Főmenü megnyitása

Nagymegyeri Rátz Kálmán (eredetileg Rácz,[1] Komárom, 1888. augusztus 10.[2]Bischofzell, Svájc, 1951. július 13.) katonatiszt, közíró, nyugalmazott huszárőrnagy, szélsőjobboldali politikus.

Rátz Kálmán
Született 1888. augusztus 10.
Komárom
Elhunyt 1951. július 13. (62 évesen)
Svájc
Nemzetisége magyar

ÉleteSzerkesztés

Evangélikus vallású földbirtokos családból származott. A gimnázium alsó négy osztályát Komáromban végezte, majd a nagyváradi honvéd hadapródiskolába járt. A négy év elvégzését követően 1907. augusztus 18-án hadapród tiszthelyettesként a pécsi 8. honvéd huszárezredhez helyezték. 1908 májusáig Pécsett majd Keszthelyen állomásozott. Ott 1908. november 1-én hadnaggyá léptették elő,[3] majd a budapesti 1. honvéd huszárezredben teljesített szolgálatot. Részt vett az I. világháborúban, de 1916-ban orosz fogságba esett. Tomszkban, Szentpéterváron és Taskentben tartották fogva, ahonnan többedmagával kalandos úton megszökött, és Lengyelországon keresztül tért haza.

Hazatérése után 1918-ban előléptették századossá. Egyik alapítója volt a Magyar Országos Véderő Egyletnek (MOVE).

1918 decemberében részt vett abban a tiszti összeesküvésben,[4] amely Schnetzer Ferenc tábornokot kívánta diktátorként az ország élére állítani. 1919 februárjában ettől független ügyben, lázításért letartóztatták és a Tanácsköztársaság alatt is börtönben volt. A Tanácsköztársaság bukását követően különítményes tiszt, a nevével fémjelzett különítmény parancsnoka.

1920 után tevékenyen részt vett az irredenta mozgalmakban.

1925-től 1935-ig hadtörténészként a Hadtörténeti Levéltárban dolgozott.[5]

Egyes források szerint a 30-as évek elején szembefordult a kormánnyal és baloldali körökkel lépett kapcsolatba.[6] Madzsar József, József Attila és Agárdi Ferenc barátja. Más források szerint azonban Madzsar elképzeléseinek megfelelőeɳ[7] kereste a kapcsolatot Agárdi olyan jobboldaliakkal, jobboldali politikusokkal, akik erre fogadókészséget mutattak és voltaképpen Gömbös életében nem távolodott el a Nemzeti Egység Pártjától,[8] de a korábbi kormánypárttól[9] sem.

Agárdi ismertette össze József Attilával.

1932 októberétől vett részt Gömbös miniszterelnök, régi katonatársa titkos párt és kormányprogram előkészítő összejövetelein. Novembertől feltehetően Gömbös nyomására jut publikációs lehetőséghez a Pesti Napló hasábjain. Egyes források szerint cikkeinek, könyveinek legalábbis a vázlatát, mások szerint egészét - alkalmazkodva Rátz személyiségéhez és politikai irányultságához - Agárdi Ferenc és esetleg más baloldali értelmiségiek írták. Más források szerint[10] Rátz ilyen módon segítette publikációs lehetőséghez azokat a barátait, akik enélkül saját néven ilyen témakörökben nem jelentethették volna meg írásaikat. A Mongólia, a Távol Kelet ütközőállama című neve alatt megjelent könyvet bizonyosan Lázár Vilmos írta.

Ebből az időből[11] származik József Attila A nemzeti szocializmus című (kezdetű), publikálása után a 80-as években nagy vihart kavaró írása, amelyet Rátz ösztönzésére fogalmazott meg, de a maga korában nyilvánosságra nem került és röviddel elkészülte után maga József Attila is elhatárolódott tőle.

Rátz kifejezetten Gömbös közbenjárására lett országgyűlési képviselő 1935-ben (1939-ig). Rendkívül ellentmondásos politikai pályája során viszont 1939-ben már nyilas programmal választották képviselőnek, miután előzőleg Imrédyvel is szembefordult. 1941-ben kilépett a nyilaskeresztes pártból és félhivatalos kormánytámogatással Független Magyar Szocialista Párt néven németellenes nyilas ellenpártot hozott létre.

1941 áprilisában névleges kormányzati támogatással a Szovjetunióba utazott a gazdasági és kulturális kapcsolatok előmozdítása, konkrétan különféle magyar vállalatok számára színesfémek vásárlására és kulturális csereprogram szervezésére, de útja - feltehetően mindkét kormány bizalmatlansága folytán - kevés eredménnyel járt.

1941 decemberében a parlamentben egyedül tiltakozott az Egyesült Államokkal szembeni hadüzenet ellen.

1944-ben a németek letartóztatták és Mauthausenbe hurcolták, onnan azonban még 1944 szeptemberében kiszabadult és visszatért Magyarországra, de a nyilas uralom alatt bujkálni kényszerült.

1948-ban emigrált. Svájcban telepedett le, és ott is hunyt el 1951-ben.

MűveiSzerkesztés

  • Az oroszországi cseh-szlovák légió története, Madách Nyomda Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1930
  • A pánszlávizmus története, Athenaeum, Budapest, 1941, Lucidus Kiadó, Budapest, 2000, ISBN 9638595469
  • Utópista szocialisták, Budapest, 1941
  • Oroszország története, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1943
  • Európa hatalmi, politikai és gazdasági süllyedése
  • Harc az energiáért és nyersanyagokért
  • Eurázsia hatalmi, politikai és gazdasági viszonylatai

Rátz Kálmán név alatt megjelent Agárdi Ferenc mű:

  • Afrika ébred, Utazási Könyvek Kiadóhivatala, Budapest, 1936

A Dr. Rácz Kálmán név alatt megjelent Lázár Vilmos írás:

  • Mongólia, a Távol Kelet ütközőállama, Budapest, 1938, Szerkesztő: Lázár Vilmos

ForrásokSzerkesztés

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. Lengyel szerint a Pesti Naplóban megjelent első cikkei után kezdte a Rátz névváltozatot használni 1932 végén. Lengyel András, 5.fejezet
  2. Lengyel Andrásnál augusztus 1.
  3. Egyes források szerint a Ludovika Akadémiát végezte el, de az adatok szerint ehelyett több dandártiszti tanfolyamon, továbbképzésen vett részt.
  4. Prónay Pál, Görgey György, Görgey József, gróf Crouy Péter, Kozma Miklós, Marton Béla, Rácz Kálmán, Wiesinger Győző, Geher Gyula, Beretvás Endre, Toókos Gyula és Zsilinszky István. Az összeesküvőkkel kapcsolatban állt Horváth Dénes, Gömbös Gyula, Hefty Richárd és Magasházy László is.
  5. Más források és az Országgyűlésben elhangzott egyik beszéde szerint összesen csak nyolc évig.
  6. Magyar Életrajzi Lexikon
  7. Madzsar Rátz Kálmánról: „zavaros fejű ember, de jóakaratú és felhasználható bizonyos dolgokra”
  8. Lengyel András, 6. fejezet
  9. Közkeletű nevén Egységes Párt (EP). Gömbös az Egységes Pártot jelentősen átalakította, és az újjászervezett, átalakított párt neve lett a Nemzeti Egység Pártja (NEP).
  10. Például: Tverdota
  11. Egyes források szerint 1930, de Lengyel András meggyőzően érvel amellett, hogy az írás 1933. június vége és augusztus eleje között készült. Lengyel András, 4. fejezet