Róma–Formia–Nápoly-vasútvonal

vasútvonal Olaszországban

A Róma–Formia–Nápoly–vasútvonal (ismert még mint Róma-Nápoly Direttissima) egy normál nyomtávolságú, kétvágányú, 3 kV egyenárammal villamosított 214 km hosszú vasútvonal Olaszországban Róma és Nápoly között. A 250 km hosszú hagyományos Róma–Cassino–Nápoly-vasútvonal kiváltására épült, jelentősen csökkentve az utazási időt. Ezen a vonalon haladtak a nagysebességű vonatok.

Róma–Formia–Nápoly–vasútvonal
Hossz:214 km
Nyomtávolság:1 435 mm
Feszültség:3 kV =
Üzemeltető:Trenitalia
A Wikimédia Commons tartalmaz Róma–Formia–Nápoly-vasútvonal témájú médiaállományokat.
0 Roma Termini
Tovább Pescara, Nápoly (NSV) felé,
Firenze és Firenze (NSV) felé
Tovább Viterbo, Pisa, Fiumicino felé
3 Roma Casilina
Tovább Nápoly (Cassino-n keresztül), Frascati, Albano és Velletri felé
13 Torricola
Grande Raccordo AnulareEuropean route E80
17 Divino Amore
24 Pomezia–Santa Palomba
34 Campoleone
Tovább Nettuno / Albano felé
Albano–Nettuno vonal
42 Carano
50 Cisterna di Latina
62 Latina
Tovább Velletri felé
71 Sezze Romano
Priverno felé
Priverno felől
86 Priverno–Fossanova
Tovább Terracina felé
Mont'Orso alagút
103 Monte San Biagio
110 Fondi–Sperlonga
123 ItriItri
Gaeta felől
129 Formia-Gaeta
139 Minturno–Scauri
Tovább Sparanise felé
Garigliano folyó
154 Sessa Aurunca–Roccamonfina
165 Falciano-Mondragone-Carinola
Volturno folyó
174 Cancello Arnone
181 Villa Literno
Nápoly Passante-vasútvonal
187 Albanova
190 San Marcellino–Frignano
Caserta felől
195 Aversa
199 Sant'Antimo–Sant'Arpino
201 Frattamaggiore–Grumo Nevano
205 Casoria–Afragola
Caserta felől
Salerno felől
214 Napoli Centrale

A nagysebességű vonatok napjainkban a párhuzamos Róma–Nápoly nagysebességű vasútvonalat használják, amelyet részben 2005 decemberében nyitottak meg, majd teljes egészében 2009 decemberében.

Története szerkesztés

A Róma–Nápoly Cassinón át vezető vonallal kapcsolatos problémák miatt már 1871-ben javaslatot tettek egy új vonal építésére a parthoz közelebb. Amikor a pápai államok megtervezték a Cassino vonalat, azt nem csak közvetlen összeköttetésként tervezték Nápollyal, hanem útközben további kisebb helységekkel kívánták összekapcsolni. Részben ennek következtében kanyargós útvonala volt, amelyet - különösen a Sacco folyó völgyében - árvizek és földcsuszamlások is veszélyeztettek. A régi vonalat azért építették, hogy elkerüljék a parti útvonalat a Pontine-mocsarakon keresztül, amely ekkor még mindig mocsaras és malária-veszélyes hely volt. Ennek eredményeként útvonala dombos és részben hegyvidéki, problémákat okozva ezzel a korszak kisteljesítményű gőzmozdonyainak.[1]

A parti vonal építését a törvények 1879. július 29-én engedélyezték azzal a feltétellel, hogy azt összehangolják a Terracina–Priverno és a Gaeta–Formia–Sparanise vonalakkal. Az elkötelezettséget az 1882. július 5-i jogszabályok és az olasz vasutak 1885-ös átszervezése során megerősítették. A projekt mindig ellentmondásos volt: olyan vasúti mérnökök támogatták, mint Alfredo Cottrau,[2] de ellenezték olyan politikusok, mint Francesco Saverio Nitti.[3]

A vonal végleges tervét 1902-ben készítették el, és 1905-ben hagyták jóvá, amikor a projektért a Ferrovie dello Stato (Olasz Államvasutak) vállalta a felelősséget. Az építkezés 1907-ben kezdődött, de csak 1927-ben fejeződött be, mert több hosszú alagutat kellett ásni, köztük a Monte Orso és a Vivola alagutakat, mindkettő körülbelül 7,5 km hosszú.

1935-ben a vasútvonalat 3000 V DC feszültséggel villamosították fel. Ezt követően villamos vonatok közlekedhettek az egész észak-déli útvonalon Bolognától Nápolyig.

2009 óta, amikor megnyitották a Róma–Nápoly nagysebességű vasútvonalat, a Roma Terminiből induló vonatok már nem a Villa Literno–Napoli Gianturco vasútvonal (Naples Passante) felett közlekednek, hanem Villa Liternótól Aversán át Napoli Centrale felé közlekednek.

Képek szerkesztés

Források szerkesztés

  1. Taverna, A.. Storia delle ferrovie italiane (History of the Italian railways) (olasz nyelven) 
  2. Cottrau, Alfredo. La direttissima Napoli-Roma; studiata in modo da usufruire di alcuni tratti dell'attuale linea ferroviaria Cottrau (olasz nyelven) (1883) 
  3. Nitti, Francesco Saverio. Napoli e la questione meridionale (olasz nyelven). Pierro (1903) 

További információk szerkesztés