Főmenü megnyitása

Rádl Ödön (Alsólugos, 1848. március 30.Nagyvárad, 1916. december 20.) író, ügyvéd, a Petőfi Társaság tagja.

Rádl Ödön
Született 1848. március 30.
Alsólugos
Elhunyt 1916. december 20. (68 évesen)
Nagyvárad
Állampolgársága osztrák–magyar
Foglalkozása író,
ügyvéd

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Alsólugoson született, ahol atyja gróf Zichy Ödön élesdi uradalmának felügyelője volt. Középiskoláit Nagyváradon végezte és miután ugyanott a jogot is tanulta és a királyi akadémián a bírói vizsgát letette, a negyedévi jogra Bécsbe ment. Eleinte a jogtanári pályára szánta magát, de ezen szándékáról leterelte betegsége. 1871-ben lett ügyvéd és ügyvédi gyakorlatot folytatott 1873-tól Nagyváradon. 1870-ben a nagyváradi Deák-párt lehívta Bécsből és a politikai Nagyváradi Lapok (mely kétszer jelent meg hetenként) szerkesztését reá bízta, melyet félévig szerkesztett és azon év december 30-án megszűnt. 1871 őszétől vérhányás miatt félesztendőt Olaszországban töltött, beutazta az egész országot Nápolyig, legtovább Pisában tartózkodott. 1872 nyarán alig hogy hazaérkezett, a debreceni Deák-párt a Tiszavidék című hetenként ötször megjelenő politikai lapjának szerkesztését bízta reá, névleges szerkesztő volt Kóla János, a párt azonban a lapot azon év december 31-én megszüntette. A Szigligeti Társaságnak 1892-től elnöke, a Petőfi Társaságnak 1877 óta volt tagja. Mivel a haladó költői eszméket elutasítota, Ady Endre többször támadta is őt ezért.

1867-ben kezdett irodalommal foglalkozni, amikor a Fővárosi Lapokban tárcái jelentek meg (1867. Az újabbkori cseh költészet, 1868. A román költészetről, Théodore de Banville, Émile Augier, Pierre-Jean de Béranger, André Chénier, Théophile Gautier, Victor Hugo, Alphonse de Lamartine); a Szana Tamás Figyelőjében (1870. A materialismus az újabb német lyrában sat., 1871. A világfájdalom jogosultsága a költészetben); ezen időtől fogva a Nagyváradi Lapoknak is hű tárczaírója volt. 1875-ben a Benedek Aladár Új Idők c. lapjában írt társadalmi cikkeket, péld. A parvenuk missiójáról, Atheizusról, németből ford. beszélyeket sat. 1871-től a Nagyvárad c. politikai napilapnak rendes dolgozótársa volt; később azonban leginkább csak színikritikákat írt a lapba; cikkei a Koszorúban (1882. Legújabb költészetünk hatástalanságáról); a Szigligeti Társaság Évkönyvében (Elnöki megnyitó beszédei, 1896. A kor irányzata és a modern szépirodalom, Szigligeti Edéről); a Nagyváradban (1899. Az irodalom és társadalmi harcz).

MunkáiSzerkesztés

  • Illemtan. A tanuló ifjúság számára. Nagyvárad, 1867.
  • Féval Pál, Cartouche vetélytársa. Fracziából ford. U. ott, 1869.
  • Michel Berend költeményei. Ford. U. ott, 1870.
  • Levelek egy német faluból. U. ott, 1870.
  • Szomorú történetek. U. ott, 1871.
  • Jean Paul. Tanulmány. U. ott, 1872. (Ism. Figyelő).
  • Egy tél Olaszhonban. U. ott, 1872. (Ism. Figyelő 1873.).
  • Ünnepi beszéd, elmondotta a nagyszalontai csonkatorony felavatási ünnepélyén 1899. aug. 27. U. ott, 1899.

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés