Rúdugrás

atlétikai versenyszám
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2020. október 15.

A rúdugrás egy versenyszám az atlétikában, az ugrószámok egyike. A rúdugrónak egy rugalmas rúd segítségével, nekifutásból kell átugornia a két állvány között elhelyezett lécet. A pálya hossza legalább 40 m, az állványok magassága 6–6 m, a léc hossza 4,3–4,4 m, a tömege legfeljebb 2,25 kg. A leérkezőhely puha, nagy felületű szivacsból készül, legalább 0,9 m magas és 5 m × 5 m felületű. A rúd anyaga, hossza és átmérője nincs megszabva. Manapság általában 4,9 m hosszú üvegszálból készült rudat használnak. A rúdugróversenyek lebonyolításának szabályai azonosak a magasugrás versenyeinek szabályaival. A férfi tízpróba számainak egyike (a női hétpróbában nem szerepel).

Rúdugrás
Renaud Lavillenie ugrás közben (2012)
Renaud Lavillenie ugrás közben (2012)

Legfelsőbb vezető testületNemzetközi Atlétikai Szövetség
Első játékókor
Kategóriaatlétika
Olimpiaiigen

Története

szerkesztés

A rúd eredetileg bambuszból készült, ezt idővel felváltotta a műanyag. Bármilyen anyagból készülhet és bármilyen hosszúságú rudat használhatnak a versenyeken.[1] A férfiaknál a rúdugrás 1896-tól, a nőknél 2000-től szerepel az olimpiai versenyszámok között. Az első magyar bajnokságot a férfiaknál 1905-ben, a nőknél 1995-ben rendezték meg. Bagyula István az 1991. évi tokiói világbajnokságon 2. helyezést ért el.[2]

  1. Rúdugrás Archiválva 2016. augusztus 18-i dátummal a Wayback Machine-ben, sportakademia.hu
  2. Magyar nagylexikon

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés