Főmenü megnyitása

Ráday Gedeon (főispán)

főispán, színházigazgató, politikus (1806–1873)

Rádai gróf Ráday Gedeon (Pest, 1806. június 23. – Pest, 1873. július 12.) Nógrád vármegye főispánja, a Nemzeti Színház főintendánsa.

Ráday Gedeon
Ráday Gedeon (1806. június 23. – 1873. július 12.) rádai gróf.jpg
Született 1806. június 23.[1]
Pest
Elhunyt 1873. július 12. (67 évesen)[1]
Pest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása politikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Ráday Gedeon témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Ráday Pál királyi táblai ülnök és báró Prónay Ágnes fia. Gondos házi nevelés után Pozsonyban tanult, a jogot pedig Pesten 1823-ban végezte. Az 1825. évi országgyűlés főrendiházában jelen nem lévő atyját képviselte; azután Pest vármegyében szolgált, ahol megyei gyakorlatot szerzett.

Később a megye közgyűlésein szónoklatával kiváló szereplő volt, és a hatalmas ellenzéki pártnak egyik legbátrabb és legtekintélyesebb bajnoka lett, aki az alkotmányos szabadságot és nemzeti jogokat a bécsi önkényes rendszabályok ellenében minden alkalommal erélyesen és következetesen védelmezte. E szónokokat és köztük Rádayt is, részint hűtlenségi, részint becstelenségi perbe fogták. A kormány azonban el nem érhette kitűzött célját, sőt csak még inkább élesztette az ellenszegülést. Pest vármegye Rádayt az 1839. évi országgyűlésre május 31-én, a gróf perbefogatása és üldöztetése dacára, sőt mondhatni, éppen ezért, követévé választotta. Ebből újabb nagy baj lett: a kormány ezúttal a követválasztási szabadságon és képviseleti függetlenségen ejtett sérelmet, s azáltal, hogy Rádayt - mint perben álló egyént - az országgyűlésen való megjelenéstől eltiltotta. Ebből támadt az országgyűlésen a híres Ráday-ügy, ami hosszú ideig hátráltatta a diéta munkáját.[2] Végül, hogy az országgyűlés eredménytelenné ne legyen, úgy oldották meg a casust, hogy Rádayt önkéntes lemondásra bírták, és a sérelem tárgyát megszüntették, erős óvástétel mellett a szabad követválasztás érdekében. Eközben előbb 1838–1840 között az akkor még Pesti Magyar Színház választmányának alelnöke,[3] melyet rövid ideig igazgatott is,[4] majd másodjára 1840-től 1841 húsvétjáig, immár mint a Nemzeti Színház országos felügyelet alá kerülésének biztosításáig regnáló „kormányzó választmány” tagja (báró Orczy György, Simontsits János és Patisz Károly mellett).[5]

A következő, 1844. évi országgyűlésre ismét megválasztották, és ekkor már akadálytalanul jelenhetett meg méltó helyén. Ott 1845 novemberétől[6] újra megbízták a Nemzeti Színház "országos főigazgató"i posztjával, mely ezúttal első ízben, 1845-1847-ben a legnagyobb ügyszeretettel és buzgalommal viselt kormánya alatt élte egyik legszebb virágzási korát. Rendbe hozta a színház rendezetlen és bonyolult viszonyait, jeles művészeket szerződtetett, felölelte a nemzeti drámát és drámairodalmat. Az írókkal, többek közt Vörösmartyval, Bajzával, Fáy Andrással, aki rokona és atyai barátja volt, és a művészek javával szíves baráti érintkezésben élt.

1847-ben mindent megtett Kossuth követté választatása ügyében, s oldalán küzdött a vármegyei asztalnál, mint hű barát és elvrokon. Ő maga 1848-ban a főrendi tábla szabadelvű tagja és helyettes főlovászmester volt, és az alkotmányos miniszterium Nógrád vármegye főispánjává nevezte ki. A szabadságharc után neki is vissza kellett vonulni a közpályától. A Nemzeti Színház „országos főigazgató”ságáról 1849. június végén aligazgatójával, Erdélyi Jánossal együtt lemondott.[6] December 10-én a pesti hadi törvényszék két évi várfogságra ítélte, de Haynau visszaadta szabadságát.

1854-ben megint őt hívták vissza a Nemzeti Színház összezavart ügyeinek rendbehozására,[7] bár politikai egyéniségét Bécsben nem kedvelték. Ő elfogadta a megbízatást, és híven teljesítette feladatát, mindent megtett, amit azokban az időkben tehetett az intézet újból való felvirágoztatására: pénzt gyűjtött az intézet kijavítására, visszahívta a szétszórt, lezüllesztett régi jó művészeket, és újjáteremtette az intézetet. 1860-ig mint „műigazgató” állt a színház élén, majd 1866–1869 között a Nemzeti Színházi Bizottmány alelnöke, végül, 1869-ben, ideiglenes intendánsa volt.[3] Magáról azonban rosszul gondoskodott – bár voltak kritikusai[8] színházvezetésének is. A hazai közügyek miatt gazdaságát elhanyagolta; s neje, Teleki Borbála grófnő korai halála után Ráday vagyonilag mindinkább süllyedt.

Az alkotmány helyreállítása után a jászkunok főkapitányává nevezték ki, de ekkor már egykori szép vagyonát, péceli ősi kastélyát idegen kézen kellett látnia, és végsőségig jutott anyagi zavarai miatt hivatalait meg nem tarthatta, és a közügyektől teljesen visszavonulva, gyászban és szegénységben végezte be egykor oly fényes és kultúrbarát életét. Családi könyvtárát igen jutányos árért a pesti református főiskolának engedte át, melynek mindenkor pártfogója és egyházának már 1836 óta hű gondnoka volt.

SzármazásaSzerkesztés

CsaládjaSzerkesztés

1829-ben nősült meg, Teleki Borbála grófnőt (1811–1841)[11] vette el, aki öt gyermeket szült neki[12] Miroslav Marek családfája alapján (Péchy Gáspár kutatásai szerint nyolcat[13]):

  • Pál (1830–1879); 1. felesége: Klara von Wartensleben grófnő (1831–1853); 2. felesége: Nagy Zsuzsanna (1830–1882)
  • Borbála[m 1] (1835–1898)[forrás?]; férje: Szapáry István gróf (1829–1902)[forrás?]
  • László (1837–1912); felesége: Szentkereszty Mária bárónő (1848–1905)[15]
  • József (?)[forrás?]
  • Gedeon (1841–1883); felesége: Philippine von Pergen grófnő (1841–1905)

Ötödik gyermekük születése után 25 nappal azonban Ráday grófné özvegyen hagyta férjét.[forrás?]

MunkáiSzerkesztés

Költeményei jelentek meg a Szép-Literatúrai Ajándékban[16] (1821. Serkentés az ifjakhoz, a haza és tudományok szeretetére új esztendőkor, Pozsonyban), az Auróra (1823) és a Hébe[17] (1825–26) zsebkönyvekben.

Beszéde az 1861. június 3-ai országgyűlésen (Pest) az az évi Magyarország című lap 131. számú mellékletében (B. Vay Béla és gr. Csáky Tivadar beszédeivel együtt) található. Többi országgyűlési beszédei a Naplókban és egykorú lapokban vannak.

Van egy fordított színműve is A szerencse gyermeke címmel Birch-Pfeiffer Sarolta(wd) Kind des Glücks műve után (mely bemutatója 1860. november 28-án a pesti Nemzeti Színházban volt).

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. Ráday Biri[14]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC12527/12564.htm, Ráday Gedeon, gróf, 2017. október 9.
  2. A Ráday-ügy Archiválva 2015. február 12-i dátummal a Wayback Machine-ben, pest.archivportal.hu
  3. a b Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
  4. Kerényi Ferenc: Drámairodalmunk kérdései a Pesti Magyar Színházban, Forrás folyóirat - 2005. június
  5. Magyar színháztörténet I. kötet IV. fejezet A nemzeti színház a polgári forradalom előestéjén (1840–1848), mek.oszk.hu - 1990–2001.
  6. a b Magyar Színháztörténet I. kötet IV. A magyar romantika színháza (1837–1849), Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet - 1990–2001
  7. Soha kedvesebb karácsoni ajándékot nem kaphattunk volna, mint szinházunknak ez uj igazgatóját, kit a magas kormány kegyelme nemzeti szinházunknak ismét visszaadott. Ráday több esztendeig volt már igazgatója a nemzeti szinháznak, s igazga­tása éveit bátran nevezhetjük szinészetünk fénykorának, mert drámairo­dalom, szinművészet, és opera egyaránt tetőpontján állt az ő gondos ke­zei alatt. Volt is öröm, midőn az összegyűlt színi személyzetnek a nemes gróf, mint igazgató bemutattatott, ki mint maga mondá, nem ugy jön, mint idegen, hanem mint régi-régi ismerős. Ez a legérzékenyebb családi jelenet volt. Egy hazatérő apa gyermekei között. E pillanattól bizton szá­mithatjuk nemzeti müvészetünk uj felvirulását, mert a költő szavaiként „nem volt az, nem is lesz soha jobb gazdánál." Vasárnapi Ujság 1854. 408. l.
  8. Gyulay Lajos naplói (gyulaynaplok.hu): Gr. Gyulay Lajos maga keze és könyve — Döbrentei Gábor és Gyulay Lajos naplófeljegyzései (158. oldal) - 1846. június 14. (hozzáférés: 2015. június 4.)
  9. Miroslav Marek: Ráday de Ráda 1 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2006. június 30. (Hozzáférés: 2012. szeptember 27.)
  10. Miroslav Marek: Ráday de Ráda 2 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2006. június 30. (Hozzáférés: 2012. szeptember 27.)
  11. Életrajzi index/Partecédula: Magyar főnemesség genealógiája Teleki Borbála Archiválva 2015. június 7-i dátummal a Wayback Machine-ben, opac.pim.hu (hozzáférés: 2015. június 4.)
  12. Miroslav Marek
  13. Péchy Gáspár: Rádai pechy-de-pechujfalu.hu - (hozzáférés: 2015. június 3.)
  14. Vay Sándor: Régi nemes urak, úrasszonyok (Ráday Biri), mek.oszk.hu - 1908.
  15. Életrajzi index/Partecédula: Magyar főnemesség genealógiája Ráday László, opac.pim.hu (hozzáférés: 2015. június 4.)
  16. A Szép-Literatúrai Ajándék, Hungaricana - (hozzáférés: 2015. május 28.)
  17. Magyar Könyvészet: 1712–1860/II · / · Hébe. Zsebkönyv[halott link], Arcanum - (hozzáférés: 2015. május 28.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Rákosmenti Múzeumi Esték IX. évfolyam 1. szám 7. oldal (Barna Andor: A Jókai „titok” Rákoscsabán 5-8. o.) - 2014. április