Psycho (film, 1960)

A Psycho (ejtsd: [ˈsaɪkəʊ]) 1960-ban bemutatott fekete-fehér, amerikai film Alfred Hitchcock rendezésében. A film kulcsfiguráját, Norman Batest Anthony Perkins alakítja. Robert Bloch egy valódi sorozatgyilkosról - a wisconsini Ed Geinről - mintázta Bates alakját azonos című, hátborzongató regényében, amelyből Joseph Stefano írt forgatókönyvet.

Psycho
(Psycho)
1960-as amerikai film

Trailer
Rendező Alfred Hitchcock
Producer Alfred Hitchcock (nem szerepel a stáblistán)
AlapműRobert Bloch: Psycho
Műfaj
  • thrillerfilm
  • slasher
  • misztikus film
  • pszichothriller
  • psychological horror
  • horrorfilm
  • film based on novels
  • LMBT témájú film
Forgatókönyvíró Joseph Stefano
Főszerepben Anthony Perkins
Vera Miles
Janet Leigh
Zene Bernard Herrmann
Operatőr John L. Russell
Vágó George Tomasini
Jelmeztervező Rita Riggs (nem szerepel a stáblistán)
Díszlettervező Robert Clatworthy
Gyártás
Gyártó Shamley Productions
Ország USA
Nyelv angol
Forgatási helyszín
Játékidő 109 perc
Költségvetés 806 947 $[1]
Képarány 1,85:1
Forgalmazás
Forgalmazó Paramount Pictures, 1968-tól: Universal Pictures
BemutatóUSA 1960. június 16.
Magyarország 1972. március 9.
Korhatár16 III. kategória (F/4847/J)
Bevétel 40 000 000 amerikai dollár
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Psycho témájú médiaállományokat.

A Psycho minden idők egyik leghíresebb filmje.

TörténetSzerkesztés

Az ebédszünetében, Az arizonai Phoenix-ben élő Marion Crane ingatlanügynök, és barátja Sam Loomis megvitatják, hogy nem engedhetik meg maguknak, hogy megházasodjank a férfi rengeteg tartozása miatt. Ebéd után a nő visszatér az irodába, ahol az egyik ügyfél készpénzt hagy az irodán. Főnöke megkéri, hogy Marion helyezze el a bankban az összeget, és megengedi hogy azután hazamenjen pihenni, mert fejfájásra panaszkodik. Azonban rögtön hazamegy, és elhatározza hogy Fairvale-be szökik a pénzzel Sam-hez.

Útközben azonban elfárad, leállítja autóját és elalszik. Másnap reggel egy állami járőr ébreszti fel, aki miután ellenőrzi a nő jogosítványát, gyanakodva elengedi, de követi őt. Marion megáll egy Bakersfieldi autókereskedőnél, és vásárol egy Kalifornia rendszámmal ellátott járművet, majd sietve elhajt.

A viharos idő miatt, kénytelen betérni a Bates Motelbe, melynek egy igen furcsa fiatalember, Norman Bates a tulajdonosa. Miután a nő bejelentkezett, Bates meghívja egy egyszerű vacsorára, amit Marion hálásan elfogad. Viszont meghallja hogy a férfi veszekedik az anyjával. Evés közben Norman megosztja élete elnyomott történetét, a meglepődött Marion-nal, aki úgy dönt hogy másnap visszatér Phoenix-be, hogy tisztára mossa nevét.

Szobájába megy, ahol a pénzt elrejti egy újságban, majd elmegy lezuhanyozni. Azonban egy rejtélyes asszony tűnik elő, és halálra késeli a sikoltozó Marion-t. Miután felfedezi a vért, Norman megtalálja a nő holttestét, pánikba esik, és eltűnteti a nyomokat, majd, Marion kocsijával, benne a nővel (és persze az ellopott pénzzel), a Motel közelében lévő mocsárhoz hajt, és belelöki azt, majd elsüllyed.

Egy héttel később, Marion nővére, Lila megérkezik Fairvale-be, hogy számonkérje Sam-et, húga hollétéről. Milton Arbogast, egy magánnyomozó is felbukkan, és megerősíti hogy Marion lopott az őt felbérlő úrtól. A nő nyomába ered, így jut el a Bates Motel-hez, ahol a dadogó Norman, felveti a gyanúját. Ugyanis azt állítja, hogy az említett személy, már elment, és hozzáteszi ha őt igen, az anyját nem verhette át. Arbogast megkéri, hadd beszéljen a hölggyel, de a tiltakozó Norman kitessékeli őt. A nyomozó felhívja Lila-t és Sam-et tájékoztatva őket az eseményekről, és megígéri hogy telefonál még. Visszamegy a Motelba, ahol örökre elhallgattatják.

Sam elmegy a Motelhez, hogy a nyomaveszett Arbogast keresse, és meglát egy asszonyt, feltételezve hogy az Mrs. Bates. Később Lila-val együtt meglátogatják a helyi sheriff helyettest, aki közli velük hogy Bates asszony tíz évvel ezelőtt, öngyilkos lett, és akkori partnerével is végzett. Arra jutnak, hogy Arbogast hazudhatott, és a helyettes azt tanácsolja hogy inkább a nyomaveszett Marion-t és a pénzt keressék. Norman eközben leviszi édesanyját akarata ellenére a pincébe, hogy senki ne gyanakodjon rá.

Sam és Lila pedig házastársnak hazudva magukat, bejelntkeznek a Motelbe, hogy az ügy végére járjanak. Amíg a férfi lefoglalja Norman-t, Lila titokban a házba settenkedik. Miután Bates rájön a cselre, leüti Sam-et és a házba rohan. Lila gyorsan a pincébe rejtőzik, ahol megtalálja a mumifikálódott Mrs. Bates holttestét. Sikoltozására, belép Norman, anyja ruhájában, parókával és eszelős vigyorral az arcán megtámadja a nőt egy konyhakéssel. Azonban Sam még időben megállítja őt.

A bíróság előtt, a pszichiáter elmagyarázza, hogy Norman-nek kettős személyisége van, tíz éve maga gyilkolta meg anyját, és annak szeretőjét, puszta féltékenységből. Bűntudatában, ellopta a holttestet, és úgy élt tovább mintha anyja még mindig vele lenne. Beszélt is helyette, néha a ruháiba öltözve járkált a házban. Életében az asszony követelező magatartása miatt, Norman azt hitte, hogy anyja ölte meg az áldozatokat féltékenységében. Továbba kiderül, hogy Marion és Arbogast mellett, két lányt is megölt. Norman egy szobában, zavarodott állapotban az anyjának hiszi magát, és megosztja a nézőkkel hogy ő követte el a gyilkosságokat, de mindent fiára kenne. A film azzal zárul, amikor Marion kocsiját kivontatják a mocsárból.

HáttérSzerkesztés

A híres zuhanyjelenetben Bernard Herrmann visító hegedűmuzsikája ad zenei aláfestést. A filmtörténetben ez az első olyan alkotás, melyben a főszereplőt – akit ráadásul egy sztár, Janet Leigh alakít – a film felénél brutális módon megölik. Ezt a jelenetet 7 napon keresztül forgatták. 70 különböző kameraállást alkalmaztak és nincs egyetlen olyan egyedi beállítás sem, amelyben a gyilkos fegyver az áldozat bőrével érintkezne. Ennek ellenére a jelenet igen hátborzongató. A női testnek egyetlen olyan részét sem látni, ami tabu lehetne. (Viszont a helyszínen látható a filmtörténet legelső vécécsészéje.) Az egyes beállításokat lassított felvétellel forgatták, hogy a mell véletlenül se kerüljön a képbe, s emiatt ne avatkozhasson közbe a cenzúra.

Egy fiziológiai hibát azért bennehagytak a zuhanyjelenetben: a meggyilkolt nő szuper plánban mutatott pupillája normális fényreflexet mutat, azaz összehúzódik. Halotté kitágult volna, ami pupillatágító cseppel megoldható lett volna.

Abban a jelenetben, amelyben Arbogast nyomozó hátrazuhan a lépcsőn, az őt játszó színész, Martin Balsam valójában nem esik hátra. A lábát nem látni, mégis olyan benyomása van az embernek, mintha leesne a lépcsőn. Ehhez először lefilmezték a lépcsőt felülről lefelé haladva, de szereplő nélkül. Majd Balsamot Hitchcock beültette egy külön erre a célra készített székbe, a vetítővászon elé, amelyre rávetítették a lépcsőn való lejövetelt. Ekkor jól megrángatták a széket, Balsamnak meg csak annyi dolga volt, hogy kinyújtott karral kalimpáljon egy kicsit a levegőben.

A Psycho kritikai fogadtatása kezdetben langyos volt. A közönség lelkesedése azonban felülmúlt minden várakozást, hosszú sorok kígyóztak a mozipénztárak előtt. Hitchcock speciális taktikája az volt, hogy senkit sem engedtek már be a nézőtérre a főcím után.

Ez a film, amelyet Hitchcock egy televíziós stábbal és igen alacsony költségvetéssel forgatott, egy új korszak kezdetét jelentette a thrillerek kedvelői számára. Már Saul Bass grafikus főcíme, Bernard Herrmann vészjósló zenéjével jelzi, hogy a rendező itt stilizált formában kívánja feltárni az erőszak mélységeit. Hitchcock legtöbb thrillerjétől eltérően a Psycho nem kínál azonosulásra igazán alkalmas karaktereket, s a film végén a meglepő megoldás is majdnem ugyanolyan ijesztő, mint a bemutatott gyilkosságok.

A film megtörtént eseten alapul.[2]

SzereplőkSzerkesztés

Szereplő Színész Magyar hang
Norman Bates Anthony Perkins Szakácsi Sándor
Marion Crane Janet Leigh Kiss Mari
Lila Crane Vera Miles Földessy Margit
Sam Loomis John Gavin Kertész Péter
Milton Arbogast nyomozó Martin Balsam Szilágyi Tibor

A Psycho feldolgozásaSzerkesztés

Hitchcock klasszikusát Gus Van Sant rendező azonos címmel 1998-ban forgatta újra.[3] Érdekessége, hogy beállításról beállításra, jelenetről jelenetre megegyezik az eredeti alkotással, leszámítva persze a modernebb környezetet, és hogy a film színes. A filmben Vince Vaughn, Anne Heche, Julianne Moore, Viggo Mortensen, és William H. Macy játszották a főszerepeket. A film paródiaváltozatának címe A báránysültek hallgatnak.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés