Főmenü megnyitása

Királynék völgye 75

ókori egyiptomi sír
(QV75 szócikkből átirányítva)

A Királynék völgye 75 (QV75) egy ókori egyiptomi sír a Királynék völgyében. Tulajdonosa a XIX. dinasztia idején élt Henutmiré hercegnő-királyné, II. Ramszesz egyik felesége.[1]

Királynék völgye 75
Henutmiré temetkezési helye
Henutmiré címei a sírban
Henutmiré címei a sírban

Elhelyezkedés Királynék völgye
Felfedezés dátuma 1903-05
Feltárta Ernesto Schiaparelli
Előző
Következő
QV74
QV80
QV75 (Egyiptom)
QV75
QV75
Pozíció Egyiptom térképén
é. sz. 25° 43′ 60″, k. h. 32° 36′ 00″

Ez a sír van a legközelebb a völgy bejáratához. Egy vonalban épült Ramszesz több lánya (QV68Meritamon, QV71Bintanath, QV73Henuttaui) sírjával.[2] Champollion és Lepsius is említi, utóbbi 1-es számmal, és rövid leírást is ad róla.[3] Valószínűleg az egyik utolsó sír lehet, amit II. Ramszesz uralkodása alatt dekoráltak. A „király leánya” cím gyakrabban fordul elő, mint bármelyik másik, valószínű, hogy a sír hercegnősírnak épült, és csak halálakor alakították át a királynéi címet is viselő Henutmiré számára.[1] Lepsius, valamint Porter és Moss is ismeretlen királyné sírjaként említik.[4]

A sír leírásaSzerkesztés

A sír egyenes tengelyű. Egy bejárati lépcső vezet egy kétoszlopos terembe, innen újabb lépcső vezet egy kisebb kamrán át a négyoszlopos sírkamrába.[1] Díszítése rossz állapotban maradt fenn, de hasonló lehetett a XIX. dinasztia többi sírjáéhoz, és a Halottak Könyve jeleneteit ábrázolta. A kétoszlopos kamra oszlopai isteneket ábrázolnak, köztük Anubiszt és Hórusz-Inmutefet. A falakon istenek vonulása látható, valamint Henutmiré, amint áldozati asztal előtt ül. Az ezt követő kisebb kamrában Henutmiré isteneknek – Ré-Harahtinak, Ptahnak, Ízisznek, Ozirisznek, Hathornak és Anubisznak – áldoz.[5]

A sírkamrában Henutmiré a sólyom formában megjelenő Ré-Harahtit imádja, emellett temetkezési kellékek (bútorok, tükör, illatszeres edények) képe is látható. Emellett ábrázolják az adoráló Íziszt és Nebethetet, valamint páviánokat. Az oszlopok díszítésein Hórusz-Inmutef, Hathor, Ízisz, Ozirisz, Maat, Neith, Nebethut mellett a Nyugat-istennő, valamint Pe és Nehen lelkei is megjelennek.[4]

A sírt már az ókorban kirabolták. A Salt papirusz említi Panebet, az előmunkást, akit azzal vádoltak, hogy egy lúd modelljét lopta el a sírból, melyet meg is találtak a házában.[6] A sírt a XX. dinasztia és a római kor idején is újrahasznosították; az egyik ilyen alkalommal aknát vájtak a két oszlopos kamra közti kisebb kamra aljába.[5] Henutmiré koporsója alsó részét Harsziésze fáraó használta fel Medinet Habu-i temetkezéséhez.[7] A szarkofágon Henutmirét király lányaként és talán király feleségeként említik (nehezen olvasható).[8]

ForrásokSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a QV75 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. a b c Demas, Martha, and Neville Agnew, eds. 2012. Valley of the Queens Assessment Report: Volume 1. Los Angeles, CA: Getty Conservation Institute. p.58 Getty Conservation Institute, link
  2. Demas, op.cit., p.43
  3. Denkmaeler aus Aegypten und Aethiopien nach den Zeichnungen der von Seiner Majestät dem Koenige von Preussen, Friedrich Wilhelm IV., nach diesen Ländern gesendeten, und in den Jahren 1842–1845 ausgeführten wissenschaftlichen Expedition auf Befehl Seiner Majestät. 13 vols. Berlin: Nicolaische Buchhandlung. (Reprinted Genève: Éditions de Belles-Lettres, 1972)
  4. a b Porter, Bertha and Moss, Rosalind, Topographical Bibliography of Ancient Egyptian Hieroglyphic Texts, Statues, Reliefs and Paintings Volume I: The Theban Necropolis, Part 2. Royal Tombs and Smaller Cemeteries, Griffith Institute. 1964, pg 766-7
  5. a b Demas & Agnew, p.59
  6. Vernus, Pascal, Affairs and Scandals in Ancient Egypt, Cornell University Press, 2003.
  7. Aidan Dodson & Dyan Hilton, The Complete Royal Families of Ancient Egypt, Thames & Hudson (2004), p.164
  8. Kitchen, K.A., Ramesside Inscriptions, Translated & Annotated, Translations, Volume II, Blackwell Publishers, 1996