Rózsa Ágnes (Nagyvárad, 1910. december 17.Kolozsvár, 1984. július 30.) műfordító, naplóíró.

Rózsa Ágnes
Született 1910. december 17.
Nagyvárad
Elhunyt 1984. július 30. (73 évesen)
Kolozsvár
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása műfordító,
naplóíró,
pedagógus
Iskolái Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem (–1945)

ÉletpályájaSzerkesztés

Leánykori neve Halász Ágnes. Középiskoláit szülővárosában végezte; ugyanott a jogakadémián szerzett diplomát (1931), majd a franciaországi Dijon egyetemén járt három évet, végül a kolozsvári magyar egyetemen nyert angol–francia–esztétika szakos diplomát 1945-ben. 1936–41 között magántisztviselő volt Nagyváradon. 1941–44 között tanár a nagyváradi Kecskeméti Lipót Gimnáziumban. 1944 májusában Auschwitzba deportálták; a vele és sorstársaival történteket egészen szabadulásáig magánál hordott naplójában örökítette meg.

1945–48 között újra tanár Nagyváradon a kereskedelmi líceumban és a Zsidó Gimnáziumban, valamint a Magyar Leánylíceumban. 1949-ben Kolozsvárra került, ahol a Magyar Leány-líceum (1949–1953), illetve az Ady Endre líceum (1953–1957) tanára. 1957-től adjunktus (akkori szóhasználattal lektor) volt a Bolyai Tudományegyetemen, az egyesítés után pedig a Babeș–Bolyai Tudományegyetem francia tanszékén, nyugdíjazásáig (1968). 1984. július 30-án Kolozsváron halt meg.

MűveiSzerkesztés

Nyomtatásban 1932-ben jelent meg először néhány fordítása a Bárdos László és Gábor István szerkesztette "Szabad Szóban" a Die Weltbühne, a Blaues Heft és a L'Humanité c. lapokból.
1957-től jelentkezett újra fordításokkal és láger-emléktöredékekkel (1967/6) a "Korunkban" s néhány pedagógiai jellegű cikkel a „Tanügyi Újságban”.

"Jövőlesők" címmel 1971-ben, Bajor Andor előszavával jelentek meg élete kockáztatásával készített feljegyzései (Kriterion kiadó, Bukarest).

A továbbiakban újra műfordítóként jelentkezett: a Gaal György gondozta Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok c. Téka-kötetben (1975) a kolozsvári komparatisztikai folyóiratban francia nyelven megjelent tanulmányokból fordított, majd maga válogatta, fordította és bevezette Téka-kötetben mutatta be Voltaire-nek a vallási türelmetlenség áldozatai (a kerékbe tört Calas, a máglyahalálra ítélt La Barre lovag, Lally generális és mások) védelmében írott leveleit, vitacikkeit.

KöteteiSzerkesztés

  • Jövőlesők. Nürnbergi lágernapló. Bajor Andor előszavával (Kriterion kiadó, Bukarest, 1971.) 2. kiadás Nürnbergi napló címmel (Magvető kiadó Budapest 1978)
  • Voltaire: Én, az üldözöttek Don Quijotéja. Válogatott levelek (ford., bev., jegyz. 1978 = Téka sorozat)

JövőlesőkSzerkesztés

Rózsa Ágnest 1944 májusában szüleivel együtt Auschwitzba deportálják, ahonnan öt hónapi szenvedés után kényszermunkára Nürnbergbe hurcolják.

Napló leveleit a nürnbergi kényszermunka idején kezdi titokban írni és egészen a felszabadulásig egy kis saját készítésű zacskóban a nyakában hordoz. Leveleit eredetileg férjéhez (Shapira Gyula) írta, akitől a fasiszták elszakították. A napló azonban szándékától függetlenül önálló művé kerekedik, hiteles tanúságaként – Anna Frank és David Rubinowicz naplóihoz hasonlóan – az embertelen barbarizmusnak és az azon is felülemelkedő emberségnek: "mindnyájan – több-kevesebb sikerrel – védekezni próbáltunk a bennünket fojtogató rémségek ellen. Ki-ki a maga módján kapaszkodott valakibe vagy valamibe: eszmébe, hitbe, amiért érdemes kibírni és túlélni a kibírhatatlant" írja 1971-ben, a kiadáshoz írott előszavában, a szerző. "Az én »módszerem« ez a kapcsolat volt a férjemmel, kinek, amikor elváltunk, megígértem: mindent, ami tőlem telik, elkövetek, hogy újból találkozhassunk."

Bajor Andor a könyvhöz írt előszavában: Egy napló hitelessége a következőket írja: "A naplót egy asszony írta, asszonyi gyöngédséggel és aggodalommal. Ezért rejlik benne annyi együttérzés és szeretet. A naplóírótól elvehették a várost, semmisnek tekinthették műveltségét, tanári diplomáját. De a szeretettől és a női gyöngédségtől a pusztító óriás gépezet sem tudta megfosztani. Ez a romlatlan érzés teszi a naplót a kor igaz dokumentumává, a női lélek csodálatra méltó kifejezésévé, ritka vallomássá. A lefokozás, a lét megszégyenítése itt hiábavaló volt. A fasizmus egész hatalma kevésnek bizonyult arra, hogy ezt a lelket lényegétől megfossza." A Jövőlesők c. könyv német fordításban 2006-ban jelent meg a testimon kiadónál "So lange ich lebe, hoffe ich" címmel, Nürnbergben.

EmlékezeteSzerkesztés

  • 1984. augusztus 3-án a kolozsvári neológ zsidó temetőben temették el.
  • 2005 nyarán adakozó magánszemélyek síremléket helyeztettek a sírjára.

ForrásokSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés