A Rábaköz a Kisalföld egyik jellegzetes kistája. Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Csornai és Kapuvári járásban helyezkedik el. Az újabb természetföldrajzi beosztások szerint a Rábaköz tulajdonképpen két kistájból (a Kapuvári-síkból és a Csornai-síkból) áll.

Pozíció Magyarország térképén

Röviden a Rábaközről szerkesztés

Délen és keleten a Rába, nyugaton a Répce határolja, északon a két folyó hordalékkúpja választja el a Hanságtól. Kiterjedése K-Ny-i irányban 30, É-D-i irányban 25 km.

A Rába folyó építette a Rábaköz felszínét. A tájegység jó termőfölddel és kiváló legelőkkel rendelkezik. A honfoglalás előtt és az Árpád-korban zömében szlávok lakták, akik idővel beolvadtak. Csorna neve szintén szláv eredetű, a fekete szóból származik.

A történelem során tatár és török dúlást is elszenvedett, s gyakran pusztítottak árvizek. Történelmi mementókként Árpád-kori templomok (Rábaszentmiklós és Árpás), török világra emlékeztető kőoszlopok, barokk kastélyok (Mihályi és Szany), a múlt századi virágzó állattenyésztéshez kapcsolódó faluképek (Bogyoszló és Szil), és híres népművészetet, népviseletet (Dör és Szany) maradt az utókorra a Rábaközben. A Rábaköz híres a táncairól, mint a kónyi, kapuvári, szanyi verbung (utóbbi országosan is ismert), valanmint a gyertyás legénytánc és a szárföldi dus.

A Rábaköz ismert hímzései szorosan összefüggenek a népviselettel. A régi kézművesipart őrzik a csornai kékfestők, a döri fazekasok, a höveji csipkehímzők. A nagy teljesítményű modern malmok mellett a régi molnárélet emlékét őrzi a romos gyórói vízimalom.

A népi táplálkozás hagyományos ételei közül a legjellegzetesebb a rábaközi perecet. A hagyomány szerint közel kétszáz éve sütik. Ünnepi alkalmak, lakodalom, keresztelő, búcsú süteménye, és ajándékozásra is kiválóan alkalmas.

Földrajzi adottságok szerkesztés

A Duna hordalékkúpjától délre a Fertő süllyedésével egyidős Hanság teknőjét találhatjuk. Ma is vizenyős rétség, mocsár és rétláp tölti ki a jelentékeny részét. Egykor összefüggő állóvíz lehetett a Duna és a Rába hordalékkúpja közé zártan. A terület mély vonalában haladó Fertő-Hanság-csatornához és a Rábához csatlakozó számos csatorna sem képes megoldani tökéletes belvízmentességét, mert a Hanság alacsony fekvése miatt a vizeknek nincs elég esésük. A lapos tengerszinttől néhol alacsony terephullámok, úgynevezett gorondok emelkednek ki, melyek a területet kitöltő jelenkori öntésiszaptól, réti és lápi agyagtól eltérően homokból és kevés kavicsból épülnek fel.

A Hanság teknőjétől délre a Répce és a Rába között a Rábaköz szinte tökéletes síkja terül el, 120 méteres tengerszint feletti magasságban. A Kisalföld süllyedékének délre kiöblösödő folytatása ez, amelyben a Rába kavicsos lerakódását 8–10 m vastag jelenkori öntésiszap és homok borítja.

A Rábaköz növényvilága a hosszú idő óta civilizált, mezőgazdasági művelés alá vont területek jellegzetességeit mutatja. Szántóföldjei túlnyomórészt jó minőségűek, a legfontosabb termesztett növények a kalászos gabonák, a kukorica, a repce. A petőházi cukorgyár bezárásáig jelentős területen termesztettek cukorrépát is. A vidéket természetes állapotában eredetileg erdőség borította, a hajdani mocsári és tölgyes erdők zömét azonban régen kiirtották. A megmaradt erdőfoltok jellemzően keményfás társulások kocsányos tölgy főfafajjal.

A térség jellegzetes vonása a mérsékelten száraz éghajlata. A csapadék 600–650 mm, de itt is vannak „alföldi” szárazságú esztendők. A terület azonban ennek ellenére a magasabb légnedvesség és a mindig bőséges talajvízkészlet miatt sohasem szenved olyan méretű aszálykárokat, mint a Nagyalföld. Jellegzetes a gyakori erőteljes északnyugati-nyugati irányú légmozgás.

A terület felszíni képződményei a medencéket közrefogó dombokon lösz, löszös homok, a medencében 0,5–5 m vastagságú iszapos agyag, homokos képződmények borítják a törmelékkúpot.

A metamorf alapkőzet és miocén korú agyag és agyagos márga képződmények vízrekesztő jellegüknél fogva vízbeszerzésre nem jöhetnek számításba.

Gazdaságföldrajzi adottságok szerkesztés

Annak ellenére, hogy táj az ország egyik legdinamikusabban fejlődő vármegyéjében található, a települések már viszonylag távol esnek a nagy innovációs központoktól.

A térség fő tengelyét a 85-ös út adja, emellett a 86-os út is keresztezi, e két fő gerinchez azonban közvetlenül csak kevés település kapcsolódik. A két országos jelentőségű főút Csornán keresztezi egymást, így a város olyan tranzitjelleggel rendelkezik, ami alapot ad ahhoz, hogy a város, illetve a kistérség kapcsolódhasson a hazai és a nemzetközi közlekedési hálózatokhoz. A térség településeinek többsége azonban nem a két főút mentén fekszik, így sok község esetében az elszigeteltség jelensége figyelhető meg.

A soproni és kópházi határátkelők felértékelődésével párhuzamosan a 85-ös út forgalmi terhelése olyan nagymértékben megnőtt, hogy az kikényszeríti a Győr-Csorna közti szakasz mielőbbi négysávossá bővítését, a településeket elkerülő szakaszok megépítését.

A Csornán áthaladó vasúti fővonal szintén jó összeköttetést biztosít a városnak, ám a településről leágazó három mellékvonal mindössze 10 községnek jelent közvetlen vasúti kapcsolatot.

A terület alatt vannak ugyan kiterjedt termálvíz bázisok, gyógyfürdőként azt azonban csak Csornán és Kapuváron hasznosítják.

A rendszerváltást követően a gazdaság szerkezetének átalakulása nem indult meg olyan dinamikusan, mint a megye több részén, jelentős zöldmezős beruházás idáig nem valósult meg.

A térségben a működő jogi személyiségű vállalkozások viszonylag alacsony száma a térség jellegéből (rurális) adódik. Nincs hagyományuk az ipari és a kereskedelmi, illetve a feldolgozó vállalkozásoknak. A működő jogi személyiség nélküli vállalkozások már jóval elterjedtebbek, mint a jogi személyiségűek. Ez a vállalkozási forma a mezőgazdaság területén vált különösen kedveltté. A kilencvenes éveket összességében vizsgálva, a regisztrált vállalkozások számának folyamatos növekedése figyelhető meg.

A térség foglalkoztatási szerkezetét vizsgálva látható, hogy mind a tájegységen belülre, mind annak határain kívülre jelentős az ingázás. Az Ausztriába irányuló ingázás itt nem jelentős. Burgenlandban inkább csak a mezőgazdasági (kertészeti, szőlészeti) idénymunkák idején vállalnak munkát a térség polgárai.

Turizmus, állatvilág szerkesztés

A tájegység turisztikai vonzerői alapján markáns, természeti profilú vonzásövezetek rajzolódnak ki a térség északi és délkeleti szegélyterületein; ezek vonzási csomópontoknak tekinthető, kínálati övezetekké fejleszthetők. Viszonylag széles, több vonzerő-kategóriát is lefedő, adottság-spektrumú centrumok vannak (Bősárkány, Szany, Csorna), amelyek kínálati központokként a térség turizmusának szervező helyeként működhetnek. A csornai kistérségi társulás a turisztikai kínálat előmozdítására most készíti el a turizmus fejlesztési programját.

Az ökoturizmusnak a Tóköz adottságai kiválóak, hiszen a kistáj bővelkedik lápos, mocsaras területekben, a nádasok, bokorfüzesek, gazdag élővilágot rejtenek. A Rábca, illetve Keszeg-ér által természetes módon kialakult Barbacsi-tó valamint a Fehér-tó a táj legnagyobb természeti értékének tekinthető. A szigorúan védett, csak engedéllyel látogatható Fehér-tavi ökoszisztémába mintegy 200 madárfaj (többek között a szigorúan védett vörösgém, nagy kócsag és bölömbika) tartozik. A lápos, mocsaras Hanság maradványaként fennmaradt, a Ramsari egyezmény hatálya alá eső vizes élőhelyeken olyan ritka állatfajok figyelhetők meg, mint például a patkányfejű pocok, vagy a lecsapolásokkal párhuzamosan mára sajnos csak igen kevés helyen megmaradt réti csík és lápi póc halfajok. A zavartalan bioszféra megfigyelésére érkező ornitológusok, biológusok mellett immár évek óta egy ornitológiai tábor keretében szervezett gyerekcsoportok is látogatják a területet.

Vadállományát tekintve döntően apróvadas jellegű (mezei nyúl, fácán), a nagyvad-fajokat a nagy egyedszámban jelenlevő őz képviseli. A gímszarvas időszakosan jelenik meg, a Rábaközt övező szomszédos tájakról érkezve.

A páratlan természeti értékek mellé párosul Burgenland, a Fertő, valamint a Duna-menti kerékpárút közelsége, így az ökoturizmus fellendülésének lehetőségei adottak.

Termálturizmusról alig beszélhetünk, hiszen a tájegység két ilyen strandját csak a nyári időszakban hasznosítják.

Jelentősnek tekinthető a Rábán nyaranta megjelenő víziturizmus.

Kulturális örökség szerkesztés

 
A premontrei rendház és templom

A Rábaköz központja Kapuvár mellett Csorna; rendezett utcái és terei, a múzeum, a műemlék Csornai Premontrei Prépostság templom együttese, a főtér középületei és parkjai egy polgári kisváros büszke múltjáról tanúskodnak. A város országos jelentőségű múzeuma, a Csornai Múzeum térséget átfogóan bemutató állandó kiállítása mellett több településen is működnek helytörténeti múzeumok, gyűjtemények.

A Rábaköz műemlék kastélyai, szép templomai megtekintésre érdemesek, azok az idegenforgalmi kínálat szerves részét is képezik. Kastélyépület található Rábasebesen, Mihályiban, Szanyban, Sobron, Egyeden, valamint Szilsárkányban. Árpád-kori templommal büszkélkedhet Árpás és Rábaszentmiklós, impozáns neoromán templom tekinthető meg Rábacsanakon, klasszicista Bogyoszlón, barokk Vágon és Dörben, háromtornyú Szanyban. A több helyen meglévő népi építészeti emlékeket is érdemes felkeresni.

A népi mesterségek közül különösen említésre érdemes a fafaragás (Bogyoszló, Vág), a dísztárgyak készítéséhez alapul szolgáló szalmafonás (Kóny), a fazekasság (Dör), a gyékény- és vesszőfonás (Bősárkány).

A művészeti életben különösen jelentősek a hagyományőrző néptánc-együttesek. Néhány együttes nem pusztán helyi, de országos, sőt nemzetközi események állandó fellépője is. A legismertebb szanyi Bokréta vegyes néptánc együttes mellett a vidék magas szintű táncművészetét mutatják a szili néptánc együttes, valamint a csornai Pántlika néptánc együttes hazai és nemzetközi sikerei.

Népművészet szerkesztés

A Rábaköz népviseletéből a kapuvári, a csornai és a szanyi viselet igényességét, művészi értékét kell kiemelni. A női viselet anyaga (bársony, selyem, brokát…), színvarázsa méltán nyerte el mindenki tetszését. A pillangós kobak jellegzetes fejdísz volt, a kendők (Kapuváron a tilámli, Csornán az aranyfonalas és aranypecsétes) valóságos remekművek. Az alsóruhák házi vászonból készültek. A kapuvári viseletről könyvében Horváth Teréz nyújt szakszerű leírást. A vitnyédi, a szili hagyományos viselet a fentiekkel hasonlóságot mutat. A kivetkőzést követően a ’40-’50-es évektől a néptánccsoportok szereplésein gyönyörködhetünk a XIX. századtól elterjedt ünnepi népviseletekben. A hétköznapi viselet egyszerűbb, kékfestő, vagy karton anyagból készült.

A rábaközi hímzés legjobb ismerői Jámborné Zsámár Margit és Virágné Szalontai Judit több kötetben közölnek leírást és mintakincset. A kézimunkák szőr–pamut hímzéssel készültek, amit növényi festékkel színeztek. Az egyszínű piros mellett a kék, ritkábban fekete színt használtak. A sokszínű párák, terítők ma is a rábaközi lakások díszei. Kedvelték a kazettás szerkezetet, az életfa motívumot, a virágokat, a növényi indákat és a madarakat. A szálán-varrott, a keresztszemes és a vagdalásos technikák mellett a fehérhímzés egyik fajtáját, a pókozást főként Hövejen művelik.

A népi fafaragás kiemelkedő művészeti ág. Az egyszerű faeszközöket saját szükségletre maguk készítették, de a bútorokat (tulipános ládát, kászlit, almáriumot) asztalosoknál rendelték meg. A népművészeten belül a pásztorművészet remekei legeltetés, vagy delelés közben születtek. A juhászok ismerték a spanyolozás, a karcolás, az ékrovás és az ólmozás technikáját. Tükrösök, borotvatartók, mángorlók, szapufák legszebbjeit a kapuvári, a csornai és a soproni múzeumokban őrzik. A mestergerendákon látható motívumok újabban dísztárgyakra kerülnek. Híres faragókat ismerünk Bogyoszlón: Kiss Ernő, Pintér Jenő, Áder István munkáiban a síkfaragás és a szobrok, sőt a szoborkompozíciók is megjelennek.

A fa mellett csont-és szarufaragásban a győri alkotók jeleskednek.

Külső hivatkozások szerkesztés

Hivatalos oldal

Rábaköz települései szerkesztés

Képek szerkesztés