Puszta (település)

elhagyott, lakatlan település, vagy annak része

A puszta - néprajzi, történelmi értelemben - különböző okok miatt elnéptelenedett település, vagy településrész, melyek nevében szerepelt a puszta szó.[1]

A somogyvámosi pusztatemplom egy pusztává lett település utolsó emléke

Évszázadokig jellemzően olyan önálló birtokokra használt kifejezés volt, melyek nem tartoztak egyik településhez sem, és mezőgazdasági művelés alatt álltak. Különösen egykori falvak határterületeit nevezték pusztának, melyekről a lakosok háborús időkben elvándoroltak.[2] A 20. századra a puszták is valamely község joghatósága alá kerültek, sőt, a nagyobb puszták önálló községgé válhattak, részint megtartva nevükben a puszta kifejezést, részint elhagyva azt (példa a megtartásra: Vacs-puszta - Pusztavacs, illetve az elhagyásra: Szentmihály-puszta - Rákosszentmihály).[3]

A magyar történelemben tipikus pusztasorsnak tekinthető a török hódoltság idején elnéptelenedett, majd mezőgazdasági célra hasznosított terület, mely a 16-18. században a település neve után ragasztott -puszta jelzővel lett ismert. A későbbi századokban a lakosság újratelepülése révén új község jöhetett létre, vagy földesúri birtokként továbbra is mezőgazdasági művelés zajlott rajta.

Jellegzetes puszták: Gánt külterületén Kőhányás-puszta, vagy az egykoron Esterházy birtok, Majk-puszta a Vértesben.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Magyar néprajzi lexikon IV. (Né–Sz). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1981. 279. o. ISBN 963-05-1289-0  
  2. Bokor József (szerk.). Puszta, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2020. december 27. 
  3. Uj Idők Lexikona. 21-22 Budapest: Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt.. 1941. 5188. o.