Rőt áltrifla

	A rőt áltrifla; mikológiai jellemzői
Étkezési érték:; mérgező	<img src="//upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/2/23/Tox_Poisonous_icon.svg/36px-Tox_Poisonous_icon.svg.png" decoding="async" width="36" height="36" class="mw-file-element" data-file-width="300" data-file-height="300">

Rőt áltrifla
Rendszertani besorolás
Ország:	Gombák;
Törzs:	Bazídiumos gombák;
Osztály:	Agaricomycetes;
Rend:	Boletales;
Család:	Sclerodermataceae;
Nemzetség:	Scleroderma;
Tudományos név
	Scleroderma citrinum; Pers.
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Rőt áltrifla témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Rőt áltrifla témájú médiaállományokat és Rőt áltrifla témájú kategóriát.

A rőt áltrifla (Scleroderma citrinum) az áltriflafélék családjába tartozó, Európában és Észak-Amerikában honos, mérgező gombafaj.

Megjelenése szerkesztés

A rőt áltrifla termőteste 4-8 (max. 12) cm átmérőjű, felülről kissé lapított gömbölyded, gumó alakú. Alján többnyire gyökérszerű, fehéres-sárgás micéliumköteg található. Színe fiatalon fehér, majd sárgásbarnás, rozsdabarnás lesz. Felülete felrepedező, sűrűn álló, kisebb-nagyobb, barnás pikkelyekkel.

Húsa (gleba) kemény, rugalmas. Eleinte szürkésrózsaszín, majd márványozottan ibolyásfekete lesz, végül a spórák megérésével porszerű, lilásszürke. Szaga eleinte aromás, majd később szúrós, undorító; íze kissé csípős.

Burka vastag, kemény. A spórák érésekor a termőtest szabálytalanul felreped. A gomba alsó, kehelyszerű része a spóraszórás után is hosszú ideig megmarad.

Spórapora sötétbarna. Spórája 8-13 mikrométeres, gömb alakú, felülete tüskés, hálózatosan bordás.

Az élősdi tinóru (Pseudoboletus parasiticus) parazita tinórufaj gazdaszervezete.

Hasonló fajok szerkesztés

Hasonlít a többi, szintén mérgező áltrifla-fajhoz; tőlük a tönkrész szinte teljes hiánya és a vastag burok különítheti el. Külseje alapján összetéveszthető a bimbós vagy a szürke pöfeteggel; néha összetévesztik a nyári szarvasgombával.

Elterjedése és termőhelye szerkesztés

Európában és Észak-Amerikában honos. Magyarországon gyakori. Lomberdőkben (bükkösökben, tölgyesekben), fenyvesekben és bokros területeken nő, inkább szárazabb, savanyú talajon, gyakran utak mentén. Júniustól októberig terem.

Mérgező. Fogyasztása után rosszullét, hányás, izzadás, tudatzavar, ájulás jelentkezhet.