Puerto Rico állatvilága

Puerto Rico állatvilága más szigetvilágok faunájához hasonlóan gazdag endemikus fajokban, a taxonómiai diverzitása viszont alacsony.[1] A szárazföldi emlősök egyetlen fennmaradt, őshonos képviselői a denevérek. Minden más szárazföldi emlőst az emberek telepítettek be, ezért találkozhatunk ma házi- és haszonállatokkal vagy jávai mongúzzal, rézuszmajommal a sziget területén. Gyakran lehet tengeri emlősökkel, például bálnával, delfinnel és manátusszal találkozni a közeli vizekben. A 349 helyi madárfajából 120 szaporodik a szigetcsoporton, ezeknek majdnem fele ritka. Valószínűleg a legismertebb Puerto Ricó-i állatfaj a kokibéka, ami egy kistestű endemikus béka, a helyi 86 kétéltűfaj egyike. Néhány édesvízi halfaj őshonos, de vannak az ember által betelepített fajok is. A helyi fauna jelentős részét gerinctelen fajok adják.

A kokibéka, a legismertebb Puerto Ricó-i állatfaj

Az első emberek 4000 évvel ezelőtti érkezése, és még ennél is nagyobb mértékben az európaiak 16. századi betelepülése, jelentős hatással volt Puerto Rico állatvilágára.[2] A vadászat, az élőhelyek pusztítása és a betelepített fajok az őshonos állatvilág pusztulását okozták. A helyi élőlények megmentését célzó természetvédelmi törekvések a 20. század második felében kezdődtek. A Természetvédelmi Világszövetkezet alapján 2002-ben 21 veszélyeztetett faj volt Puerto Ricón: két emlős, nyolc fészkelő madár, nyolc hüllő és három kétéltű.[3]

A Puerto Ricó-i állatvilág történeteSzerkesztés

 
Puerto Ricó földrajzi elhelyezkedése

Puerto Ricó a Karibi-lemezen fekszik, ami a késő mezozoikumban jött létre.[4] Rosen feltételezése szerint, Afrika és Dél-Amerika szétválásakor egy vulkanikus szigetcsoport alakult ki, a "Proto-Antillák". Később a szigetek két részre oszlottak Nagy- és Kis-Antillákra, egy új törésvonal létrejöttének következtében.[5] Geológiai értelemben Puerto Ricó fiatal, mindössze 135 millió éves.

Ma is viták folynak arról, hogy mikor és hogyan jutottak el az első gerincesek a szigetre- legfőképp arról, hogy a Proto-Antillák szigetek vagy Dél- és Észak-Amerika részei voltak e.. Az uralkodó nézetőpont szerint Puerto Rico főleg Dél-Amerikai fajokkal vízen keresztül népesült be, a másik nézőpont a proto-antilláki élővilág fejlődését állítja. Stephen Blair Hedges és munkatársai arra a következtetésre jutottak, hogy a Karib-térség benépesülésének fő módja a szétszóródás volt. Ezt támasztja alá, hogy a gerinces, szárazföldi Eleutherodactylus-ok még az előtt szétszóródtak a szigeteken, hogy bármiféle fajfejlődés végbement volna. Azonban úgy tűnik, más fajok, mint az endemikus rovarevők és édesvízi halak, már korábban más módokon megvetették lábukat a szigeten.[6] Woods bizonyítékot talált ennek az elméletnek az alátámasztására a hutiák és tüskéspatkányfélék őseinek az Antillákra érkezésének tanulmányozásakor. Arra a következtetésre jutott, hogy az ősi tüskéspatkányféléknek Dél-Amerikából a Nagy-Antillákra, a Kis-Antillákon keresztül vagy a tengeren való sodródással Puerto Ricóra vagyHispaniolára kellett érkezniük.[7]

Ross D.E. MacPhee és Manuel A. Iturralde egy alternatív hipotézissel állt elő. Azt feltételezik, hogy az első szárazföldi állatok már a középső tercierben megérkeztek a Proto-Antillákra, körülbelül az eocén és oligocén határán. Ebben az időben egy rövid életű (körülbelül 1 millió évig létező) Gaarlandiának nevezett földhíd kötötte össze Dél-Amerikát és a a Nagy-Antillák három szigetét (Kuba, Hispaniola, Puerto Ricó).[8] Egy magyar botanikus, Borhidi Attila is feltételezte Gaarlandia létezését. Az Antillák növényvilága többnyire andoki eredetű, a földhídon nem csak állatok, de növények is átjuthattak.

Az utolsó nagyobb változás a Puerto Ricó-i állatvilágban körülbelül 10000 évvel ezelőtt a jégkorszakot követő tengerszint emelkedés és éghajlatváltozás miatt következett be. Puerto Ricó száraz szavannáit lecserélték a párás, nedves erdők, ez pedig tömeges kihaláshoz vezetett különösen a helyi gerincesek körében.[9]

EmlősökSzerkesztés

 
Nesophontes edithae, kihalt rovarevő

Puerto Rico, más szigetekhez hasonlóan, nem olyan gazdag emlősökben, mint a szárazföld. Ma 13 denevérfaj alkotja az őshonos, Puerto Rico-i emlősök csoportját, de a közeli vizekben további 18 emlősfaj található meg.[10] A szigeten élt többek között a ma már kipusztult cickányféle, a Nesophontes edithae, illetve több rágcsáló[11] és egy lajhár faj.

Több emlősfaj is az ember által lett betelepítve. Az első őslakosok kutyákat és tengerimalacokat hoztak magukkal Közép- és Dél-Amerikából. A tainó indiánok pedig hutiákat hoztak a közeli Hispanioláról. A spanyolok 16. századi megjelenése pedig olyan háziasított állatok betelepítésével járt, mint a kutyák, kecskék, macskák, disznók, lovak, szamarak és szarvasmarhák. A spanyolokkal kerültek a szigetre házi patkányok, házi egerek és a vándorpatkányok, valószínűleg már Kolumbusz Kristóf 1943-as megérkezésekor. Néhány fajt ezek ellen a kártevők ellen telepítettek be, mint például a jávai mongúz-t. Mára ez a faj elszaporodott, és a helyi állatvilágot fenyegeti, hozzájuk köthető a sárgavállú csirögék egyedszámának csökkenése.

 
A rézuszmajom csak később került a szigetre

Egy tanulmány keretében 57 rézuszmajmot telepítettek be a Desecheo és más part-menti szigetekre 1967-ben.[12] A kísérlet előtt Desecho volt a fehérhasú szulák legnagyobb fészkelőhelye, de ma már egy madárfaj sem fészkel a majmok által lakott szigeteken, a fészekfosztások eredményeként. Ma már más főemlősök is élnek Puerto Ricó-n. Az 1970-es években 107 mókusmajom szabadult el a szigeten. Ma 35 egyednyire becsülik a populációjukat.[12]

A legismertebb tengeri emlős, ami a Puerto Ricó-hoz közeli vizekben él, a karibi manátusz. Puerto Ricó és a közeli szigetek ennek, a Természetvédelmi Világszövetség által sebezhetőnek tartott fajnak, a fő párzóterületét. A helyi manátuszok végül hatalmas médiafigyelemre tettek szert, amikor egy manátusz borjút, a két hónapos Moisés-t, megmentett és sikeresen felnevelte a Caribean Stranding Network (CSN) non-profit szervezet. Moisés volt az első fogságban nevelkedett, majd a természetbe sikeresen visszaengedett manátusz a Karib-tengeren.[13] Az állat később a Puerto Ricó-i kultúra és tudomány ikonja lett, miután Tony Croatto, olasz énekes és zeneszerző, dal írt róla Moisés címmel.

A Puerto Ricó-i vizek a hosszúszárnyú bálnák számára is fontosak, ez a téli szaporodó helyük. A bálnales népszerű a turisták körében.

DenevérekSzerkesztés

A ma a szigeten élő 13 denevérfaj és csak a szigetcsoporton megtalálható alfajaik öt családhoz tartozik (Noctilionidae, Mormoopidae, Phyllostomidae, Vespertilionidae, Molossidae). A fajok közül 7 rovarevő, 4 gyümölcsevő, egy faj táplálkozik főleg nektárral és egy másik halakkal. A fajok száma viszonylag alacsony az Antillák többi szigetéhez képest. Erre magyarázat lehet Puerto Ricó viszonylag nagy távolsága a szárazföldtől.

A denevérek fontos szerepet játszanak a helyi erdei és barlangi élővilág életében, és a szúnyogok elszaporodását is gátolják. A fajok közül 10 él barlangokban, ezeknek alacsony a szaporodási rátája. A denevérfajokban leggazdagabb terület a El Yunque vagy Karibi Nemzeti Erdő (Caribbean National Forest), ahol 11 faj található meg.[14] A vörös gyümölcsdenevér nagyon fontos szerepet játszik a Luquillo hegyi tabunoco erdő életében, ugyanis ezt a fajt tartják a balátafa (Manilkara bidentata) magjainak egyetlen terjesztőjének. A barlangi ökoszisztémák fontos része a denevérek ürüléke, a guanó, ugyanis a barlanglakó állatok vagy a guanóból nyerik táplálékukat, vagy ezeket az állatokat fogyasztják.

MadarakSzerkesztés

 
A sárgavállú csiröge (Agelaius xanthomus) egy Puerto Rico 18 endemikus madárfaja közül
 
A puerto ricói todi (Todus mexicanus) a todifélék (Todidae) puerto-ricói faja

A szigeten 349 madárfaj honos Puerto Ricón, közülük 18 faj endemikus. Endemikus madarai például a nagy mangókolibri (Anthracothorax viridis), a sárgavállú csiröge (Agelaius xanthomus), a Puerto Ricó-i gyíkászkakukk (Coccyzus vieilloti) és a Puerto Ricó-i amazon (Amazona vittata). A csíkos karvaly is megtalálható Puerto Ricón, a karibi flamingó (Phoenicopterus ruber) nem állandó madár Puerto Ricó-n. A todifélék a legkezdetlegesebb madarak a Nyugat-Indiai szigetvilágban, Puerto Ricón egy endemikus faja él a sárgahasú todi más néven Puerto Ricó-i todi (Todus mexicanus). Korábban a szigeten megtalálható madárfajok közül több kipusztult: például a Puerto Ricó-i gyöngybagoly (Tyto cavatica), a Puerto Ricó-i karaka (Polyborus latebrosus), a Puerto Ricó-i aratinga (Aratinga chloroptera maugei), a Puerto Ricó-i szalonka (Scolopax anthonyi), a Puerto Ricó-i földigalamb (Geotrygon larva) és az antillai barlang guvat (Nesotrochis debooyi).

 
A Puerto Ricó-i amazon (Amazona vittata).A védelmi erőfeszítések mentették meg a fajt a kihalástól




Hüllők és kétéltűekSzerkesztés

 
A Puerto Ricó-i varangy (Bufo lemur) endemikus kétéltűfaj Puerto Ricón
 
A közönséges cserepesteknős (Eretmochelys imbricata) egy kritikusan veszélyeztetett tengeri hüllő
 
A Puerto Ricó-i karcsúboa (Epicrates inornatus) a legnagyobb Puerto Ricó-i kígyó

Puerto Ricón 25 kétéltű- és 61 hüllőfaj honos.

A hispaniolai orrszarvú leguán (Cyclura cornuta) egyik alfaja a mona-szigeti orrszarvú leguán (Cyclura cornuta stejnegeri) például kizárólag a Föld ezen pontján található meg.

Valószínűleg a nyugat-indiai hüllő kládok itt vetődtek partra Dél-Amerikából. A sziget őshonos hüllői a Puerto-Ricói karcsúboa (Epicrates inornatus), a hispaniolai orrszarvú leguán (Cyclura cornuta), a Stejneger-ékszerteknős (Trachemys stejnegeri) és a Puerto Ricó-i tarajos anolisz (Ctenonotus cristatellus), a Puerto Ricó-i tarajos anolisz képes változtatni a színét, mint a kaméleon, Puerto Rico leggyakoribb gyíkfaja az élesszájú anolisz (Anolis pulchellus). A pápaszemes kajmán (Caiman crocodilus) betelepített faj.

A kokibéka (Eleutherodactylus coqui) magas, vékony „ko-ki” hangzású hívóhangjáról kapta a nevét. Az óriás varangy (Bufo marinus) betelepített faj a szigeten. 1920-ban szándékosan telepítették be Puerto Ricóra a cserebogár kiirtására. A Puerto Ricó-i varangy (Bufo lemur) egy endemikus, kihalófélben lévő varangyfaj Puerto Ricón.


HalakSzerkesztés

 
A fehér röfögőhal (Haemulon plumieri) az egyik leggyakoribb zátonyhal a Karib-tengerben

Az első Puerto Rico-i halakkal foglalkozó leírásokat Georges Cuvier és Achille Valenciennes készítette, 1828-ban. A szigetről származó példányok alapján 33 fajt írtak le tanulmányaikban. Három élőhelytípus van, mangrove, zátony és tengerifüvek találhatóak Puerto Ricón. 677 halfaj él itt. Édesvízi halai közül 30 fajt telepítettek be, amelyek Afrikában, Dél-Amerikában vagy Észak-Amerika délkeleti részén honosak.

GerinctelenekSzerkesztés

 
A jávoragancs korall 2006-ban került a veszélyeztetett fajok listájára
 
Aedes aegypti vitathatatlanul a legismertebb szúnyog Puerto Ricón, amely a dengue-vírust terjeszti

A gerinctelen fauna a szigeten nagyszámú és gazdag egyedszámmal rendelkezik, de a fajtagazdagsága összehasonlítva más trópusi faunákkal alacsonynak tekinthető. 300 lepkefaj honos Puerto Ricón.

Puerto Rico tengeri gerintelen faunájából 61 szivacsállat, 171 csalánozó, 8 zsinórféreg, 1,176 puhatestű, 129 gyűrűsféreg, 342 rák, 165 tüskésbőrű, 131 mohaállat, 117 kőkorall, 99 bőrkorall és szarukorall, 13 Corallimorpharia és 8 Hydrozoa. A puerto ricó-i korallfajok a szikla csillag korall (Montrastaea annularis), az ujj korall (Porites porites) és a jávoragancs korall (Acropora palmata).

Emberi hatás és természetvédelemSzerkesztés

A bennszülöttek 4 000 évvel ezelőtt jutottak el a szigetre, az állatok húsát elfogyasztották, a bőrükkel pedig kereskedtek. Az állatvilág számának jelentős csökkenését okozta a 16. században a szigetre érkező európaiak terjeszkedése.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Charles A Woods, Jason H Curtis, Florence E Sergile. Biogeography of the West Indies. CRC (2001). ISBN 0-8493-2001-1 
  2. Caribbean - Human impacts. Biodiversity Hotspots. Conservation International. [2007. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. szeptember 19.)
  3. Biodiversity and protected areas - Puerto Rico (pdf) pp. 1–2. EarthTrend, 2003. [2009. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. szeptember 14.)
  4. Martin Meschede and Wolfgang Frisch. „The evolution of the Caribbean Plate and its relation to global plate motion vectors: geometric constraints for an inter-American origin”. Transactions of the Fifteenth Caribbean Geological Conference, 1. o. (Hozzáférés ideje: 2006. szeptember 11.)  
  5. Rosen, D.E. (1975). „A vicariance model of Caribbean biogeography”. Systematic Zoology 25 (4), 431–464. o, Kiadó: Society of Systematic Biologists. DOI:10.2307/2412905.  
  6. Hedges, S B, L R (1992. március 1.). „Caribbean biogeography: molecular evidence for dispersal in West Indian terrestrial vertebrates.”. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 89 (5), 1909–1913. o. ISSN 0027-8424. PMID 11607282.  
  7. Woods, C. A. (1989). "A new capromyid rodent from Haiti:the origin, evolution, and extinction of West Indian rodents, and their bearing on the origin of New World hystricognaths". In C. C. Black and M. R. Dawson (eds.), Papers on fossil rodents in honor of Albert Elmer Wood. Nat Hist. Mus. Los Angeles County Sci. Ser. 33:59–90.
  8. M. A. Iturralde-Vinent, R. D. E. MacPhee (1999. január 9.). „Paleogeography of the Caribbean region: implications for Cenozoic biogeography”. Bull. Am. Mus. Nat. Hist. (238), 195. o.  
  9. Olson, Storrs L. (1982. január 9.). „A New Species of Palm Swift (Tachornis: Apodidae) from the Pleistocene of Puerto Rico”. Auk 99 (2 (April-June)), 230–235. o.  
  10. Wayback Machine. web.archive.org, 2009. március 4. (Hozzáférés: 2020. június 9.)
  11. C. A. Woods, R. Borroto Paéz and C. W. Kilpatrick. (2001). "Insular Patterns and Radiations of West Indian Rodents", pp. 335–353 in Biogeography of the West Indies: Patterns and Perspectives. Boca Raton, Florida, ISBN 0-8493-2001-1.
  12. a b Wiley, James W.; Vilella, Francisco J.: Karibi-szigetek. United States Geological Survey. [2006. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. július 27.)
  13. Antonio A. Mignucci Giannoni (1998). „Marine Mammal Captivity in the Northeastern Caribbean, with Notes on the Rehabilitation of Stranded Whales, Dolphins, and Manatees”. Caribbean Journal of Science (34), 9-11. o. [2006. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés ideje: 2006. augusztus 5.)  
  14. Victor M. Cuevas: Wildlife Facts – February 2002 – Bats. (Hozzáférés: 2006. július 27.)

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Fauna of Puerto Rico című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.