Réti kardvirág

növényfaj
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. augusztus 17.

A réti kardvirág (Gladiolus imbricatus) a nősziromfélék (Iridaceae) családjába tartozó kardvirág (Gladiolus) növénynemzetség egyik, Magyarországon védett faja.

Réti kardvirág
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Spárgavirágúak (Asparagales)
Család: Nősziromfélék (Iridaceae)
Alcsalád: Ixioideae
Nemzetség-
csoport
:
Ixieae
Nemzetség: Kardvirág (Gladiolus)
Faj: G. imbricatus
Tudományos név
Gladiolus imbricatus
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Réti kardvirág témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Réti kardvirág témájú médiaállományokat és Réti kardvirág témájú kategóriát.

Elterjedése, élőhelye

szerkesztés

Leginkább a mérsékeltebb éghajlatú európai térségben lelhető fel. Megtalálható a következő országokban: Franciaország, Olaszország (Szicília kivételével), Svájc, Németország, Ausztria, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Horvátország, Magyarország, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Montenegró, Macedónia, Görögország, Bulgária, Románia, Moldova, Ukrajna, Lengyelország, Fehéroroszország, Litvánia, Lettország, Észtország, Finnország.

Magyarországon legnagyobb példányszámban a Zempléni-hegységben található. De hegyi lápréteken, szőrfűgyepekben, gyertyános tölgyesekben, magassásosokban előfordul a következő tájegységeken is: Bükk-vidék, Mátra, Bakony, Nyírség, Szatmár-Beregi-síkság. Ismert előfordulása Vas vármegyében a Jáki kardvirágos rét.[1]

A talaj mésztartalmára nézve közömbös faj.

A nyíregyházi sóstói-erdőbeli állomány[2]

szerkesztés

Elsőként Soó Rezső botanikus ismerte fel itteni jelenlétüket, mikor virágszedők által letépett példányaival találkozott. Az első élő töveket 1939-ben fedezte föl Ubrizsy Gábor, aki részletes leírást adott a környező növényzetről is. Ezután csak az 1980-as évek második felében találkozott egyetlen terméses példánnyal Bartha Dénes egy olyan erdőrészletben, amelynek helyére később tájidegen vöröstölgyest ültettek, s emiatt a fajt egy ideig kipusztultnak vélték. 2008-ban azonban az E-misszió Egyesület munkatársai megtalálták a növény két állományát (összesen 29 tövet): a két populáció egy tölgyes erdőrészlet egymástól néhány száz méterre levő tisztásain él, s egyikük valószínűleg azonos az Ubrizsy Gábor által 1939-ben közölt állománnyal, legalábbis a növényzet leírása alapján erre lehet következtetni.

Jellemzői

szerkesztés

Jellegzetes megjelenésű évelő növény, könnyen felismerhető. A rostos hártyákba burkolózó hagymagumóból növő szára 30–90 cm magas. 1–2 cm széles, tőállású levelei szálasak, ép szélűek. Az alsó levél tompa csúcsú. A június-júliusban nyíló, bíborvörös, 2,5–3,5 cm nagyságú virágai a szár csúcsán egy oldalra nézve, fürtben állnak: számuk ötnél, sokszor azonban tíznél is több. A virág mellett álló hosszabbik buroklevél rendesen rövidebb a lepel felénél. Toktermései tojásdadok és hegyes csúcsúak, hosszúságuk körülbelül másfélszerese szélességüknek.

Kivadult kerti rokonaitól kisebb és bíborvörös virágaiban különbözik. A fokozottan védett mocsári kardvirág (Gladiolus palustris) abban tér el tőle, hogy ennek alsó levele is hegyes csúcsú, toktermései tojásdadok és tompa csúcsúak, általában kevesebb virág található rajta és a virág mellett álló hosszabbik buroklevél hosszabb a lepel felénél.

  1. Kft, Wolters Kluwer Hungary: 40/2020. (VIII. 7.) AM rendelet a Jáki kardvirágos erdő természetvédelmi terület létesítéséről - Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye (angol nyelven). net.jogtar.hu. (Hozzáférés: 2023. május 9.)
  2. E-Misszió