Rædwald kelet-angliai király
Rædwald (vagy Raedwald, Redwald; †624 körül) a Kelet-angliai Királyság első olyan uralkodója volt, akinek nevén kívül tetteiről is tudunk valamit. Országa a mai Norfolk és Suffolk megyékre terjedt ki. Rædwald eredetileg pogány volt, de megkeresztelkedett, ám templomában a pogány isteneknek is állított oltárt. Befogadta az elűzött northumbriai Eadwine-t, akit 616-ban fegyverrel segített a trónra. A 610-es évek végére ő lett a legbefolyásosabb angolszász uralkodó és megkapta a nagykirályi, bretwaldai címet. Feltételezések szerint a Sutton Hoo-nál talált, gazdag arany- és fegyvermellékletű hajósírba is Rædwaldot temették.
| Rædwald | |
 | |
| A Sutton Hoo-nál talált sisak, amely feltehetőn Rædwaldé volt | |
| A Kelet-angliai Királyság királya | |
| Uralkodási ideje | |
| kb. 599 – kb. 624 | |
| Elődje | Tytila |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Wuffing-ház |
| Született | 6. század |
| Elhunyt | kb. 624 |
| Nyughelye | Sutton Hoo (?) |
| Édesapja | Tytila |
| Testvére(i) | Eni of East Anglia |
| Gyermekei | Rægenhere Eorpwald |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rædwald témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Források szerkesztés
A Kelet-angliai Királyság egy kis, független angolszász állam volt a mai Norfolk és Suffolk megyék területén (talán hozzá tartozott Cambridgeshire keleti, mocsaras része is). Az angolszászoktól csak kevés írásos forrás maradt fenn, Kelet-Angliáról pedig még a más szász királyságoknál is kevesebb információnk van. Barbara Yorke történész véleménye szerint ennek oka az, hogy az ország hosszabb időre viking megszállás alá került, akik kirabolták a kolostorokat és elpusztították az ott őrzött krónikákat és okleveleket.[1]
Rædwald az első olyan kelet-angol király, akiről többet tudunk a puszta nevénél, bár trónra lépése előtti élete gyakorlatilag ismeretlen.[2] A róla szóló legkorábbi és legalaposabb forrás a northumbriai Beda Venerabilis által 731-ben befejezett Historia ecclesiastica gentis Anglorum (Az angol nép egyháztörténete). Ebben a műben Rædwald uralkodása az I. Gergely pápa által küldött 597-es térítő misszió és a northumbriai Eadwine király 625-ös megtérése és házassága közé esik.
A későbbi krónikások, például Wendoveri Roger elárulnak néhány további részletet a kelet-angliai eseményekről, de Yorke véleménye szerint a krónikák évkönyv jellege arra kényszerítette az íróikat, hogy az eseményekhez évszámot rendeljenek, akkor is ha nem tudták, hogy pontosan mikor történtek. Ezért ezek az információk óvatosan kezelendők.[1] A késő 8. századi Genealogiae regum Anglorum (Angliai királyainak genealógiája) is tartalmazza a kelet-angliai királyok listáját, ebben azonban Rædwald nincs benne.[3][4] Megemlítik viszont a 8. századi, Gergely pápa életéről szóló műben, amit a whitbyi kolostorban írtak.[5] A 12. századi Historia Anglorum is említi az Idle-folyó menti csatát, amelyben Rædwald legyőzte a northumbriaiakat.
A politikai helyzet Rædwald idején szerkesztés
A germán angolszászok (akik között angolok, szászok, jütök és frízek is voltak) az 5. századtól kezdtek betelepülni Britanniába. 600 körülre a meghódított területeken több királyság alakult ki.[6] A 7. század elején Dél-Anglia már szinte teljesen uralmuk alá került.[7]
Rædwald ifjúsága idején már kialakultak az uralkodói dinasztiák a többi angolszász országban is. A királyságok elkezdtek egymás között harcolni, már 568-ból ismert a kenti Æthelberht és a wessexi Ceawlin között ütközet. Æthelberht a keresztény frank király, I. Charibert lányát, Bertát vette feleségül.[8] A későbbi krónikák szerint Merciát 585-ben alapította Creoda, bár a hiányos források miatt nagyon keveset tudunk a merciai uralkodói réteg kialakulásáról.[9]
A Humbertől északra Deira és Bernicia királyságai vetélkedtek egymással. Ælle Deira ura volt egészen 588-as haláláig. Fia Eadwine 604-ben száműzetésbe kényszerült, amikor Bernicia ura, Æthelfrith megtámadta őket és egyesítette a két országot, amelyekből később kialakult Northumbria.
Családja szerkesztés
Rædwald 560-580 között születhetett. Nevének jelentése kb. tanácsadó hatalom.[10] Apja Tytila kelet-angliai király volt és név szerint ismert Eni öccse is. Beda szerint a Wuffing-dinasztia alapítójának, Wuffának volt egyenes leszármazottja: filius Tytili, cuius pater fuit UUffa ("Tytil fia, akinek apja Wuffa volt").[11][12]
Valamikor az 590-es években megnősült. Felesége neve nem ismert, de Beda szerint pogány volt.[13] Legalább két fia született tőle, Rægenhere és Eorpwald. Volt egy idősebb fia is, akinek a neve nem a Wuffing-házban szokásos, hanem inkább keleti szász volt: Sigeberht. Egyes feltételezések szerint Rædwald felesége korábban házasságban élt az essexi uralkodóház egyik tagjával és Sigeberht ebből a kapcsolatból származott, vagyis Rædwald mostohafia volt.[14] Sigeberht később összekülönbözött mostohaapjával és Galliába kellett menekülnie, de lehetséges, hogy Rædwald azért űzte el őt, hogy ne legyen riválisa Eorpwaldnak a trónutódlásban.[15]
| Wehha | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Wuffa | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tytila | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ? | Rædwald | ? | Eni | ? | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Sigeberht | Rægenhere | Eorpwald | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Uralkodásának kezdete és megkeresztelkedése szerkesztés
Rædwald trónra lépése idején, 597-ben I. Gergely pápa elküldte Canterburyi Ágostont, hogy terjessze a kereszténységet a pogány angolszászok között. Ágoston sikeresen megtérítette a kenti Æthelberhtet és az essexi Saeberhtet és országaikban új püspökségeket alapított.[16] Beda nem ír közvetlenül Rædwald megkereszteléséről, csak Eorpwald fiáéról, de eközben megemlíti, hogy Rædwald Kentben részesült a keresztény szentségekben; ez 604-ben vagy utána történhetett,[5] feltehetően Æthelberht meghívására.[15] Rædwald essexi hercegnőt vett feleségül, amely által szövetségbe került a szomszédos országgal; kenti megkeresztelkedése a másik szomszédjával garantálta a jó kapcsolatokat. Valószínű, hogy ezáltal Kent hatalmi szférájába is bekerült.[17]
Megtérést odahaza nem fogadták egyöntetű lelkesedéssel. Felesége és tanácsadói hatására nem kötelezte el magát véglegesen[18] és a templomában két oltárt tartott, egyiket Krisztusnak, a másikat pedig a pogány isteneknek. A történészek úgy magyarázzák a kettős templomot, hogy a teljes áttérés egyet jelentett volna az Æthelberhtnek való behódolással.[19] Elkötelezettségének hiánya miatt Beda igen rossz véleménnyel volt róla és úgy vélte, hogy megtagadta a hitét.[5]
Rædwald és Northumbriai Eadwine szerkesztés
A berniciai Æthelfrith Achát, a deirai Eadwine nővérét vette feleségül[20] Miután Æthelfrith 604-ben elfoglalta Deirát, megpróbálta megöletni Eadwine-t, aki Merciában, Cearl királynál keresett menedéket és annak lányát is feleségül vette. Eadwine egyik rokonát, aki a britonokhoz menekült, gyanús körülmények között meggyilkolták.[21] Eadwine végül Rædwaldtól kért oltalmat, aki szívesen fogadta és megígérte hogy megvédelmezi. Amikor Æthelfrith ennek hírét vette, követeket küldött Kelet-Angliába és nagyobb összeget ajánlott Eadwine halálért cserébe, de Rædwald visszautasította. Æthelfrith ezután másodszor és harmadszor is próbálkozott, egyre nagyobb mennyiségű ezüstöt kínálva és háborúval is fenyegetőzött. Rædwald megingott és megígérte, hogy megöleti Eadwine-t vagy átadja őt a northumbriai követeknek.[11]
Eadwine-nek lehetősége nyílt biztonságos országba menekülni, de ő a kelet-angliai udvarban maradt.[17] Ezután meglátogatta (ténylegesen vagy álmában) a római térítő misszió egyik tagja, Yorki Paulinus, aki biztatta, hogy tartson ki és megjósolta, hogy nagyobb hatalomra tesz szert mint bármely angol király[22] Eadwine cserébe megígérte, hogy ha visszaszerzi örökségét, áttér a kereszténységre. Ezután Rædwaldot pogány felesége megszidta, hogy becstelenséget készül elkövetni és pénzért akarja eladni bajba jutott vendégét.[11] Ennek hatására a király elküldte a northumbriai követeket és hadat üzent Æthelfrithnek.[23]
616-ban (vagy 617-ben) Rædwald összegyűjtötte seregeit és fia, Rægenhere kíséretében Northumbria ellen vonult. Az ellenséggel az Idle-folyó partján, Lindsey királyságának határán találkoztak. A véres és hosszú csatában mind Æthelfrith, mind Rægenhere elesett. Eadwine ezután elfoglalta Northumbria trónját, Æthelfrith fiait pedig száműzte.[24]
A 12. századi Huntingdoni Henrik leírása szerint Rædwald három részre osztotta seregét, amelyeket ő, a fia és Eadwine vezetett. A tapasztaltabb harcosokkal támadó Æthelfrith laza formációban harcolt. Mikor meglátták Rægenhere-t, összetévesztették őt Eadwine-nel, rátámadtak és megölték. Fia halálát látva Rædwald dühödten rájuk rontott és lemészárolta Æthelfrithet és harcosait.[25]
Uralkodása szerkesztés
Az idle-i csata évében meghalt Æthelberht kenti király és utóda pogány fia, Eadbald lett. Ekkoriban halt meg Sæberht, Essex ura is, akinek három pogány fia elűzte a misszionáriusokat.[26] Ebben az időszakban az egyetlen angolszász keresztény uralkodó Rædwald volt. Az ő halála idején azonban Kentben már újra működtek a hittérítők.[27]
Rædwald hatalma és befolyása annyira megnőtt, hogy Beda az angolok királyának (Rex Anglorum) és Æthelberht imperiuma örökösének nevezi.[28] Hogy befolyása mekkora volt és hol volt hatalmi központja, az pontosan nem ismert.[29] Az Angolszász krónika is a bretwaldák (nagykirályok) közé sorolja.
Halála szerkesztés
Rædwald valamikor 624 körül halt meg. Ahhoz, hogy megszerezze a bretwaldai státuszt, néhány évig uralkodnia kellett Æthelberht halála után. Barbara Yorke szerint még azelőtt meghalt, hogy Eadwine 627-ben megkeresztelkedett vagy hogy Yorki Paulinus 625-ben Northumbria püspöke lett.[30] A 13. századi Wendoveri Roger krónikájában kétszer is szerepel a halála: 599-ben és 624-ben. Ma úgy tekintik, hogy az első dátum apjának, Tytilának a halálozási ideje, csak a krónikás hibázott a leírásánál.[3]
Utóda a trónon pogány fia, Eorpwald lett, aki később Eadwine hatására megkeresztelkedett.[2]
Sutton Hoo szerkesztés
.JPG)
Rædwald idejében a kelet-angliai jelentős személyeket a Sutton Hoo-i temetőben (a Deben folyó torkolatánál a mai Woodbridge közelében) halomsírokba temették. Három nagy halom, amelyek mára jelentősen lepusztultak, még ma is látható.[31]
1939-ben az egyik domb alatt (1. halom) páratlanul gazdag angolszász hajósírra bukkantak. A domb alatt egy 27 méteres, a tengeren is járt és megjavított hajót találtak, amelynek közepén egy fülkében rendkívüli sírmellékletet helyeztek el: ékszereket, ezüsttálakat, kelyheket, ruhákat és fegyvereket. Egy furcsa tárgyat is találtak: egy rúd alakú, bronzveretekkel és szarvassal díszített fenőkövet, amely jogarra emlékeztetett és feltételezik, hogy ez volt a bretwaldák hatalmi szimbóluma. Az aranyból és gránátkőből készült tárgyak olyan kidolgozottságúak, amelyek legalábbis egyenértékűek bármelyik korabeli európai uralkodói udvar ékszereivel. A sírban egyedülálló nagyságú, mediterrán eredetű ezüsttárgy-kollekciót is találtak.[32][33]
A sírmelléklet gazdagsága és a hatalmi szimbólumok királyi személyre utalnak,[34] feltehetően olyanra, aki a nagykirályi címet is viselte: vagyis Raedwaldra.[35] A kincsek, legalábbis részben, a vazallus uralkodóktól származhattak.[36] A sírban talált pénzérmék alapján a temetés Rædwald halála idején történt.[37] Ennek ellenére a sír tulajdonosát nem sikerült teljesen biztosan azonosítani, nem lehetetlen hogy a halom alatt egy másik kelet-angliai király (akiknek egyik ismert rezidenciája csak 6 km-re innen, Rendleshamben volt található), vagy egy gazdag külföldi nyugodott.[38][39]
A temetkezés módja és a sírban talált vért skandináv befolyásra utal, Svédországban hasonló Vendel-kori leletekre bukkantak. Egyes vélemények szerint lehetséges, hogy a Wuffing-ház skandináv eredetű volt.[40] A hasonlóságok mellett azonban határozott különbségek is vannak és a Sutton Hoo-i tárgyak olyan sajátságokat és stílust mutatnak, amelyek másutt nem fellelhetőek.[41][42]
Az is lehetséges, hogy a halom csak szimbolikus sír, kenotáfium. Holttestet ugyanis nem találtak benne, csak kémiai jelek utalnak egy test létére, azonban nem kizárható hogy az egy állaté volt (a sírba rakott hús vagy kedvenc állat teste). Feltételezhető, hogy Rædwald keresztény temetésben részesült és a régi hagyományok szerinti sírja csak csak nagykirályi státuszát reprezentálta pogány alattvalói számára.
Irodalom szerkesztés
- Beda. Historia ecclesiastica gentis Anglorum. Oxford, New York: OUP (2008). ISBN 978-0-19-953723-5
- Bede's Ecclesiastical History of the English Nation (1870). (Hozzáférés: 2010. május 23.)
- The chronicle of Henry of Huntingdon. Internet Archive, 1853. (Hozzáférés: 2011. március 25.)
- Bruce-Mitford, Rupert. Aspects of Anglo-Saxon Archæology: Sutton Hoo and other discoveries. London: Ebenezer Baylis and Son Ltd (1974). ISBN 0-575-01704-X
- Bruce-Mitford, R.L.S.. The Sutton Hoo Ship-Burial (1975)
- Campbell, J.. Rædwald, Dictionary of National Biography. Oxford University Press. DOI: 10.1093/ref:odnb/23265 (2004)
- (1976) „Anglian Collection of royal genealogies and regnal lists”. Anglo-Saxon England 5, 23–50. o, Kiadó: Cambridge University Press. DOI:10.1017/S0263675100000764. (Hozzáférés: 2011. március 30.)
- Higham, N.J..szerk.: M. Lapidge: Rædwald, The Blackwell Encyclopedia of Anglo-Saxon England. London: Blackwell (1999). ISBN 0-631-22492-0
- Hoggett, Richard. The Archaeology of the East Anglian Conversion. Woodbridge, UK: The Boydell Press, 28. o. (2010). ISBN 978-1-84383-595-0
- Hunter Blair, Peter. Roman Britain and Early England: 55 B.C. – A.D. 871. W.W. Norton & Company (1966). ISBN 0-393-00361-2
- Kirby, D.P.. The Earliest English Kings. London and New York: Routledge (2000). ISBN 0-415-09086-5
- Koch, John T.. Celtic culture: a historical encyclopedia, Volumes 1-5. Santa Barbara, USA: ABC-CLIO Inc. (2006). ISBN 1-85109-440-7
- Newton, S.. The origins of Beowulf and the Pre-Viking Kingdom of East Anglia (1993). ISBN 0-85991-472-0
- Newton, S.. The Reckoning of King Rædwald (2003)
- Plunkett, Steven. Suffolk in Anglo-Saxon Times. Stroud: Tempus (2005). ISBN 0-7524-3139-0
- Stenton, Frank M.. Anglo-Saxon England. Clarendon Press (1971). ISBN 0-19-821716-1
- Stenton, F.M..szerk.: P. Clemoes: The East Anglian Kings in the seventh century, The Anglo-Saxons: Studies presented to Bruce Dickens (1959)
- Yorke, Barbara. Kings and Kingdoms of Early Anglo-Saxon England. London and New York: Routledge (2002). ISBN 0-415-16639-X
- (1999) „The Politics of Exile in Early Northumbria”. The Heroic Age (2). (Hozzáférés: 2011. április 1.)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Yorke, Kings and Kingdoms of Early Anglo-Saxon England, p. 58
- ↑ a b Hoggett, The Archaeology of the East Anglian Conversion, pp. 28–30
- ↑ a b Plunkett, Suffolk in Anglo-Saxon Times, p. 70
- ↑ 'Regnal lists' , by David E. Thornton, in Lapidge, Michael. The Blackwell Encyclopaedia of Anglo-Saxon England, 388. o.
- ↑ a b c Lapidge, The Blackwell Encyclopaedia of Anglo-Saxon England, p. 385
- ↑ Yorke, Kings and Kingdoms of Early Anglo-Saxon England, p. 1
- ↑ Hunter Blair, Roman Britain and Early England: 55 B.C. – A.D. 871, p. 204.
- ↑ Stenton, Anglo-Saxon England, p. 105
- ↑ Yorke, Kings and Kingdoms of Early Anglo-Saxon England, p. 102
- ↑ Bosworth, A Dictionary of the Anglo-Saxon Language, p. 286
- ↑ a b c Kirby, The Earliest English Kings, p. 52
- ↑ Newton, The Origins of Beowulf and the Pre-Viking Kingdom of East Anglia, p. 78
- ↑ Bede, Ecclesiastical History of the English Nation, ii, p. 15
- ↑ Plunkett, Suffolk in Anglo-Saxon Times, pp. 99–100
- ↑ a b Plunkett, Suffolk in Anglo-Saxon Times, p. 72
- ↑ Lapidge, The Blackwell Encyclopaedia of Anglo-Saxon England, pp. 52, 174
- ↑ a b Plunkett, Suffolk in Anglo-Saxon Times, p. 79
- ↑ Plunkett, Suffolk in Anglo-Saxon Times, pp. 74–75
- ↑ Yorke, Kings and Kingdoms of Early Anglo-Saxon England, p. 160
- ↑ Ziegler, "Politics of Exile", note 14 Archiválva 2006. március 22-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- ↑ Koch, Celtic culture: a historical encyclopedia, vol. 1-5, p. 641
- ↑ Plunkett, Suffolk in Anglo-Saxon Times, p. 80
- ↑ Bede, Ecclesiastical History of the English Nation, ii, 12
- ↑ Newton, The Origins of Beowulf and the Pre-Viking Kingdom of East Anglia. p. 104
- ↑ Forrester, The chronicle of Henry of Huntingdon, p. 56
- ↑ Yorke, Kings and Kingdoms of Early Anglo-Saxon England, p. 48
- ↑ Kirby, The Earliest English Kings, p. 30
- ↑ Kirby, The Earliest English Kings, pp. 17–18
- ↑ Kirby, The Earliest English Kings, pp. 53–55
- ↑ Yorke, Kings and Kingdoms of Early Anglo-Saxon England, p. 60
- ↑ Newton, The Origins of Beowulf and the Pre-Viking Kingdom of East Anglia, p. 44
- ↑ Lapidge (ed.), "Sutton Hoo", M.O.H. Carver, in The Blackwall Encyclopedia of Anglo-Saxon England, p. 432
- ↑ Plunkett, Suffolk in Anglo-Saxon Times, pp. 82–96
- ↑ Bruce-Mitford, Aspects of Anglo-Saxon Archaeology: Sutton Hoo and other discoveries, pp. 3–5
- ↑ Bruce-Mitford, Aspects of Anglo-Saxon Archaeology: Sutton Hoo and other discoveries, p. 73
- ↑ Yorke, Kings and Kingdoms of Early Anglo-Saxon England, pp. 59–60, 158
- ↑ British Museum, Gold coins and ingots from the ship-burial at Sutton Hoo
- ↑ Bruce-Mitford, Aspects of Anglo-Saxon Archaeology: Sutton Hoo and other discoveries, p. 3
- ↑ Kirby, The Earliest English Kings, p. 66
- ↑ Bruce-Mitford, Aspects of Anglo-Saxon Archaeology: Sutton Hoo and other discoveries, p. 57
- ↑ Stenton, Anglo-Saxon England, p. 34
- ↑ Yorke, Kings and Kingdoms of Early Anglo-Saxon England, p. 61
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Rædwald of East Anglia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
| Előző uralkodó: Tytila |
|
Következő uralkodó: Eorpwald |
