Puhó

város Szlovákiában

Puhó (szlovákul Púchov, németül Puchau) város Szlovákiában, a Trencséni kerület Puhói járásának székhelye.

Puhó (Púchov)
A városi múzeum.
A városi múzeum.
Puhó címere
Puhó címere
Puhó zászlaja
Puhó zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületTrencséni
JárásPuhói
Rang város
Első írásos említés 1243
Polgármester Rastislav Henek
Irányítószám 020 01
Körzethívószám 042
Forgalmi rendszám PU
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség17 810 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség438 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság300 m
Terület41,50 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Puhó (Szlovákia)
Puhó
Puhó
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 07′ 25″, k. h. 18° 19′ 45″Koordináták: é. sz. 49° 07′ 25″, k. h. 18° 19′ 45″
Puhó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Puhó témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

FekvéseSzerkesztés

Trencséntől 35 km-re északkeletre, a Vág két partján fekszik. Bélagyertyános, Bezdédfalva, Felsőkocskóc, Hadas, Igricke és Vágormos tartozik hozzá.

Nevének eredeteSzerkesztés

Először 1332-ben említik Poho néven. Neve szlovák eredetű, és Puchov = "Puch nevű személy birtoka" értelmű.

TörténeteSzerkesztés

Már az őskorban lakott hely volt, a puhói kultúra lelőhelye. Az első leleteket a 19. században Hoenning báró fedezte fel a puhói szikla környékén. Az itt megtalált régészeti leletekről kapta a nevét az a kultúra, amely az egész Észak-Szlovákia újkőkori településeit meghatározta. Határában az egyik dombon kvád vár is állott. A mai település keletkezése az 1100 körüli időre tehető amikor emberek költöztek a puhói szikla alatti mezőre. A települést 1243-ban említik először, amikor IV. Béla király egy Puch nevű férfinak birtokot adományoz itt. 1332-ben a pápai tizedjegyzék "Poho" alakban említi. 1409-ben "Pucho" a neve. A lednici uradalom része volt. A15. század végétől a 19. század közepéig a Marczibányi család jelentős szerepet játszott Puhó életében. 1598-ban 51 ház állt a városkában. 1628-ban itt telepítette le Rákóczi György és felesége, Lorántffy Zsuzsanna a fehérhegyi csata után ide menekült cseh testvéreket. 1630-ban Comenius is megfordult itt. 1649-ben Puhó III. Ferdinándtól városi jogokat kapott vásártartási joggal. 1728-ban és 1835-ben megerősítették és kiterjesztették jogait. A vásártartási jog megadásának 350. évfordulóján 1999-ben ismét felújították a város régi vásárait. 1720-ban 33 adózó polgára volt, közülük tizen zsellérek. Kézművesei közül a takácsok voltak a leghíresebbek, akiknek 1761-ben 68 műhelyük működött a városban. A vászonszövés mellett a kékfestés és a fazekasság volt még jelentős. 1784-ben 166 házában 222 családban 1134 lakos élt. 1809-ben a várost a franciák felégették. 1828-ban 128 háza és 1945 lakosa volt, akik mezőgazdaságból, kézművességből éltek. Fejlődésében nagy szerepet játszott a vasút kiépülése a 19. század végén.

Vályi András szerint „PUCHO. Pokova. Elegyes, és népes Mezőváros Trentsén Vármegyében, földes Ura Gr. Königszeg, és Marczibányi Uraság, a’ ki nevezetét is viseli, lakosai leginkább katolikusok, fekszik Pucho, és Vág-vizeknek öszve-folyásánál, kies helyen, Illavához egy, és 1/4, Trentsénhez pedig négy kis mértföldnyire. A’ Város 3 részekre osztatik: régi, és új Város; és Marczibányi Uraságnak birtoka; a’ régi Városnak négy útszáji vagynak, mellyeknek közepén áll a’ Szentegyház, holott a’ vásár is tartani szokott. Az új Város kisebb, ’s itten laknak a’ posztószövők, kiknek munkáik a’ pokovai, v. puchovi posztó által eléggé nevezetesek. Az előtt könyvnyomtató ház is vala itten. Két Ispotállya, Harmintzadgya, és Sóháza is vagyon; földgye termékeny, határja nem nagy, piatza hasznos, kézi munkával is keresetre módgyok van, első osztálybéli.”[2]

Fényes Elek szerint „Puchó, tót m. v., Trencsén vmegyében, a Vágh jobb partján egy kies vidéken. Lakja 1098 kath., 204 ev., 470 zsidó; mind a három felekezetnek van tulajdon szentegyháza. Lakosai igen szorgalmatosok, s vannak köztök számos posztósok, kik a város egy részében külön laknak, s posztóikat egész országban széljel hordják. A puchói cserépedények is emlitést érdemlenek. Továbbá van itt egy Marczibányiakhoz tartozó kastély, 2 ispotály, harminczad, sóház, több urasági épület. Határa nem nagy de hasznos. F. u. egy részének gr. Erdődyné, született Aspermont, más részének pedig Marczibányi család. Országos vásárjai népesek. Ut. p. Trencsén”[3]

NépességeSzerkesztés

1880-ban 1361 lakosából 24 magyar, 319 német és 986 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 1420 lakosából 68 magyar, 37 német és 1313 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 759 római katolikus, 352 izraelita, 299 evangélikus és 10 református vallású volt.

1900-ban 1529 lakosából 240 magyar, 151 német és 1138 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 1540 lakosából 1035 szlovák, 248 magyar és 238 német anyanyelvű volt. Felsőkocskócon 779 szlovák és 33 magyar anyanyelvű élt.

1921-ben 2572 lakosából 17 magyar és 2363 csehszlovák volt.

1930-ban 2712 lakosából 4 ruszin, 13 magyar, 37 német, 156 zsidó, 2458 csehszlovák, 3 egyéb nemzetiségű és 41 állampolgárság nélküli volt. Bélagyertyánoson 167 csehszlovák, Bezdédfalván 176 csehszlovák élt.

1970-ben 9316 lakosából 9 magyar és 9104 szlovák volt. Vágormoson 624 szlovák, Hadason 394 szlovák, Igrickén 165 szlovák élt.

1980-ban 17554 lakosából 11 magyar és 17268 szlovák volt.

1991-ben 18311 lakosából 12 magyar és 17924 szlovák volt.

2001-ben 18833 lakosából 10 magyar és 18340 szlovák volt.

2002-ben 19 200 lakosa volt.

2011-ben 18 168 lakosából 16 263 szlovák, 135 cseh, 14-14 magyar és morva, 13 lengyel, 12 orosz, 7 német, 5-5 cigány és ruszin, 2-2 zsidó és bolgár, 1 ukrán, 46 egyéb és 1649 ismeretlen nemzetiségű volt.

NevezetességeiSzerkesztés

  • Barokk római katolikus temploma 1940-ben épült a 13. századi templom helyén. Az építéskor meghagyták a régi templomnak a 18. század első harmadában épített barokk hajóját, melyet összépítettek az új templomépülettel.
  • Az evangélikus templom 1880-ban épült. Legbecsesebb értéke 1643-ban ismeretlen mester által készített reneszánsz oltára.
  • Rákóczi-kastély
  • A megyeháza épületét a 18. század végén Marczibányi Imre építtette. Ma ebben működik a városi múzeum.
  • Felsőkocskóc római katolikus temploma 1771-ben épült a korábbi templom alapjain.
  • A Komensky utcai Szűz Mária kápolnát a Marczibányi család építtette 1746-ban.
  • A Trencséni utcai kápolna a 19. században épült.
  • Nepomuki Szent Jánosnak a Szabadság téren álló szobta 1733-ban készült barokk stílusban.
  • A puhói szikla a városról elnevezett kultúra lelőhelye. A leletek felfedezése Emil Fredrich Johannes Hoenning O´Caroll báró nevéhez fűződik, aki sokáig kutatta a szikla környékét és 1888-ban döntő fontosságú leleteket tárt itt fel. A leletek a korai kőkorszaktól a római korig tartó időszakot ölelték fel és belőlük nemcsak a turócszentmártoni Szlovák Nemzeti Múzeumba, hanem a bécsi és budapesti múzeumokba is jutott. A szikla ma már egészen másképp néz ki, mint a felfedezések idején.

Híres személyekSzerkesztés

  • Itt született 1710 novemberében Tessedik Sámuel evangélikus lelkész.
  • Itt született 1729-ben Chrastina János evangélikus líceumi tanár.
  • Itt született 1793. május 28-án Marczibányi Antal politikus, főispán, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatótanácsának tagja.
  • Itt született 1855. február 18-án Véber Antal piarista házfőnök, és gimnáziumi igazgató.

JegyzetekSzerkesztés

  • 1911 Časopis Muzeálnej slovenskej spoločnosti XIV/4.
  • 1937 Pamätnica mestského muzea dra Karola Brančíka v Trenčíne.

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Puhó témájú médiaállományokat.