidókat: „Teljesen igaz, hogy vannak derék zsidók, de a zsidóság idegen, kereszténységet leszorító, honfoglaló, minket kisajátító, idegen hatalom. (...) Itt egy rafinált, romlott, hitetlen és erkölcstelen faj garázdálkodásáról van szó, poloskainvázióról, patkányhadjáratról. Egy kérdés van: hogyan védekezzünk?” Bangha Béla páterrel szemben Prohászka mindig tiltakozott az antiszemitizmus vádja ellen. A holokausztot nem érte meg, így arról közvetlenül nyilván nem tehet, de mint Gyurgyák János történész írta, Banghával együtt „tragikus hatással voltak a magyar intellektuális és politikai életre”.[7]

Egyes mai vélemények szerint Prohászka életművének nem lényeges része az antiszemitizmus, más vélemények szerint azonban az életmű legfontosabb és leginkább időtálló része épp a modernitással kapcsolatos, és ettől antiszemitizmusa elválaszthatatlan.

UtóéleteSzerkesztés

 
Prohászka Ottokár szobra Székesfehérvárott, a Prohászka-templom mellett

A magyar lelkiségre gyakorolt hatását Pázmány Péteréhez hasonlítják. Az Eucharisztia és Krisztus misztériuma mélyen foglalkoztatta, a 20. század nagy misztikusai közé sorolják.[1]

Emlékére Székesfehérvárott hatalmas templomot építettek, mely Fábián Gáspár tervei alapján készült el 1933-ra. Az 1940-es évek elején Székesfehérvárról kezdeményezték boldoggá avatását, de ezt sem Serédi Jusztinián érsek-hercegprímás, sem az index miatt a Vatikán nem támogatta. A budapesti Károlyi-kertben 1934-ben emelt bronzszobrát (Fülöp Elemér alkotását) 1947. április 26-ról 27-re virradó éjjel Faludy György író vezetésével szociáldemokrata ifjúmunkások ledöntötték. 1984. április 2-án állították fel újra a székesfehérvári Prohászka-emléktemplom mellett a plébánia kertjében, majd 1992-ben a templom előtti parkban.[1]

A szobrot – és magát Prohászkát – övező indulatok egyik forrása (a hungarizmus kifejezés mellett) az, hogy több írásában, beszédében foglalkozott a zsidókérdéssel. Az ilyen témájú értekezéseit Bosnyák Zoltán Prohászka és a zsidókérdés c. tanulmányával együtt Az én antiszemitizmusom címmel adta ki a Gede Testvérek Kiadó 2003-ban. Nézeteit, melyeket szóban és írásban sokszor kifejtett, többek közt a következő idézetek tükrözik: –„A zsidó morál valóságos átka a keresztény műveltségnek, amely átkon ez a keresztény kultúra okvetlenül tönkremegy, ha nem dobja ki magából a mérget.”„A zsidóság fekélye csontvázzá rágta a keresztény magyar népet, s a nemzetnek nagy részét koldusbotra juttatta.”„Az antiszemitizmus a keresztény erkölcstan és a keresztény társadalmi rend reakciója, s mint ilyen, a legjogosultabb mozgalom.” – Ugyanakkor: „az antiszemitizmus csak akkor jogosult, ha a zsidó birtokszerzést, tehát a zsidó morálist üldözi. S ezen tekintetben természetesen az igazi antiszemitizmus nem a zsidó faj, hanem azon erkölcstelen fajzat ellen irányul, mely, származzék bár zsidó vagy keresztény vérből, hódol a zsidó fosztogatási pénzszerzésnek.”[8] – Vannak, akik Prohászkát a fenti és számos hasonló dokumentált kijelentései alapján a magyar holokauszt egyik vezető szellemi előkészítőjének tekintik.

Mások azonban nem hisznek abban, hogy Prohászka akár a későbbi politikai hungarizmus, akár a huszadik századi magyar antiszemitizmus zászlóvivői közt említhető, ehelyett humanizmusáért, embertiszteletéért, mély hitéért és a magyar keresztény hagyományokhoz való következetes ragaszkodásáért tisztelik. Erről tanúskodik a róla elnevezett oktatási intézmények és szervezetek sora.

Összes műveit 25 kötetben 19281929-ben a Szent István Társulat adta ki, Schütz Antal piarista dogmatika professzor szerkesztésében. Naplóját, a Soliloquiát, Barlay Ö. Szabolcs előszavával a Prohászka kiadó 2002-ben és 2004-ben újra publikálta. 2006-ban a Prohászka-emlékév kapcsán komoly rendezvénysorozat zajlott püspökké szentelésének 100. évfordulóján. Székesfehérvárott kiállítást rendeztek tiszteletére, és az emlékév kapcsán Szabó Ferenc S.J. tollából egy könyv is megjelent a püspökről a Kairosz kiadó gondozásában Prohászka Ottokár időszerűsége címmel.

MűveiSzerkesztés

Digitálisan több elérhető a MTDA és a PPEK honlapján.

 
Prohászka Ottokár emléktábla a Máriaremetei templom falán
 
Elmélkedések az evangéliumról (5. kiadás, 1930)

Életében (1927-ig)Szerkesztés

  • Isten és a világ. Különös tekintettel a természettudományokra; Buzárovits Ny., Esztergom, 1890
  • A keresztény bűnbánat és bűnbocsánat; Buzárovits Gusztáv, Esztergom, 1894
  • Produktív-e a pénz?; Szent István Társulat, Bp., 1897 (A Szent-István-Társulat Tudományos és Irodalmi Osztályának felolvasó üléseiből)
  • Gondolatok a századvégi hódolatnak és a magyar katolicizmus 900. jubileumának ünnepére; Stephaneum Ny., Bp., 1900
  • Föld és ég. Kutatások a geológia és theológia érintkező pontjai körül; Buzárovits Ny., Esztergom, 1902
  • A diadalmas világnézet; Buzárovits, Esztergom, 1903
  • Szt. beszédek 902-903.-évben; Teplán, Esztergom, 1904
  • Modern katholicizmus; Szent István Társulat, Bp., 1907
  • Elmélkedések az Evangéliumról; szerzői, Székesfehérvár, 1908
  • Jegyzetek. Prohászka Ottokár 1909. április 3-7 ig Budapesten a Sznt. Margit-zárdában tartott húsvéti elmélkedéseiből; s.n., s.l., 1909
  • Az intellectualismus túlhajtásai; Athenaeum, Bp., 1910
  • Magasságok felé. Kisebb dolgozatok; Élet, Bp., 1911
  • Prohászka Ottokár főpásztori szózata az 1913. évi nagyböjtre; Egyházmegyei Ny., Székesfehérvár, 1913
  • A túlvilág tornácaiban. Novemberhavi elmélkedések; Szociális Missió, Bp., 1913
  • Világosság a sötétségben; Élet, Bp., 1914 (Az "Élet" könyvei)
  • A pünkösdi lélek. Elmélkedések; Szociális Missió, Bp., 1914
  • Prohászka Ottokár konferencia-beszédei, melyeket Aradon az intelligens hölgyközönségnek tartott; Oltáregyesület, Arad, 1915
  • A háború lelke; "Élet"-kiadás, Bp., 1915
  • A Jordán partjától Táborhegyig. Elmélkedések; Szociális Missió, Bp., 1915
  • Bethániától a Golgotáig. Elmélkedések; Szociális Missió, Bp., 1915
  • Gloria in excelsis. Elmélkedések; Szociális Missió, Bp., 1915
  • Rorate coeli! Ádventi elmélkedések; Szociális Missió, Bp., 1915
  • A feltámadott nyomaiban. Elmélkedések; Szociális Missió, Bp., 1916
  • A keresztfa alatt. Elmélkedések; Szociális Missió, Bp., 1916
  • A szép szeretet anyja. Elmélkedések; Szociális Missió, Bp., 1916
  • A Táborhegytől Bethániáig. Elmélkedések; Szociális Missió, Bp., 1916
  • Dominus Jesus. Nyolc konferencia, melyet a budapesti egyetemi templomban tartott Prohászka Ottokár; 3. kiad; Buzárovits Ny., Esztergom, 1917
  • Prohászka Ottokár konferencia-beszédei melyeket mondott 1917. márc. 28-tól ápr. 1-ig; s.n., Bp., 1918
  • Kultúra és terror; Élet, Bp., 1918
  • Iránytű a magyar diákok számára; Magyar Jövő, Bp., 1920 (A Zászlónk diákkönyvtára)
  • Prohászka Ottokár konferencia beszédei, melyeket a budapesti egyetemi templomban mondott 1918. március 28-tól 31-ig. Prohászka Angela feljegyzése nyomán; Stephaneum Ny., Bp., 1921
  • Dante. Székfoglaló értekezés; MTA, Bp., 1921
  • Prohászka Ottokár konferencia beszédei, melyeket a budapesti egyetemi templomban mondott 1921. március 19-től 29-ig. Prohászka Angela feljegyzése nyomán; Stephaneum Ny., Bp., 1922
  • Elbeszélések és útirajzok; Szt. István Társulat, Bp., 1923 (Szent István könyvek)
  • Dr. Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök konferencia beszédei, melyeket a budapesti egyetemi templomban mondott 1923. március 24-től 28-ig a Szociális Missziótársulat lelkigyakorlatain. Prohászka Angela feljegyzése nyomán; Stephaneum Ny., Bp., 1923
  • Dr. Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök konferencia beszédei, melyeket a budapesti egyetemi templomban mondott 1924. április 12-től a Szociális Missziótársulat lelkigyakorlatain. Prohászka Angela feljegyzése nyomán; Misszió Ny., Kiskunmajsa, 1924
  • A bűnbocsánat szentsége; Szt. István Társulat, Bp., 1924 (Szent István könyvek)
  • Dr. Prohászka Ottokár székesfehérvári megyés püspök konferencia beszédei, melyeket a Szociális Missziótársulat tagjainak tartott az 1924-25. évben; Szociális Missziótársulat, Bp., 1925
  • Élő vizek forrása. Elmélkedések Jézus szentséges szívéről; Szociális Missziótársulat, Bp., 1927
  • Szentlélek hárfája. Prohászka imakönyv; Szociális Misszió, Bp., 1927
  • Prohászka Ottokár missziós körlevelei; sajtó alá rend. Farkas Edith; Szociális Misszió, Bp., 1927
  • Prohászka. Tanulmányok; összegyűjtötte Brisits Frigyes; Szociális Misszió, Bp., 1927
  • Prohászka breviárium; összeáll. Brisits Frigyes; Élet, Bp., 1927 (A Zászlónk könyvtára)

Halála után, a rendszerváltásig (1928–1989)[9]Szerkesztés

  • Élet igéi. Beszédek, 1-2; Szt. István Társulat, Bp., 1928-1929
  • Élet kenyere. Az Oltáriszentség imádása; összeáll. Schütz Antal; Szt. István Társulat, Bp., 1930
  • Iránytű; sajtó alá rend. Schütz Antal; Szent István Társulat, Bp., 1940
  • Naplójegyzetek. Soliloquia-szemelvények; Opus Mystici Corporis, Bécs, 1960 (Prohászka Ottokár válogatott munkái)
  • Maróthy-Meizler Károly: Prohászka, a napbaöltözött forradalmár, 1-3; Pannonia, Buenos Aires, 1960–1962
    • 1. Új Magyarországot! Prohászka Ottokár eszmevilága, értékelése Szemelvények összegyűjtött munkái 25 kötetéből; 1960
    • 2. Új embert! Prohászka Ottokár eszmevilága, értékelése Szemelvények összegyűjtött munkái 25 kötetéből; 1961
    • 3. Prohászka lelke. Prohászka Ottokár eszmevilága és értékelése. Szemelvények összegyűjtött munkái 25 kötetéből; 1962

1990-tőlSzerkesztés

  • Modern katolicizmus. Válogatás Prohászka műveiből; szerk. Koncz Lajos; Szt. István Társulat, Bp., 1990
  • Harmatozzatok... ! Adventi elmélkedések; Szt. Gellért, Szeged, 1991
  • A nagyböjt is tavasz. Elmélkedések, keresztúti ájtatosság; Új Ember, Bp., 1994 (Új Ember-füzetek)
  • A Mária-Valéria hídról és az életről; Controlling System 2000, Esztergom, 1995
  • Naplójegyzetek, 1-3; 2. jav. kiad; Agapé–Távlatok–Ottokár Püspök Alapítvány, Szeged–Bp.–Székesfehérvár, 1997
  • Prohászka-interjú, 1-3; vál. Barlay Ö. Szabolcs; magánkiad., Bp., 1998-2000
  • Élő kereszténység; szerk., utószó Frenyó Zoltán; Kairosz, Szentendre, 1998
  • Prohászka önmagáról; szerk., bev. Szabó Ferenc, életrajz Barlay Ö. Szabolcs, Szabó Ferenc; Agapé, Szeged, 1999 (Mai írók és gondolkodók)
  • Gondolatok mindennapra; összeáll. György Attila; Szt. Gellért, Bp., 1999
  • Kultúra és terror; előszó Kajetán Endre, utószó Szíj Rezső; 2. bőv. kiad; Szenci Molnár Társaság, Bp., 2000 (Új kincsestár)
  • Soliloquia. Napló, 1-3; Prohászka, Székesfehérvár, 2002-2005
    • 1. Róma, 1877-1882; 2002
    • 2. Esztergom, 1883-1890; 2003
    • 3. Esztergom, 1891-1904; 2005
  • Az én antiszemitizmusom. Összegyűjtött zsidó tárgyú írásai és beszédei Bosnyák Zoltán bevezető tanulmányával; összegyűjt. ifj. Tompó László; Gede, Bp., 2003
  • Modern pünkösd; vál., szerk., jegyz. Frenyó Zoltán; Tinta, Bp., 2005
  • Prohászka utolsó szentbeszédei. Pápa, 1927. március; Prohászka Baráti Kör, Székesfehérvár, 2006
  • Prohászka Ottokár parlamenti beszédei; összeáll., előszó Kiss Antal, jegyz. Barlay Ö. Szabolcs; Prohászka, Székesfehérvár, 2006 (Írások Prohászkáról)
  • Prohászka, a költő. Tanulmányok és szöveggyűjtemény a püspök születésének 150. évfordulójára; szerk. W. Balassa Zsuzsa; Kairosz, Bp., 2008
  • Napló, 1-3; szerk. Felsővályi Ákos; Prohászka Baráti Kör, Székesfehérvár, 2011-2013 (Prohászka Ottokár jubileumi sorozat)
    • 1. 1877-1905; 2011
    • 2. 1907-1919; 2012
    • 3. 1919-1927; 2013
  • Amíg élek, remélek. Fohásznyi elmélkedések az esztendő minden napjára; összeáll. Nagy Alexandra; Szt. Gellért, Bp., 2014
  • Legyetek világító emberek; szerk. Nagy Alexandra; Szt. Gellért, Bp., 2018

Összegyűjtött munkái 25 kötetben; 1928-1929Szerkesztés

Prohászka Ottokár összegyűjtött munkái; Szt. István Társulat, Bp., 1928-1929

  • Hit és ész. Hitvédelmi dolgozatok; 1928
  • Kultúra és terror. A társadalmi kérdés; 1928
  • Világosság a sötétségben. Pásztorlevelek; 1928
  • Élő vizek forrása; 1928
  • Isten és a világ. Missziós levelek; 1928
  • A keresztény bűnbánat és bűnbocsánat; 1928
  • Föld és ég. Kutatások a geológia és theológia érintkező pontjai körül, 1-2; 1928
  • A diadalmas világnézet; 1928
  • Elmélkedések az evangéliumról, 1-2; 1928
  • Magasságok felé; 1928
  • Korunk lelke; 1928
  • Ünnepnapok. Emlékezések; 1928
  • Az elme útjain. Bölcseleti dolgozatok; 1928
  • Utak és állomások. Útirajzok és -naplók; 1928
  • Új elmélkedések; 1929
  • Az Úr házáért; 1929
  • Az igazság napszámában; 1929
  • Iránytű; 1929
  • Soliloquia; 1929
  • Sion hegyén; 1929

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
  • Bishop Ottokár Prohászka, Catholic-Hierarchy (angol)
  • Gergely Jenő (történész): „Napba öltözött ember” (1994, Gondolat kiadó)
  • Barlay Ö. Szabolcs: Prohászka Ottokár életének titka (2009, Prohászka Baráti Kör)
  • Lőrinc László: Püspök a vérzivatarban. Prohászka Ottokár és a forradalom; in: HVG, 2008. október 11.
  • Klestenitz Tibor: Prohászka Ottokár sajtószervező tevékenysége; in: Magyar egyháztörténeti vázlatok, 2009/ 1-4, 209-226.
  • Prohászka Ottokár (a Székesfehérvári Katolikus Egyházmegye honlapján)
  • Prohászka Ottokár emléktemplom – Székesfehérvár[halott link]
  • Prohászka Ottokár Nemzetgyűlési Almanach 1920-1922
  • Monori Áron: A numerus clausus és a magyar katolikus sajtó 1919–1920
  • Monori Áron: Akikre büszkék vagyunk (Élet és Irodalom, 2006. május 12.)
  • Mózessy Gergely cikke Prohászka antiszemitizmusáról
  • Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon
  • Lőrinc László: Nézőpontok és álláspontok. HVG 2008. október 11.[halott link]
  • Samu Tamás Gergő: Magyarország apostola és tanítómestere: Prohászka Ottokár
  • Prohászka Ottokár: Kultúra és terror (MEK)
  • Prohászka Ottokár összegyűjtött munkái
  • Prohászka Ottokár orsolyita közoktatási központ
  • Prohászka Ottokár szócikk. Kereszténydemokrácia Tudásbázis, Barankovics István Alapítvány
  • Magyarország gyásza Prohászka Ottokár püspök halálakor. 1927. Szemelvények; sajtó alá rend. Farkas Edith; Szociális Missziótársulat, Bp., 1927
  • Schütz Antal: Prohászka pályája. Élet- és jellemrajz; Stephaneum, Bp., 1929
  • Sik Sándor: Gárdonyi, Ady, Prohászka élek és forma a századforduló irodalmában; Pallas, Bp., 1929
  • Zulawski Andor: "A diadalmas világnézet". Tanulmányok Prohászka Ottokárról; Stádium, Bp., 1932
  • Oslay Osvald: Az élet trubadúrjai. Prohászka – Assisi Szt. Ferenc. Tanulmány – tanulság; Ciuque, Újpest, 1933
  • Lugasi György: A filozófus Prohászka; s. n., Szeged, 1941 (Philosophia. A m. kir. Horthy Miklós Tudományegyetem filozófiai intézetének közleményei)
  • Maróthy-Meizler Károly: Prohászka, a napbaöltözött forradalmár, 1-3; Pannonia, Buenos Aires, 1960–1962
    • 1. Új Magyarországot! Prohászka Ottokár eszmevilága, értékelése Szemelvények összegyűjtött munkái 25 kötetéből; 1960
    • 2. Új embert! Prohászka Ottokár eszmevilága, értékelése Szemelvények összegyűjtött munkái 25 kötetéből; 1961
    • 3. Prohászka lelke. Prohászka Ottokár eszmevilága és értékelése. Szemelvények összegyűjtött munkái 25 kötetéből; 1962
  • Gergely Jenő: Prohászka Ottokár, "a napbaöltözött ember"; Gondolat, Bp., 1994
  • Prohászka ébresztése. Az 1995. október 10-én Székesfehérvárott megtartott Prohászka-konferencia anyaga; szerk. Szabó Ferenc; Távlatok, Bp., 1996
  • Prohászka ébresztése 2. Az 1997. november 10-én Székesfehérvárott megtartott Prohászka-konferencia anyaga; szerk. Szabó Ferenc; Ottokár Püspök Alapítvány–Távlatok, Bp., 1998
  • S. Szabó Péter: Az evangélium és a munka. Prohászka Ottokár társadalomfilozófiai munkássága; Ma, Székesfehérvár, 1998
  • Barlay Ö. Szabolcs: Prohászka, az alkotó; Vörösmarty Társaság, Székesfehérvár, 2000
  • S. Szabó Péter: A szacellum rózsája. Prohászka-esszék; Magyarországért, Édes Hazánkért, Solymár, 2000
  • Adriányi Gábor: Prohászka és római index; Szt. István Társulat, Bp., 2002
  • Prohászka Ottokár. Magyarország apostola és tanítója. Tanulmányok Prohászka eszmevilágáról; szerk. Szabó Ferenc, Mózessy Gergely; Agapé, Szeged, 2002
  • Barlay Ö. Szabolcs: Hitvédelem és hazaszeretet, avagy Antiszemita volt-e Prohászka?; Prohászka, Székesfehérvár, 2003
  • Horváth Kálmán: Prohászka a szívekben; szerk. Barlay Ö. Szabolcs; Barlay Ö. Szabolcs, Székesfehérvár, 2005
  • Csobánkai napló. Norberta nővér feljegyzései Prohászkáról, 1907-1927; szerk. Barlay Ö. Szabolcs; magánkiad., Székesfehérvár, 2005
  • Prohászka Ottokár – püspök az emberért. Válogatás a Székesfehérvári Egyházmegye Prohászka Évének tanulmányaiból; szerk. Mózessy Gergely; Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár–Szt. István Társulat, Székesfehérvár–Bp., 2006
  • Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár időszerűsége. Újabb Prohászka-tanulmányok; Kairosz, Bp., 2006
  • Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár élete és műve, 1858-1927; Szt. István Társulat, Bp., 2007 (angolul is)
  • Szabó Szádok O. P. jelentései az Index Kongregációnak; Szt. István Társulat, Bp., 2007
  • Prohászka, a költő. Tanulmányok és szöveggyűjtemény a püspök születésének 150. évfordulójára; szerk. W. Balassa Zsuzsa; Kairosz, Bp., 2008
  • Barlay Ö. Szabolcs: Prohászka Ottokár életének titka; Prohászka Baráti Kör, Székesfehérvár, 2008
  • Prohászka-tanulmányok, 2007-2009. A Székesfehérvári Egyházmegye Prohászka-konferenciáinak előadásai; szerk. Mózessy Gergely; Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár, Székesfehérvár, 2009
  • Püspök tükör. Prohászka riportok Horváth Kálmán gyűjtéséből; vál. Barlay Ö. Szabolcs; Prohászka Baráti Kör, Székesfehérvár, 2010
  • Barlay Ö. Szabolcs: "...és az üstökös eltűnt szemünk elől". Prohászka életének utolsó hónapjai; Prohászka Baráti Kör, Székesfehérvár, 2011 (Írások Prohászkáról)
  • Prohászka-tanulmányok, 2009-2012. A Székesfehérvári Egyházmegye Prohászka-konferenciáinak előadásai; szerk. Mózessy Gergely; Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár, Székesfehérvár, 2012
  • Barlay Ö. Szabolcs: A katedrális. Fejezetek Prohászka Ottokár életéből, 1858-1905; Szt. Gellért, Bp., 2014
  • Prohászka-dolgozatok. Életrajzi adattár (PÉA). Szemináriumi műhelymunka, szövegelemzések, előtanulmányok. 1-5. füzet. Székesfehérvár, 1996-1998; Barlay Ö. Sz., Székesfehérvár, 2014
  • Bettina Reichmann: Bischof Ottokár Prohászka (1858-1927). Krieg, christliche Kultur und Antisemitismus in Ungarn; Schöningh, Paderborn, 2015 (Veröffentlichungen der Kommission für Zeitgeschichte Reihe B. Forschungen)
  • Prohászka-tanulmányok, 2012-2015. A Székesfehérvári Egyházmegye Prohászka-konferenciáinak előadásai; szerk. Mózessy Gergely; Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár, Székesfehérvár, 2015
  • Prohászka-tanulmányok, 2015-2017. A Székesfehérvári Egyházmegye Prohászka-konferenciáinak előadásai; szerk. Mózessy Gergely; Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár, Székesfehérvár, 2017
  • Frenyó Zoltán: Prohászka Ottokár és a keresztény nemzeti újjászületés. Összegyűjtött írások; Kairosz, Bp., 2018
  • Szabó Ferenc: Világító emberek, időszerű művek. Válogatott tanulmányok; JTMR, Bp., 2018


Előző
Városy Gyula
Székesfehérvár püspöke  
1905 – 1927
Következő
Shvoy Lajos