Főmenü megnyitása

Cselfalvi és lubóczi Pulszky Károly (London, 1853. november 9.Brisbane, 1899. június 6. ) magyar művészettörténész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, az Országos Képtár igazgatója, Pulszky Ferenc fia, Pulszky Romola édesapja.

Pulszky Károly
Ellinger Ede 1898-as felvételén
Ellinger Ede 1898-as felvételén
Született 1853. november 9.
London
Elhunyt 1899. június 6. (45 évesen)
Brisbane,
Állampolgársága magyar
Foglalkozása művészettörténész, politikus, országgyűlési képviselő
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Az Iparművészeti Múzeum őre (igazgatója)
Hivatali idő
1878 1881
Előd nem volt
Utód Ráth György
A Wikimédia Commons tartalmaz Pulszky Károly témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Pulszky Ferenc és Walter Terézia fiaként született Londonban, gyermekéveit 1866-ig Itáliában töltötte. Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. Eredetileg orvosnak készült, de a művészettörténet tanulmányozására tért át, bölcsészdoktorátusát Lipcsében szerezte. 1873-tól vett részt a magyar tudományos mozgalmakban. 1881-ig volt az Iparművészeti Múzeum őre (kurátora). 1882-ben vette feleségül Márkus Emíliát, a kor nagy hatású színésznőjét. 1883-ban az MTA levelező tagjává választották. 1884-ben rendezte az ötvösmű-kiállítást és a párizsi világkiállítás számára a magyar régiségi osztályt, majd az Esterházy-képtár igazgatója lett. 1884 és 1892 között az országgyűlés tagja, a szepes-szombati, majd a tabi kerületet képviselte a Szabadelvű Párt programjával. 1895-ben vásárolta meg Sebastiano del Piombo Férfiképmás című festményét (ma a Szépművészeti Múzeumban), ami botrányt kavart, mert hamis Raffaello-képnek vélték, amit igen drága áron vásárolt meg, és nem tudott elszámolni a kormány által rábízott, festményvásárlás céljára szolgáló pénzzel sem. A botrány nyomán idegösszeomlást kapott, öccse, Pulszky Ágost megtérítette az összeget, Pulszky Károly ellen az eljárást 1898-ban megszüntették. Ezután Ausztráliába emigrált, ahol öngyilkosságot követett el.

Tanulmányai, cikkei jelentek meg a Vasárnapi Ujságban, a Századokban, az Archaeologiai Értesítőben, a Budapesti Szemlében, az Akadémiai Értesítőben. 1881-től 1884-ig az Archaeologiai Értesítőt szerkesztette.

MűveiSzerkesztés

  • Kalauz a magyar iparművészeti múzeum gyűjteményeihez. Bpest, 1874. (Ugyanaz. U. o., 1877. Schikedanz A.-val együtt.)
  • Beiträge zu Raphael's Studium der Antike. Leipzig, 1877.
  • Az országos képtár kiválóbb művei. U. ott, 1878.
  • A magyar háziipari díszítményei. U. ott, 1878.
  • A magyar országos képtár ideiglenes lajstroma. U. ott, 1881.
  • Renaisance Olaszországban. Írta Symonds John Addington. Ford. Bpest, 1881-82. I.-II..
  • Két iparművészettörténeti értekezés. U. ott, 1883. (Különny. az Arch. Értesítő 1882. évf.-ból.)
  • Útmutató az ötvösműkiállítás helyiségében. U. ott, 1884.
  • A magyar történeti ötvösműkiállítás lajstroma. Megnyittatott 1884. febr. 17. U. ott, 1884.
  • Életképek. Jelenkori művészek találkozója. Bevezetésül dr. Pulszky Károly levele a kiadóhoz. U. ott, (1884).
  • Az ötvösség remekei Magyarországon az 1884. évi magyar történeti ötvösműkiállításból. U. ott, (1885). Két kötet. 150 részben színes rajzzal. (Radisics Jenővel együtt.)
  • Országos képtár. I. A képgyűjtemény leíró lajstroma. U. ott, 1888.
  • A gellérthegyi nekropolis. U. ott, 1891. (Különny. a Reform-Naptárból).
  • Romola. Regény. Irta Eliot György, ford. angolból Pataki Béla. U. o., 1898. Három kötet.
  • Conan A. Doyle, Gerard brigaderos. Angolból ford. U. ott, 1898.

ForrásSzerkesztés