Prvić Šepurine

település Horvátországban
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. november 16.

Prvić Šepurine település Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Vodicéhez tartozik.

Prvić Šepurine
Prvić Šepurine látképe
Prvić Šepurine látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségVodice
Jogállásfalu
Irányítószám22234
Körzethívószám(+385) 022
Népesség
Teljes népesség252 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság2 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 44′ 03″, k. h. 15° 47′ 08″43.734149°N 15.785543°EKoordináták: é. sz. 43° 44′ 03″, k. h. 15° 47′ 08″43.734149°N 15.785543°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Prvić Šepurine témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Šibenik központjától légvonalban 8 km-re nyugatra, községközpontjától 3 km-re délre, Dalmácia középső részén, a Prvić-sziget északi-középső részén egy nyugatra néző kis öbölben fekszik.

Története

szerkesztés

Prvić szigetének első lakói valószínűleg remeték voltak. A feltételezések szerint a 13. században bencés szerzetesek telepedtek itt meg. Erre utal az a korabeli forrás, mely szerint 1267-ben a spliti püspök megbüntette „Santa Maria de Insula” apátját, mert a rend szabályait felrúgva egyedül élt itt.[2] Ivan Lučić a 17. századi horvát történetíró is arról ír, hogy a szigeten egy Szűz Máriának szentelt kolostor állt, de más írásos forrás ezt nem erősíti meg. Petar Kaer régész szerint a mai Szent Rókus temető területén növényi ornamentikával díszített töredékek kerültek elő, melyből szintén arra következtetett, hogy itt egykor bencés kolostor állt.[2] Később, a 15. századtól nemesi családok nyaralóhelye volt. Különösen a nagyobb járványok idején menekültek ide gazdag šibeniki családok, hogy átvészeljék a vészterhes időket. A ferences harmadrend šibeniki szerzetesei a dózse beleegyezésével 1461-ben telepedtek meg a sziget déli részén. A török térhódításával megindult a kontinens belsejéből a menekültek áradata is, mely a sziget lakosságát jelentősen megnövelte. Šepurine települést is ekkor alapították meg a csatorna túloldalán fekvő Srima menekültjei. 1546 óta folyamatosan a „Sipurine” nevet viselte.[2] A név eredete nem ismert, de valószínűnek tartják, hogy a srimai tengerparti forrásról kapta nevét, melyet a helyiek mindig Sipurinának hívtak. Később néhány lukai is megtelepedett itt, így a lakosság száma egyre növekedett. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A településnek 1857-ben 971, 1910-ben 1699 lakosa volt. A lakosság száma 1921-ben érte el a csúcsát, amikor 1750-en lakták. Azóta ez a szám folyamatosan esett. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A lakosság korábban halászattal, szőlő- és olajbogyótermesztéssel, tengerészettel foglalkozott. Ma már a turizmus adja az itteniek fő bevételi forrását. Lakossága 2011-ben 239 fő volt.

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
971 0 1.301 1.364 1.576 1.699 1.750 1.413 1.242 1.176 955 623 397 315 262 239

Nevezetességei

szerkesztés
  • A településen két templom áll. A régebbit 1620-ban építették Szent Ilona császárné és a Szent Kereszt tiszteletére. Kiemelkedő ékessége a gazdagon díszített barokk Szent Rókus oltár.
  • Az újabb, nagyobb templomot 1878-ban építették, titulusa Szűz Mária mennybevétele. Az építés dátuma a homlokzatán olvasható „Hoc templum aedifigatum A. D. 1878.” alakban. 1898-ban és 1938-ban megújították.
  • A településen található a nevezetes Verancsics (Vrančić) család nyaralója,[5] mely ma a Draganić család tulajdona. A nyaralókomplexum a plébániatemplommal szemben található. A komplexumot valószínűleg valamikor teljesen elkerítették. Elrendezése egy központi, palotaszerű lakóépületből áll, amelynek déli oldalán egy másik épületet építettek, amelyet valószínűleg szolgáltatási és gazdasági célokra használtak. A főépület északi oldalán egy családi kápolna került az épületbe. A lakórész nyugati oldalán régen (ma teljesen elhanyagolt) kerthelyiség volt.

Híres emberek

szerkesztés

Itt a család nyári rezidenciáján élt és alkotott Verancsics Faustus kora neves polihisztora, történetíró, főpap, diplomata, humanista tudós. 1617-ben bekövetkezett halálakor a sziget plébániatemplomában a lukai Irgalmas Szűzanya templomban helyezték örök nyugalomra.

További információk

szerkesztés