Rétisas

madárfaj

A rétisas vagy fehérfarkú rétisas (Haliaeetus albicilla) a madarak (Aves) osztályának a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj.

Rétisas
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 1 000 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Telluraves
Csoport: Afroaves
Rend: Vágómadár-alakúak (Accipitriformes)
Család: Vágómadárfélék (Accipitridae)
Alcsalád: Rétisasformák (Haliaeetinae)
Nem: Haliaeetus
Savigny, 1809
Faj: H. albicilla
Tudományos név
Haliaeetus albicilla
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák

Fehérfarkú rétisas

Elterjedés
A rétisas elterjedési területe   költőhely (nyáron)   egész éves   költözési útvonal   telelőhely   visszatelepített terület (egész éves)   visszatelepített terület (költözési útvonal)
A rétisas elterjedési területe
  költőhely (nyáron)
  egész éves
  költözési útvonal
  telelőhely
  visszatelepített terület (egész éves)
  visszatelepített terület (költözési útvonal)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Rétisas témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Rétisas témájú médiaállományokat és Rétisas témájú kategóriát.

Előfordulása szerkesztés

Európában Észak-Norvégiától egészen a Balkán-félszigetig fordul elő. Európa középső, északi és keleti részén vannak az állandó populációk, míg Európa nyugati és déli részén az állományok telelnek. Északkelet-Európában és Észak-Ázsiában költési és fiókanevelési időszakban található meg, míg Ázsia többi részén egész évben előfordulhat.

Igen sokféle élőhelyen előfordul, de táplálkozása miatt elsősorban a vizes területek (tengerpartok, folyók, tavak vidéke, mocsarak) képezik élőhelyeit. Kedveli a magas fákkal benőtt vidékeket, a tengerparton pedig a magasabb sziklapárkányokat. Magyarországon százas nagyságrendben fészkel, legnagyobb állománya a Béda- Karapancsában fészkel.

Alfajai szerkesztés

  • Haliaeetus albicilla albicilla – ez az alfaj él az elterjedési terület java részén
  • Haliaeetus albicilla groenlandicus – ez a grönlandi alfaj, kizárólag Grönland szigetén fordul elő

Megjelenése szerkesztés

A fiatalok sötétbarna színűek és farkuk, a csőrük sötét színű, az idősebbeknél a csőr sárga színű, míg a farkuk fehér színű és sokkal világosabb a tolluk. Testhossza 76-92 centiméter, szárnyainak fesztávolsága 193-244 centiméter. A hím 3100-5400 gramm, a tojó 3700-6900 gramm súlyú. A szeme sárga színű.

Életmódja szerkesztés

Elsősorban halakat, ezenkívül madarakat, hüllőket és kisebb emlősöket esznek. Viselkedésükre fiókakorukban a káinizmus jellemző.

Szaporodása szerkesztés

Az elterjedési terület déli részén januártól júniusig, az északi részén áprilistól szeptemberig. Sziklákra vagy fákra gallyakból építi hatalmas, akár több száz kilogrammos fészkét. Fészekalja 1-3 tojásból áll, a kikelési idő 38-40 nap, a kirepülési idő 70-90 nap, 30-40 napig szüleik közelében maradnak.

Kárpát-medencei előfordulása szerkesztés

Magyarországon egész évben előfordul, 100-150 pár állandóan itt fészkel. Baranyában például a kétezres években nőtt az állománya. A nyolcvanas években négy pár fészkelt a megyében, míg 2008-ban már huszonhárom. Baranya az akkori számhoz képest legfeljebb még öt-tíz új párt képes befogadni és eltartani, mivel a rétisaspárok a kotlási időszakban legalább száz négyzetkilométernyi "saját" területet igényelnek, a déli vármegye viszont csak 4457 négyzetkilométer.[1] A 2012. januárban végrehajtott madárszámlálás eredménye alapján 530 rétisas telelt Magyarországon.[2]

2018-ban a madárszámlálás adatai alapján 753-766 itthon telelő rétisast figyeltek meg a madarakat számlálók.[3]

Védettsége szerkesztés

A ma élő körülbelül 20 ezer rétisas óriási elterjedési területen él, Nyugat-Európától a Távol-Keletig. Egyes régiókban, különösen Európában már a kipusztulás szélére sodródtak. A hatalmas égi csúcsragadozókban sokan – oktalanul – mind az emberek, mind a háziállatok életére veszélyes fenyegetést láttak. A vadászat és az illegális befogás mellett az életterének szűkülése, valamint a mérgezés veszélyezteti. Az 1970-es évektől szigorú védelmüknek köszönhetően a számuk emelkedni kezdett, és ma már biztonságban tudhatjuk őket a kipusztulástól.

Mint a legtöbb nagy testű madárnak, a rétisasnak is az elektromos vezetékek jelentik a leggyakoribb veszélyt. A tartóoszlopok kiváló megfigyelő helyek, így ezekre szívesen ülnek ki a madarak. Nagy méretű szárnyaikon keresztül azonban könnyen érintenek össze vezetékeket, s ezáltal gyakran szenvednek halálos sérüléseket. Ezt kivédendő, ma már szigetelik az elektromos vezetékeket, illetve olyan szerkezeteket alakítanak ki, amelyek nem jelentenek veszélyt a nagy testű madarakra sem. Szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján, de még mint nem fenyegetett madárfaj. Európában előfordulása ritkának számít. Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 1 000 000 Ft. A 2016-os saslétszám felmérés során a Magyar Madártani Egyesület szakemberei és önkéntesei 789-884 darab rétisast találtak Magyarországon.[4]

Jelenleg elegendő számú, nagyjából 200 rétisas él az európai állatkertekben, azonban Magyarországon csak kevés helyen látható. Az állatkerti rétisasok jelentős része, beleértve az összes hazait is, a természetben kelt. Vannak, amelyek megsérülve, más részük elárvult fiókaként került az állatkertekbe, amelyek természetvédelmi mentőközpontként fogadják az ilyen egyedeket. Bár a fő cél az, hogy szabadon engedjék őket, ha ez nem megvalósítható, akkor bekerülnek az állatkerti röpdékbe.

Galéria szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Ungár Tamás: Hollók, sasok, fészkek és egyre több fióka Baranyában (magyar nyelven). Népszabadság, 2008. március 4. [2016. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 9.)
  2. MTI (2012. 02). „Saslétszám:nincs változás”. Metropol, 23. o. (Hozzáférés: 2012. február 9.)  
  3. Megszámolták a magyar sasokat. index.hu. (Hozzáférés: 2018. február 1.)
  4. Elkészült a magyarországi sasleltár. origo.hu. (Hozzáférés: 2016. január 27.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés