Főmenü megnyitása

A Rákóczi-indulót Nikolaus Scholl, a k. u. k. hadsereg 32. számú ezredének karmestere írta 1820-ban.[1] A Rákóczi-nóta hangszeres és énekelt változatainak motívumait használta fel. Bécsben adták ki 1820-ban 2 ill. 4 kezes zongorára hangszerelve.[2] A mű két részből áll: főrész és trió.

Rákóczi-induló
Műfaj magyar komolyzenei dal
Dallam Nikolaus Scholl

Az indulót sokan feldolgozták, közöttük Erkel Ferenc és Liszt Ferenc, a legismertebb azonban Hector Berlioz zenekari műve, ami az egész világon ismertté tette a Rákóczi-indulót. A kiegyezés után bekerült A nemzet három dala című kiadványba – a Himnusz és a Szózat mellé.[3]

A II. világháború idején a Budapest I. rádiónak szünetjele volt,[4] a háború után utóda, a Kossuth Rádió évtizedeken keresztül reggelenként a Rákóczi-indulóval kezdte az adását.

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

  • 1823-ban kisebb változtatásokkal belekerül egy keszthelyi kéziratos verbunkos-gyűjteménybe Grand Marcia di Rakotzy címen.
  • 1828-ban két berlini kiadónál is megjelenik, a szerző nevének említése nélkül.
  • 1838. október 8-án bemutatják Gaál József A peleskei nótárius[5] című énekes bohózatát a Pesti Magyar Színházban (1840-től a neve Nemzeti Színház), melynek egyik dala a Rákóczi-induló. A mű zenéjét Thern Károly szerezte.
  • 1838. november 30-án Erkel Ferenc „phantásiát és változatokat” játszott zongorán, zenekari kísérettel, „Rákóczynak erdélyies nótájára”, ugyancsak a Pesti Magyar Színházban.
  • 1839. március 23-án egy, a Pesti Magyar Színházban tartott hangversenyen elhangzott a Rákóczi induló is. Ugyanitt 1839. május 14-én Ole Bull(en) norvég hegedűművész játszotta az indulót.
  • 1839. augusztus 8-án mutatták be Ludwig Schindelmeisser(en) Szapáry című háromfelvonásos operáját a Pesti Városi Német Színházban, melyben felhangzik a Rákóczi-induló is.
  • Liszt Ferenc többször játszotta pesti hangversenyein a Rákóczi-indulót, először 1839. december 29-én. Liszt 1840. január elején meg is akarta jelentetni a hangversenyein elhangzott indulót, a cenzúra azonban közbelépett.
  • 1840-ben Erkel Ferenc kiadta Rákóczy indulója. Emlékül Liszt Ferencre című zongoraművét, a betiltott Liszt-kiadvány helyett.[6] A kiadásnak akkora sikere lett, hogy ugyanabban az évben még kétszer ki kellett adni. Később, 1860-ban ugyanezt kiadta a Rózsavölgyi cég is.
  • 1840-ben Liszt előadásainak hatására megjelenik Georg Micheuz Rákóczy Marsch (Ungarischer Marsch) című műve Pesten.
  • Liszt Ferenc 1840–43 között megírja a Magyar Dallok című, 11 zongoradarabból álló sorozatát, melynek 10. darabja a Rákóczi-induló. A ciklus folytatása (12–21) volt az 1847 körül keletkezett Magyar rapszódiák sorozat korai változata, melynek 13. száma a Rákóczi-induló.[7]
  • Antonio Diabelli bécsi zeneszerző és kiadó népszerű zongoradarabokat tartalmazó sorozatában az 52. füzet címe Ungarische National Melodian, ennek első (a sorozat 207. sorszámú) darabja a Rákóczi-induló.
  • Carl Czerny Musikalisches Pfenning-Magazin für das Pianoforte című könyve 1843-ban kiadott első kötetének 116. darabja a „Ragotzy Marsch”.
  • Franz Jüllig Ungarische National-melodien für das Pianoforte című, 1843-ban Bécsben kiadott művébe is belekerül a Rákóczi induló.
  • A Rákóczi induló témája belekerül Erkel Ferenc Hunyadi László című operája utólag készült nyitányának gyors részébe,[8] mely 1845. október 2-án hangzott el először. (A nyitány lassú részének témája a Rákóczi-nótából származik.) Ezzel a Rákóczi-induló túllép a Rákóczi-szabadságharc korán és hangulatán, és a magyar szabadságeszme általános zenei jelképévé válik.
 

1846. február 15-én és 20-án mutatták be a Nemzeti Színházban a Rákóczi-induló legismertebb, Hector Berlioz szerezte feldolgozását, melyet maga a szerző vezényelt. A darab kirobbanó sikert aratott, a közönség követelte az ismétlést.[9] Berlioz az eredeti kéziratot Erkel Ferencnek adta; az ő hagyatékából került a Széchényi Könyvtár gyűjteményébe.[10]

Az 1846-os bemutató után Berlioz még finomított a hangszerelésen, és átdolgozta a kóda végét: az eredeti változat utolsó 7 ütemét 19 új ütemmel cserélte ki. Ez az átdolgozott változat került bele az 1845–46-ban komponált, Faust elkárhozása című drámai legendába, amit Liszt Ferencnek ajánlott.

Az 1848–49-es szabadságharc bukása után a Rákóczi-indulót betiltották, és csak 1859. november 27-én játszhatta először a Filharmóniai Társaság. Erkel Ferencnek a következő évben három egymás utáni hangversenyen kellett vezényelnie a Berlioz-féle Rákóczi-indulót, mert a közönség nem tudott betelni vele.

Berlioz műve a mai napig a legnépszerűbb feldolgozása a Rákóczi-indulónak, bár a bemutató után sokakat megihletett az induló. Liszt Ferenc 1860-ban zenekarra is feldolgozta.[11] Rajta kívül Mosonyi Mihály, Reményi Ede, Bartók Béla, Johannes Brahms, Kodály Zoltán több művében feltűnnek a motívumai ill. rövidebb-hosszabb idézetei. Az átiratok száma több százra tehető; ezekről még nem készült bibliográfia.

Az eredeti változatSzerkesztés

Nikolaus Scholl „Racozy Marsch”-ának eredeti változata (No. 9.):

 

Trio:

 

Bihari János változataSzerkesztés

Nikolaus Scholl szerette hallgatni Bihari János cigánybandáját, és gyakran játszatta vele Rákóczi keservét. Néhányan úgy gondolják, hogy nem is Scholl, hanem Bihari szerezte a Rákóczi-indulót.

A Bihari János által játszott változat első része Dr. Wekerle Sándor szövegével:[12]

 

Vegyeskari feldolgozásokSzerkesztés

Vavrinecz Béla vegyeskari feldolgozásának részlete (szöveg: Vargha József):[13]

 

Egy másik vegyeskari feldolgozás Goll Jánosé, ugyancsak Dr. Wekerle László szövegére.[14]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Egyes vélemények szerint elképzelhető, hogy már 1818-ban vagy 1819-ben.
  2. A kétkezes változat Hieronymus Payer(de), a négykezes Franz v. Decret átirata.
  3. A nemzet három dala. Zongorára átírta Tarnay G. Országos Széchényi Könyvtár. Budapest és Lipcse: Rózsavölgyi és Társa (Hozzáférés: 2017. okt. 19.)
  4. A Budapest I. rádió szünetjele
  5. Gaál József: A PELESKEI NÓTÁRIUS. mek.oszk.hu (1838) (Hozzáférés: 2017. okt. 14.)
  6. Rákóczy indulója. Zongorára alkalmazta Erkel Ferenc Országos Széchényi Könyvtár (1840) (Hozzáférés: 2017. okt. 19.)
  7. Liszt Ferenc: Magyar Rhapsodiák. Bécs: Haslinger (1847) (Hozzáférés: 2017. okt. 19.)
  8. Erkel Ferenc: Hunyadi László: Nyitány. Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel Eugene Kohn YouTube. app László Sportaréna (2012. aug. 10.) (Hozzáférés: 2017. okt. 14.) (videó) 3:37-től.
  9. Maga Berlioz úgy emlékszik vissza, hogy kétszer végig sem tudták játszani a forte-részt a közönség tombolása miatt, erről azonban – bár nagy szenzáció lett volna – egyik újság sem számolt be. Később Berlioz úgy emlékezett vissza, hogy Pestre indulása előtt, február 6-ról 7-re virradó éjjel komponálta az indulót, de az utólagos kutatások alapján ez is kétségbe vonható.
  10. Hector Berlioz: Rákóczi induló. Országos Széchényi Könyvtár. Szerzői kézirat (1846) (Hozzáférés: 2017. okt. 19.)
  11. Liszt Ferenc: Rákóczy Marsch für grosses Orchester. Leipzig: J. Schubert & Co. (1871) (Hozzáférés: 2017. okt. 19.). Liszt azért várt 11 évet a kiadással, mert nem akart konkurrenciát teremteni Berlioz Faust elkárhozásának.
  12. Tiboldi József: A magyar népdal családfája: A magyar népdal eredete és családfájának ismertetése művelődéstörténet, etnográfia, esztétika és a nemzetnevelés szempontjából. Mellékelve a legszebb magyar népdalokból összesen 101 dal. Budapest: Szerző kiadása: Rózsavölgyi és Társa. 1936. 26. kotta  
  13. Pécsi Géza – Uzsayné Pécsi Rita: Énektár: A Kulcs a muzsikához c. tankönyv melléklete. Pécs: Kulcs a muzsikához Alapítvány. 1999. 234. o.  
  14. [www.mozaweb.hu/Lecke-ENK-Enek_Zene_7-Rakoczi_indulo-99375 Ének-Zene 7.] Mozaik Education (Hozzáférés: 2017. okt. 19.)

ForrásokSzerkesztés

FelvételekSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés