Pszichoaktív szerek

A központi idegrendszerre ható, annak funkcióját befolyásolni képes anyagokat pszichotrop, vagy a magyar nyelvben elfogadottabb pszichoaktív szereknek nevezik.[1] A pszichoaktív szerek képezik a jelenleg ismert gyógyszerkincsünk közel harmadát.[2] A központi idegrendszer befolyására képes hatóanyagok (farmakonok) közé tartoznak a nyugtatók, altatók, szorongáscsökkentő szerek, az epilepszia gyógyszerei, az általános és helyi érzéstelenítők, a neurodegeneratív betegségek gyógyszerei, az antipszichotikus hatású szerek, az antidepresszánsok, antimániás szerek, pszichostimulánsok, opioidok, élvezeti szerek és az alkohol.[3][4][5]

A központi idegrendszerre ható, pszichoaktív szerek képezik a jelenleg ismert gyógyszerkincsünk közel harmadát

A név eredeteSzerkesztés

A 20. század első felében a szerves kémia és a farmakológia együttes fejlődése tette lehetővé, hogy az addig főleg növényi drogokból nyert hatóanyagok mellett új, szintetikus farmakonok jelenhettek meg a medicinában, melyek egy része a központi idegrendszer működésének befolyásolására képes. Az új vegyületek nagy száma miatt szükségessé vált a hatóanyagok csoportosítása, mely elsősorban a szerek úgynevezett fő hatásán alapult.[* 1] Így alakultak ki és kerültek tudományos és oktatási céllal a szakkönyvek lapjaira olyan gyógyszerhatástani csoportok, mint a központi idegrendszerre ható analgetikumok (fájdalomcsillapítók), hipnotikumok (altatók), narkotikumok (általános érzéstelenítők, szedatívumok (nyugtatók) antikonvulzívumok (epilepszia gyógyszerei), antiparkinson szerek és a pszichofarmakonok. Ez utóbbiak, – a pszichofarmakonok – olyan szereket foglaltak magukba, amelyek a normális[* 2] és a patológiás (kóros) elmeműködést befolyásolni képesek és amelyeket további hatástani csoportokba soroltak, mint trankvillánsok (depresszánsok), pszichotomimetikumok (hallucinogének, eufórikumok), antidepresszív szerek, pszichostimulánsok.[6]

Az intenzív gyógyszerkutatásnak köszönhetően a központi idegrendszerre ható anyagok száma közel száz év alatt óriásira duzzadt és a 20. század végére a korábbi csoportosítás több szempontból is elavulttá vált.

A farmakológiai rendszer hibáira az 1950-es években felgyorsult agy- és neuroélettani kutatások friss eredményei mutattak rá. Az idegsejtek és a szinapszisok működésének, továbbá a neurotranszmitterek szerepének jobb megismerése más megvilágításba helyezte az agy funkcionális működésével kapcsolatos addigi elképzeléseket.[7] Felismerték, hogy az agy korábban megismert funkciói, – mint a motoros működés szabályozása, az érzelmi (emocionális) és tudati (kognitív) funkciók irányítása – egymástól nem elválasztható funkciók. Ezek összehangolását a bonyolult idegi hálózatok rendszere végzi, amely hálózat a test egészét és az agy saját aktivitását is összetett, dinamikus módon irányítja. Ezért nem választható el a motoros működés, az érzelmi és tudati funkció egymástól, – mint az korábban történt.[8]

Az új élettani szemlélet magával hozta a gyógyszertannak a központi idegrendszerrel kapcsolatos szemléletváltását is. Az agy funkcionális egymásba fonódását a farmakológia sem hagyhatta figyelmen kívül.

A központi idegrendszer működését befolyásolni képes anyagok a modern ember mindennapjainak részeivé váltak, mint gyógyszerek vagy mint élvezeti szerek, melyek közé olyan központi idegrendszeri pszichostimulánsok is tartoznak, mint a koffein, a nikotin vagy az alkohol, és nem utolsósorban a tudatmódosító hatású kábítószerek.[1] A neurológiai (epilepszia, Parkinson-kór) és pszichiátriai (depresszió, skizofrénia) betegségek kezelésére használt gyógyszereken kívül a túlhajszolt, stresszes társadalomban élő „egészséges" emberek által használt altatók, szorongásgátlók, nyugtatók is idetartoznak. A sebészeti műtétek során alkalmazott általános érzéstelenítők (narkotikumok), valamint az erős, opioid típusú fájdalomcsillapítók is a központi idegrendszerre hatva fejtik ki hatásukat.[4]

Az agy működését számos, – a környéki és perifériás idegrendszer ingerületátvivő anyagaival megegyező – neurotranszmitter szabályozza, amelyek így egy rendkívül összetett, egymás hatását is jelentősen befolyásoló, többszintű rendszert alkotnak. A központi idegrendszerre ható gyógyszerek elsősorban a szinaptikus ingerületátvitelben szerepet játszó neurotranszmitterekre fejtik ki a hatásukat, befolyásolva azok szintézisét, lebomlását, felszabadulását vagy a receptorukhoz való kötödésüket. Mindezt úgy, hogy a gyógyszerek nem tesznek anatómiai vagy funkcionális különbséget az emberi idegrendszer területei között. Az emberi idegrendszer összetettségéből következően azonban egy-egy transzmitter-rendszer (legyen az erősítő vagy gátló) befolyásolása centrális támadáspontú gyógyszerekkel annak bonyolult hálózata miatt az egész idegrendszerre kihat.

Fentiekből az következik, hogy a korábban egymástól szigorúan elválasztott gyógyszercsoportokat új farmakológiai gyűjtőnév alá vonták. Kezdetben a központi idegrendszerre ható szereket a neuropszichofarmakonok gyűjtőnévvel illették, amely elnevezés a 20. század utolsó harmadában kiadott szakkönyvekben még megtalálható.[9] Ezt követően vált általánossá a pszichotrop szerek elnevezés, amely a magyar nyelvben pszichoaktív szerek formájában vált elfogadottá.[1] E két utóbbi elnevezést az orvosi/gyógyszerészi szakirodalomból a magyar jog is átvette és alkalmazza a törvények szövegében.[10]

A pszichoaktív szerek csoportosításaSzerkesztés

A központi idegrendszert befolyásolni képes pszichoaktív (pszichotrop) szerek képezik a jelenlegi gyógyszerkincsünk több mint harmadát. Közöttük van jó néhány olyan szer is, mely farmakológiai hatása folytán a pszichoaktív anyagok közé tartozik, de mellékhatásai miatt használatát vagy mellőzik vagy már beszüntették a terápiás alkalmazásukat.[1] A pszichoaktív szereket a következő farmakológiai csoportokba sorolják:

AntiepileptikumokSzerkesztés

Az antiepileptikumok elsősorban az epilepszia kezelésére használt (görcsgátló) gyógyszerek, melyeket a szakirodalom antikonvulzív szerként is említ. A gyógyszercsoport némely képviselője kifejezett görcsgátló hatása miatt nem epilepsziás természetű vázizomgörcs kezelésére is használható. Az epilepsziás megbetegedéseknek nem minden formája jár együtt görcsökkel, ezért kifejezetten csak görcsgátló hatású antiepileptikumok nem lennének megfelelő gyógyszerek a betegség kezelésére. A gyógyszercsoport némely tagja a neuropátiás fájdalom, a migrén, továbbá a mániás depresszió kezelésére is alkalmas.[11] Ez jól példázza a fent leírtakat, miszerint az emberi idegrendszer összetettségéből következően annak befolyásolása centrális támadáspontú gyógyszerekkel (itt antiepileptikumokkal) annak bonyolult hálózata miatt az egész agyra kihat.[1]

Általános érzéstelenítőkSzerkesztés

Általános érzéstelenítésnek, azaz narkózisnak nevezik azt a gyógyszeres beavatkozást, melynek során a központi idegrendszer normális működése – elsősorban az öntudat, a fájdalomérzés, az elhárító reflexek, az izomtónus – visszaállítható módon (reverzibilisen) kikapcsolásra kerül. Mindez oly módon történik, hogy az életet fenntartó, létfontosságú nyúltagyi központok (légzés, keringés) működése a narkózis alatt ne legyen jelentősen akadályozott.[12] Az általános érzéstelenítést (narkózist) létrehozó farmakonokat narkotikumoknak nevezik.[* 3] A narkotikumok alkalmazásának a célja a műtéttel járó fájdalom kikapcsolása a beteg elhárító izomvédekezésének leállítása céljából és ezáltal a sebészeti tevékenység megkönnyítése.[13] A narkotikumok nem altatók. A természetes alvás és a narkózis közötti alapvető különbség, hogy az alvásból az alvó személy egyszerű fizikai eszközökkel felébreszthető, míg a narkózisból ez nem lehetséges.[14]

Helyi érzéstelenítőkSzerkesztés

A helyi érzéstelenítők (lokálanesztetikumok) olyan farmakonok, amelyek lokálisan alkalmazva felfüggesztik a területhez tartozó idegrost ingerületvezető képességét, s ezáltal helyi érzéstelenséget, illetve nagyobb koncentrációban a környék motoros bénulását okozzák. A hatás reverzibilis, tehát a szer lebomlása vagy kiürülése után a hatás elmúlik, az eredeti fiziológiás működés helyreáll. A helyi érzéstelenítők a központi idegrendszer felé futó, – úgynevezett afferens – idegrostokra és érző receptorokra hatnak.[15] A farmakoncsalád némely képviselője centrális izgató hatással is rendelkező pszichostimuláns (pl. kokain).[16]

A neurodegeneratív betegségek gyógyszereiSzerkesztés

Kevés kivételtől eltekintve a központi idegrendszer idegsejtjei sem osztódni, sem regenerálódni nem képesek. Az idegsejtek pusztulása – ami egyben az öregedési folyamat része – irreverzibilis változásokat eredményez az agy funkcionális működésében. Az idegsejtek károsodásáért két általános neurokémiai mechanizmus felelős: az oxidatív stressz, illetve az izgató (ú. n. excitátoros) aminosavak hatása.[17] Mivel az idegsejtek számának csökkenése idős korra éri el maximumát, ezért a neurodegeneratív betegség elsősorban időskori egészségügyi probléma. A leggyakoribb három neurodegeneratív kórkép: az Alzheimer típusú demencia, az ischaemiás agykárosodás,[* 4] és a Parkinson-kór.[19] Az orvosi, gyógyszerészi szakirodalom neurodegeneratív betegségek gyógyszerének nevezi azokat a szereket, amelyek a kórképek gyógyítására, megelőzésére vagy kifejlődésük lassítására használatosak. A neurodegeneratív betegségek időskori gyakorisága miatt világszerte intenzív gyógyszerkutatás folyik ezen a területen, biztató eredményekkel.[20]

Nyugtatók, altatók és szorongáscsökkentő szerekSzerkesztés

A nyugtatók (szedatívumok), altatók (hipnotikumok) és szorongáscsökkentők (anxiolitikumok) olyan készítmények, amelyek kisebb dózisban nyugtató, nagyobb adagban altató hatással rendelkeznek.[21] Közöttük fellelhetők olyan nagy hatáserősségű szerek, amelyek nagy dózisban narkózist okoznak. A gyógyszercsoport kémiailag rendkívül heterogén, eltérő kémiai struktúrákkal, melyek lerövidítik az elalvást, megnyújtják és mélyítik az alvást vagy szelektíven csökkentik a szorongást.[22] A nyugtatók csökkentik a pszichés feszültséget, fékezik a motoros nyugtalanságot. A csoportba tartozó farmakonok általában hátrányosan befolyásolják a szellemi munkát, a szellemi teljesítményt. Bár vannak eltérések, a hatásmechanizmusok tekintetében a nyugtató, altató és szorongáscsökkentő hatások elkülönítése farmakológiailag nem egyszerű feladat.[23]

Antidepresszív és antimániás vegyületekSzerkesztés

A kedélybetegségekre az ember hangulati állapotának kóros változása, annak pszichés zavara a jellemző, amelyben előfordulhat az apátia, a pesszimizmus, a munkaképesség csökkenése, az önbizalomhiány, a döntésképtelenség, bűntudat, alvászavar, az étvágy és testsúly megváltozása, a gondolkodás és a cselekvés gátoltsága.[24] Jellemzőek a szélsőséges megnyilvánulások, amelyben a hangulat a túlzott jókedvtől vagy a fokozott izgalmi állapottól (mánia) a súlyos depressziós állapotokig terjed, ami szélsőséges esetben öngyilkossághoz is vezethet.[25]

A hangulatot, a depressziót tartósan pozitívan befolyásolni képes farmakonokat antidepresszánsoknak nevezik. Ezek a szerek a normális ingerlékenységű (tehát egészséges) központi idegrendszert a gyógyszer terápiás dózisában csak jelentéktelen mértékben befolyásolják. Depresszióban viszont erős és tartós izgató, energetizáló hatást fejtenek ki és az idegrendszer ingerlékenységét a normális irányba tolják.[26]


Antipszichotikus hatású szerekSzerkesztés

Opioidagonisták és opioidantagonistákSzerkesztés

A táplálékfelvétel szabályozását befolyásoló gyógyszerekSzerkesztés

Tudatmódosító hatású kábítószerek és élvezeti szerek, alkoholSzerkesztés

...


Főbb pszichoaktív hatásjellegekSzerkesztés

NarkotikusSzerkesztés

A narkotikus drogok (más néven narkotikumok vagy kábítószerek) általános fájdalomcsillapítók és akut feszültségoldók. A legtipikusabb narkotikus kábítószerek az alkohol, a heroin és az ópium. Ezeknek a narkotikus drogoknak a morfin és más ópiátok a hatóanyagai. A narkotikus drogok a legveszélyesebb kábítószerek közé tartoznak, és – különösen az alkohol révén – a legnagyobb egészségi, társadalmi és gazdasági károkat okozzák.[27][28][29]

PszichedelikusSzerkesztés

A pszichedelikus drogok hatása alatt a szubjektív illetve tudattalan szellemi és mentális tartalmak a tapasztalat tárgyaként jelennek meg. Drogok, amiknek hatásában a pszichedelikus hatás dominál: LSD, meszkalin, pszilocibin, DMT, 2c-b, 2c-e, cannabis.

SerkentőSzerkesztés

A serkentő hatású drogok (más néven serkentőszerek) fokozzák a szellemi és/vagy fizikai aktivitást és teljesítőképességet. Drogok, amiknek hatásában a serkentő hatás dominál: dohány, kokain, ecstasy, beléndek, amfetamin, metamfetamin, koffein.

NyugtatóSzerkesztés

A nyugtató hatású drogok (nyugtatók) növelik a fogyasztó érzelmi toleranciáját, valamint csökkentik a feszültségeket és a szorongást. Drogok, amiknek hatásában a nyugtató hatás dominál például a diazepám és a klórdiazepoxid.

DeliriánsSzerkesztés

A deliriáns drogok álomszerű, alacsony tudatossági szintű hallucinációkat okoznak. Tipikus deliriáns hatású drogok a Csattanó maszlag, és a nadragulya.

Főbb felhasználási módokSzerkesztés

Gyógyászati felhasználásSzerkesztés

A gyógyhatású szerek közül sok rendelkezik pszichoaktív hatással. Az orvosi rendelvényre és orvosi felügyelet alatt történő használat mellett néhány drognak elterjedt a fogyasztó saját megítélése szerinti használata. Két elterjedt pszichoaktív gyógynövény a citromfű és az orbáncfű. A gyógyászati felhasználás bizonyos szereknél átcsaphat visszaélésbe, gyakori példa erre az antidepresszánsokkal vagy a nyugtatókkal való visszaélés.

Szociális használatSzerkesztés

Bizonyos drogok fogyasztása nem ritkán szervesen kapcsolódik a társasági együttlét bizonyos formáihoz. Ennek a felhasználásnak legtipikusabb példája a társasági alkoholfogyasztás, vagy egy társaságba való beilleszkedést megsegítendő drogfogyasztás. Az illegitim kábítószer terjesztése a társasági együttlét formái között is megtörténhet. A „közösségi ellátás” (social supply) jelentése az, hogy a rekreációs kábítószerek nem kereskedelmi célú terjesztése ismerősöknek.[30] .

Vallási használatSzerkesztés

A történelem kezdete óta jelen van a drogok használata bizonyos vallásos célú tudatállapotok elérésében. Ennek legtipikusabb formája maga a legprimitívebb vallási gyakorlat: a sámánizmus gyakorlása. A jelenkori bennszülött sámánista gyakorlatban előfordul a drogok használatán kívül sok más tudatmódosító gyakorlat. Mircea Eliade elismert vallástörténész (1907-1986) szerint a pszichedelikus sámánizmus (amit ő tévesen „narkotikus” sámánizmusnak nevez) a sámánizmus dekadens, másodlagos formája. Terence McKenna etnobotanikus (1946-2000) szerint ellenben a pszichedelikus szerek használata a sámáni tudatmódosítás elsődleges és eredeti módja. Valójában nem pszichedelikus szerek közé sorolt drogok használata is gyakori, erre példa a dohány, a látnokzsálya használata a tengeren túl, vagy a légyölő galóca Eurázsiában.

KikapcsolódásSzerkesztés

A szórakozás bizonyos formáihoz sok ember számára szorosan kapcsolódik bizonyos drogok fogyasztása. Ennek legjellemzőbb példája a hétvégi alkoholfogyasztás bárokban, diszkókban és más szórakozóhelyeken. Az alkohol fogyasztása már kis mennyiségben is veszélyes[31][32], ráadásul könnyen függőséghez vezethet.

KatonaiSzerkesztés

Természetesen a katonai vezetők is érdeklődnek a tudatmódosítás lehetőségei iránt, legyen szó akár a katonák, akár a civil lakosság tudatáról.

Addikció kielégítéseSzerkesztés

 
Különböző pszichoaktív drogok

Egyes pszichoaktív szerek addikciót, vagyis függőséget alakíthatnak ki, ez a szer ismételt fogyasztására ösztönző tudatállapot. Ez személyenként változó és a szerfogyasztási szokásokkal arányos belső nyomást eredményez ami a szer újabb és újabb fogyasztását vonhatja maga után. Ennek bizonyos határokon belül gátat szabhat az egyén akaratereje, de a nem minden szernél kialakuló dependencia, azaz fizikai függőség akár életveszélyessé is fajulhat, példa erre a barbiturát-elvonással járó rohamok. A fizikai tünetek fellépése nélkül is gyakorolhat egy szer elviselhetetlen nyomást a fogyasztó elméjére, így zajlanak le például egy krónikus kokainfogyasztó elvonási tünetei.

Nemkívánatos mellékhatásokSzerkesztés

A drogok nagyon sokfélék lehetséges nemkívánatos mentális és fiziológiai mellékhatásaik tekintetében. A mellékhatások előfordulása magán a drogon kívül nagyban függhet a dózistól, a fogyasztás módjától, a fogyasztás körülményeitől és a fogyasztó mentális illetve fiziológiai állapotától.

Néhány ismertebb pszichoaktív szerSzerkesztés

Narkotikus/nyugtató szerekSzerkesztés

Elnevezés Legalitás státusza Természetesség Fogyasztás Függőség Főbb veszélyek
Alkohol legális természetes szájon át fizikai függőség kialakulhat agysejtek károsodása, delirium tremens, májgyulladás, májzsugor, túladagolás
Heroin illegális minden formában szintetikus intravénásan, citromsavban oldva fizikai függőség kialakulhat tolerancia kialakulása, végzetes túladagolás
Morfium csak gyógyászati célra legális természetes intravénásan fizikai függőség kialakulhat enyhe tolerancia kialakulhat, túladagolás
Metadon csak gyógyászati célra legális szintetikus intravénásan fizikai függőség kialakulhat enyhe tolerancia kialakulhat, túladagolás

Pszichedelikus/hallucinogén szerekSzerkesztés

Elnevezés Legalitás státusza Természetesség Fogyasztás Függőség Főbb veszélyek
LSD illegális minden formában félszintetikus bélyeg enyhe pszichikai függőséget okozhat öntudatlan cselekedetek
Látnokzsálya illegális természetes füstjét szívják ritkán alakul ki öntudatlan cselekedetek
Kannabisz legalitása országonként/államonként változó természetes füstjét szívják enyhe pszichikai függőséget okozhat reflexek lassulása, tüdőpanaszok
Meszkalin illegális minden formában természetes szájon át (kaktuszfőzet) enyhe pszichikai függőséget okozhat öntudatlan cselekedetek

Serkentő/stimuláns szerekSzerkesztés

Elnevezés Legalitás státusza Természetesség Fogyasztás Függőség Főbb veszélyek
Ecstasy illegális minden formában szintetikus szájon át (tabletta) pszichikai függőség kialakulhat szívelégtelenség, kiszáradás
Dohány legális természetes dohányfüst, pára (elektromos cigaretta) nikotintapasz fizikai függőség kialakulhat tüdőrák, gégerák, érszűkületet, szívpanaszok, impotencia
Koffein legális természetes szájon át (kávé, tea) enyhe tolerancia kialakulhat magas vérnyomás, szívpanaszok
Kokain csak gyógyászati célra legális természetes orron át, elszívva (crack) pszichikai függőség kialakulhat egyénenként eltérő halálos dózis
Poppers legális szintetikus orron át (gáz) nem alakul ki immungyengeséget okozhat nagy dózisban
Speed csak gyógyászati célra legális szintetikus orron át (por) pszichikai függőség kialakulhat szívelégtelenség, kiszáradás

Terhesség alatt fogyasztott kábítószer hatása a magzatraSzerkesztés

MódszertanSzerkesztés

Hogyan lehet megállapítani egy drog káros hatását a magzatra? Egyrészt állatkísérletekkel, másrészt pedig az érintettek bevonásával. Mindkettő fontos információkkal szolgál, de csak együtt értelmezhetőek. A laboratóriumi kísérletek eredményeit nem lehet általánosítani az életre, egy kutatás eredményei alapján nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Az esettanulmányok során mindig fontos a kontroll-csoport használata. Fontos vizsgálni a fogyasztás mennyiségét és gyakoriságát. Ha több, egymásnak ellentmondó eredmény van, akkor nem lehet kategorikus kijelentést tenni.

Fontos, hogy a kutatás során ki kell szűrni az eredményt esetleg megváltoztató tényezőket, ilyen például a polidroghasználat, a hátrányos szociális helyzet, betegségek, életmód - ezek a tényezők nagyban befolyásolják egy szer használatának a kimenetelét.

A legértékesebbek a longitudinális, embereket vizsgáló reprezentatív kutatások eredményei, ugyanis itt elkülöníthető, hogy mi tudható be a drog pszichofarmakológiai hatásának és mi a körülményeknek.

MarihuánaSzerkesztés

A terhesség alatt fogyasztott marihuánának olyan hatásokat tulajdonítanak, amelyek születési hibákat ill. fejlődési rendellenességeket okoznak. A fejlődési rendellenességek közé sorolják a hippocampusban később megfigyelhető abnormális aktivitást, patkányokon végzett kísérletek alapján arra lehet következtetni, hogy összefüggésbe hozható a marihuána terhesség alatti használata a memóriaproblémákkal és gyermekkori hiperaktivitással (tanulási nehézségek).[forrás?]

Egy kutatásban kimutatták, hogy az anya terhesség alatti marihuánafogyasztása növelheti a gyermekkori leukémia kialakulásának kockázatát. Azonban felmerül a kérdés, hogy a laboratóriumi körülmények között elvégzett patkánykísérletek eredményei mennyire vonatkoztathatók az emberekre. A marihuánát legtöbbször dohánnyal keverve használják, így nem lehet kijelenteni, hogy például az alacsony születési súlyt, a koraszülést a marihuána fogyasztása okozza, mivel ugyanígy a dohány számlájára is írhatóak ezek a hatások. Továbbá a kutatásokban általában nem ejtenek szót arról, milyen szociális helyzetű az anya, használ-e más drogokat (alkoholt, dohányt), milyen az anyagi helyzete stb. Az anya életvitele nagyban befolyásolhatja az eredményeket.[forrás?]

Eddig két longitudinális kutatást végeztek ebben a témában: az egyik eredménye, hogy a 4 éves korban a rendszeresen marihuánát fogyasztó szülők gyerekei a verbális fejlődést mérő teszten egy részfeladatban alacsonyabb pontot értek el, mint a kontroll csoport tagjai. 6 éves korban pedig a számítógépes éberséget mérő teszten értek el gyengébb eredményt. Egy másik hosszútávú kísérlet során marihuánával az anyaméhben kapcsolatba került és „tiszta” 3 éves gyerekek eredményei között nem találtak különbséget.[forrás?]

MDMASzerkesztés

Az MDMA partidrogként elterjedt ecstasy hatóanyaga. MDMA-t használó terhes nőknél magasabb a spontán vetélés rizikója valamint a születési rendellenesség - erre a következtetésre jutott M.R. van Tonningen egy 49 nő bevonásával végzett kísérlet során. A tanulmányban kategorikusan az MDMA káros hatásának tudják be a súlyos szívkárosodást is. Ebben a tanulmányban kitérnek a terhes nők életvitelére is, amelyet a magzatra nézve potenciálisan veszélyesnek minősítenek. A megfigyelt káros hatások jelentős részét a stimulánsok rendszeres használatával járó életmódbeli változások is okozhatják, úgy mint helytelen és elégtelen táplálkozás, kevés alvás, az egészségi problémák ki nem vizsgálása stb.

Hasonló eredményre jutottak egy másik kutatás során, ahol szintén MDMA-t használó várandós nőket vizsgáltak figyelembe véve a polidroghasználatot. A vizsgált nők többsége a terhességének első trimeszterében használt MDMA-t. Az MDMA-használatot összefüggésbe hozzák vetéléssel, koraszüléssel, kis születési súllyal, születési rendellenességgel.

Egy vemhes patkányokon végzett 1991-es kísérlet eredménye szerint az MDMA nem felelős a kis születési súlyért, a koraszülésért vagy testi elváltozásokért. Ellenben csökkentette a vemhesség alatti súlygyarapodást. Az MDMA a kutatás eredményei alapján csupán apróbb viselkedésbeli eltéréseket okoz a fejlődő patkányokban.

LSDSzerkesztés

Az LSD talán a legismertebb hallucinogén kábítószer. A terhességük alatt LSD- t rendszeresen használó nőknél nagyobb a spontán vetélés és a születési rendellenesség veszélye. A spontán vetélés visszavezethető az LSD méhösszehúzó hatására. Egy 1972-es tanulmány szerint nem okoz az LSD genetikai elváltozást, kromoszómakárosodást és nem rákkeltő hatású. Ez a tanulmány 162 olyan gyermeket vizsgált meg, akik olyan anyától születtek, aki a terhesség alatt LSD-t használt. 7 születési rendellenességgel jött világra, ezek közül egyeseket az LSD is okozhatott.

Az LSD esetében is gyakori a polidroghasználat.

HeroinSzerkesztés

Elterjedt nézet, hogy a heroint használó terhes nőknél gyakori a farfekvéses szülés, a vérmérgezés, a túl vékony méhlepény, az alacsony születési súly, a magas születési halandóság és különböző megbetegedések.

Azonban egy amerikai tanulmány rámutat arra, hogy épp a heroin esetében fontos tényező a használó anyagi helyzete, életvitele, szociális helyzete, egészségi állapota. A fent említett rendellenességeket okozhatja az alultápláltság, a szegénység, fertőzések. Nehezen állapítható meg, hogy a tünetek a heroin vagy a rossz szociális helyzet következményei.

A WHO jelentésben ez áll: „Mint az alkoholt, a dohányt és a kendert, az ópiátokat is összefüggésbe hozták vetélésekkel, magzathalállal és alacsony születési súllyal. Nincsen olyan egyértelmű bizonyíték az ópiátok esetében, mely az alkohol magzat-szindrómához hasonló magzati rendellenességekre utalna. Bár a rendszertelen táplálkozás és a szülés előtti gondoskodás hiánya egyértelműen közrejátszik az utcai drogoktól függő terhes nők esetében fellépő hátrányos következményeknél, még a metadonhasználat is összefüggésben áll a terhességi rendellenességekkel. A metadon és más szájon át szedett ópiátok bizonyítottan okozhatnak magzathalált és alacsony születési súlyt laboratóriumi állatkísérletekben.”

A heroinfüggő nőket nem szabad detoxifikációnak alávetni, mivel ez vetéléshez vezethet. Ellenben tanácsos az ilyen nők metadonprogramban való részvétele, amely lehetővé teszi a magzat egészségének fenntartásához szükséges stabil életformát. A heroinfüggő anyák gyermekei fizikai függőséggel születhetnek meg, azonban gyógyszeres kezeléssel könnyen detoxifikálhatóak.

ÖsszefoglalásSzerkesztés

Az itt idézett tanulmányok, kutatások arra a következtetésekre jutottak, hogy sok tényező befolyásolja, milyen hatással van a terhesség alatti kábítószer-fogyasztás a magzatra. S bár az eredmények alapján kicsi a valószínűsége a születési rendellenességnek, mégis általánosan azt ajánlják a leendő anyáknak, hogy tartózkodjanak a drogok használatától a terhesség alatt. Az esetleges születési rendellenességeknek olyan következményei lehetnek, amelyek tanulási nehézségekhez, hátrányos helyzethez vezetnek.

Fontos továbbá, hogy a kábítószerfüggő terhes nőket nem szabad stigmatizálni! Sok esetben a nőgyógyász nem vállal el olyan pácienseket, akik bevallják, hogy használtak kábítószert a teherbeesésükkor ill. az első trimeszterben, gyakran pedig az abortuszt ajánlják nekik, mint megoldást. Pedig nem feltétlenül vonja maga után a droghasználat a rendellenességeket is - ez fentebb kiderült. Egyes esetekben emberölés miatt indul eljárás terhesség alatt drogozó nők ellen – ez azért veszélyes, mert ennek hatására a drogfüggő terhes anyák nem mernek majd egészségügyi vizsgálatra jelentkezni.

Egy kutatás kimutatta, hogy a kirekesztéssel csak nagyobb lesz a valószínűsége a terhesség alatti komplikációknak, születési rendellenességeknek.

Szükség lenne speciális programokra, amelyek a drogfüggő terhes nőket célozzák meg – jelenleg ilyenek nincsenek Magyarországon.

SzakirodalomSzerkesztés

Jogi szabályozásSzerkesztés

Az illegális, kábítószernek minősülő anyagokat Magyarországon a 2005. évi XXX. törvény határozza meg. Ez a törvény két nemzetközi ENSZ egyezményen alapul: az 1961-es Egységes Kábítószer Egyezményen és a pszichotrop anyagokról szóló 1971-es bécsi egyezményen. Az illegális anyagok előállításához szükséges vegyszerek (prekurzorok) listája a kábítószerek és pszichotrop anyagok tiltott forgalmazása elleni 1988-as bécsi ENSZ-egyezményen alapul.

A drogproblémaSzerkesztés

A drogok kábító, élvezeti célú fogyasztása különböző kultúrákban más és más megítélés alá esik. Nálunk az elmúlt tíz-húsz évben tömegessé vált az azzal való visszaélés.

A drogfogyasztás egyénileg egészségi, tömegesen népegészségügyi probléma. De a társadalmi probléma nem korlátozódik e területekre, hanem azokon kívül is jelentkezik, nevezetesen:

  • a függőség miatt a fogyasztó elveszíti munkaképességét
  • a rossz példa miatt a fiatalok nevelhetősége meghiúsul
  • a tiltás miatti drága hozzáférés és a fogyasztási kényszer miatt alkalmi bűnelkövetésre motivál
  • a terjesztés alkalmilag és életformaként is a szervezett alvilág kiépülését és fennmaradását szolgálja
  • hivatalos, hatalmi hozzáállás vagy annak hiánya a lakosságot erősen megosztja
  • a betarthatatlan törvények aláássák a jogállamba vetett bizalmat.

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. A hatástani besorolásnál csak a fő hatás szolgált alapul, az esetlegesen fellépő mellékhatásokat figyelmen kívül vette a hatástani csoportosítás.
  2. Hangsúlyozni kell, hogy a pszichofarmakonok az egészséges elme működését is képesek befolyásolni.
  3. A magyar köznyelvben a narkotikum szóhasználat erősen eltér annak orvosi és gyógyszerészi jelentésétől és tévesen kábítószereket értenek alatta. Habár az angolszász szakirodalomban a narcotic szó opioid típusú kábítószereket jelent, de az angol nyelvben sem használatos minden kábítószerre.
  4. Az agyi vérellátás folyamatosságának megszakadását nevezik agyi ischaemiának. Az agy számára minden más szervnél fontosabb a vérellátás folyamatossága. A vérellátás 3 percig tartó szünetelése még csak visszafordítható károsodást okoz az agyban, de ha már 3–6 perc között szünetel, akkor maradandó károsodással kell számolni. Az idős korban az agyi vérellátás tökéletlensége gyakran jár agyi ischaemiával.[18]

HivatkozásokSzerkesztés

  1. a b c d e Gyires K., Fürst Zs.: A farmakológia alapjai, Budapest, Medicina Könyvkiadó Zrt., 2011. 2. kiadás, 347–348. oldal, ISBN 978 963 226 324 3
  2. Feldman, R. S., Meyer J. S., Quenzer L. F.: Principles of neuropsychopharmacology. Sinauer Associates Inc. Publishers, Sunderland, Massachusetts, 1997. 185–186. oldal. ISBN 0‐87893‐175‐9
  3. Gyires K., Fürst Zs.: A farmakológia alapjai, Budapest, Medicina Könyvkiadó Zrt., 2011. 2. kiadás, 364–509. oldal, ISBN 978 963 226 324 3
  4. a b Brunton, L.L.: Goodman & Gilman's The Pharmacological Basis of Therapeutics. New York, McGraw-Hill Medical Publishing Division, 2006. 11. kiadás, 317–627. oldal, ISBN 0-07-142280-3
  5. Szekeres László: Orvosi gyógyszertan. Budapest, Medicina Könyvkiadó, 1980. 223. oldal ISBN 963-240-111-5
  6. Szekeres László: Orvosi gyógyszertan. Budapest, Medicina Könyvkiadó, 1980. 225. oldal ISBN 963-240-111-5
  7. Boron, W. F., Boulpaep, E. L.: Medical Physiology. Elsevier, 3. kiadás, 2012. 307–333. oldal, ISBN 978-1-4557-4377-3
  8. Fonyó A.: Az orvosi élettan tankönyve, Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 7. kiadás, 2014. 697–707. oldal. ISBN 978-963-226-504-9
  9. Feldman, R. S., Meyer J. S., Quenzer L. F.: Principles of neuropsychopharmacology. Sinauer Associates Inc. Publishers, Sunderland, Massachusetts, 1997. 27–73. oldal. ISBN 0‐87893‐175‐9
  10. „2005. évi XCV. törvény az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról”. https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0500095.tv
  11. Katzung B. G.: Basic and Clinical Pharmacology. Norwalk, Connecticut, Appleton & Lange 1995. 6. kiadás, 361–362 oldal, ISBN 0-8385-0619-4
  12. Gyires K., Fürst Zs.: A farmakológia alapjai, Budapest, Medicina Könyvkiadó Zrt., 2011. 2. kiadás, 395–396. oldal, ISBN 978 963 226 324 3
  13. Smith, C. M., Reynard, A. M.: Textbook of Pharmacology. Philadelphia, London, Toronto, Montreal, Sydney, Tokyo, W. B. Saunders Company, 1992. 183–185. oldal, ISBN 0-7216-2442-1
  14. Szekeres László: Orvosi gyógyszertan. Budapest, Medicina Könyvkiadó, 1980. 152–153. oldal ISBN 963-240-111-5
  15. Brunton, L.L.: Goodman & Gilman's The Pharmacological Basis of Therapeutics. New York, McGraw-Hill Medical Publishing Division, 2006. 11. kiadás, 369–371. oldal, ISBN 0-07-142280-3
  16. Szekeres László: Orvosi gyógyszertan. Budapest, Medicina Könyvkiadó, 1980. 126–128. oldal ISBN 963-240-111-5
  17. Katzung B. G.: Basic and Clinical Pharmacology. Norwalk, Connecticut, Appleton & Lange 1995. 6. kiadás, 419. oldal, ISBN 0-8385-0619-4
  18. Fonyó A.: Az orvosi élettan tankönyve, Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 7. kiadás, 2014. 268. oldal. ISBN 978-963-226-504-9
  19. Siegel, G.J., Albers, R. W., Brady, S. T., Price, D. L.: Basic neurochemistry: molecular, cellular and medical aspects. Elsevier, Amsterdam, Boston, London, New York, Oxford, Paris, Tokyo, 2006. 7. kiadás, 619–791. oldal. ISBN-13:978-0-12-088397-4
  20. Gyires K., Fürst Zs.: A farmakológia alapjai, Budapest, Medicina Könyvkiadó Zrt., 2011. 2. kiadás, 434–444. oldal, ISBN 978 963 226 324 3
  21. Szekeres László: Általános és szervetlen kémia. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1966. 3. kiadás, 198–199. oldal.
  22. Minneman, K. P. Wecker, L. W. : Brody's human farmacology; Molecular to Clinical, Elsevier Mosby, 4. kiadás, 1998. 305–306. oldal. ISBN 0-323-03286-9
  23. Gyires K., Fürst Zs.: A farmakológia alapjai, Budapest, Medicina Könyvkiadó Zrt., 2011. 2. kiadás, 364–365. oldal, ISBN 978 963 226 324 3
  24. Brunton, L.L.: Goodman & Gilman's The Pharmacological Basis of Therapeutics. New York, McGraw-Hill Medical Publishing Division, 2006. 11. kiadás, 429–430. oldal, ISBN 0-07-142280-3
  25. Feldman, R. S., Meyer J. S., Quenzer L. F.: Principles of neuropsychopharmacology. Sinauer Associates Inc. Publishers, Sunderland, Massachusetts, 1997. 838. oldal. ISBN 0‐87893‐175‐9
  26. Szekeres László: Orvosi gyógyszertan. Budapest, Medicina Könyvkiadó, 1980. 246. oldal ISBN 963-240-111-5
  27. https://www.origo.hu/egeszseg/20150224-az-alkohol-a-legveszelyesebb-elvezeti-cikk.html
  28. https://mystique.cafeblog.hu/2017/08/17/5-ok-amiert-az-alkohol-a-legveszelyesebb-legalis-kabitoszer/
  29. https://www.nyugat.hu/cikk/alkohol_hivatalosan_is_a_legveszelyesebb_drog
  30. Dési Ádám: A közösségi ellátás mint illegitim kábítószer terjesztési típus, Themis 2017. december , epa.oszk.hu
  31. https://www.hazipatika.com/eletmod/veszelyben/cikkek/kiderult_a_keves_alkohol_is_veszelyes/20180827154217
  32. https://www.blikk.hu/aktualis/az-alkohol-szintiszta-mereg/3s899bv

Egyéb magyar nyelvű szakirodalomSzerkesztés

  • Bayer István: A kábítószer, Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1989, ISBN 963-282-179-3, 297 oldal
  • Faragó István: Alkohol, koffein, kábítószerek, Medicina Egészségügyi Könyvkiadó, Budapest, 1959, 203 oldal
  • Kurdics Mihály: A kábítószer itt van testközelben – Ahogyan egy rendőrtiszt látja. Kézikönyv felnőtteknek és fiataloknak, Zsiráf Kiadó, h. n., 1999, 236 oldal
  • (szerk.) Gerevich József: A kábítószer kihívása, Gondolat Könyvkiadó , Budapest, 1992, ISBN 963-282-680-9, 202 oldal
  • Lovass Pál – Nagy Gábor: A kábítószerek világa, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1985, ISBN 963-241-471-3, 326 oldal


Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés