Főmenü megnyitása

R–18 Kánya

magyar vontató és futárrepülőgép

Az R–18 Kánya Rubik Ernő által tervezett felsőszárnyas, kétszemélyes vontató és futárrepülőgép.

R–18 Kánya
A HA-RUF lajstromjelű R–18c Kánya felszállás közben a budaörsi repülőtéren 2015-ben
A HA-RUF lajstromjelű R–18c Kánya felszállás közben a budaörsi repülőtéren 2015-ben

Funkció vontató és futárrepülőgép
Gyártó Sportárutermelő Nemzeti Vállalat
Tervező Rubik Ernő
Gyártási darabszám 9

Típusváltozatok R–18 Fém-Kánya (tervezett)
Első felszállás 1948
A Wikimédia Commons tartalmaz R–18 Kánya témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

1943-ban merült fel egy könnyű motoros futár- és vontató repülőgép gyártásának az ötlete. Rubik még 1944-ben elkezdte a gép tervezését, és több részegységet is elkészítettek. A konstrukcióhoz a kiváló rövid fel- és leszállási tulajdonságokkal rendelkező német Fi 156 Storch futárrepülőgép szolgált alapul. A háborús események miatt azonban a gép építése félbemaradt. A munkálatok 1946-ban folytatódtak. Az első prototípus 1948-ban készült el. Ebbe a gépbe egyéb lehetőség hiányában egy 130 LE teljesítményű Walter Major I motort építettek, mely kéttollú fa légcsavart hajtott. A Kánya névre keresztelt gépet kezdetben a légierő használta 1-002 oldalszámmal, majd 1949-ben átadták a sportrepülésnek, ahol vontatógépként HA-RUA lajstromjellel üzemelt. Az első prototípus egy vontatási feladat során megsérült, ezért selejtezni kellett. A gép Dunakeszire került, ahol tantermi bemutató eszközként használták.

A második világháború alatt részben megépített gépeket nem számítva kilenc példányt építettek belőle az esztergomi Sportárutermelő Nemzeti Vállalatnál. Többféle motorral készült. Az első két példányba még a 97 kW-os (130 LE) csehszlovák Walter Major I hathengeres soros benzinmotort építették. Ezt a változatot R–18A-nak is jelölik, a többire pedig az R–18B típusjelet használják. A gépek többségében 119 kW-os (160 LE-s) hathengeres Walter Minor 6–III motort építettek, de készült M–11 csillagmotorral épített változat is.

A gép rövid fel- és leszállási tulajdonságokkal rendelkezik. Ennek érdekében a merevített felső szárnyak orrsegédszárnnyal és réselt fékszárnyakkal vannak ellátva. A gép sárkányszerkezete vegyes építésű. A törzs acélcsövekből hegesztett rácsszerkezet. Futóműve hagyományos, hárompontos.

Az elkészült gépeket a sportrepülőklubok az 1950-es évektől használták vitorlázó repülőgépek vontatására .

A HA-RUG lajstromjelű példánya napjainkban a Közlekedési Múzeum Repüléstörténeti Kiállításának gyűjteményében található, az 1953-ban gyártott HA-RUF lajstromjelű példányt pedig a Goldtimer Alapítvány felújította és 2012-ben repülőképes állapotba hozta. Utóbbi gép a budaörsi repülőtéren állomásozik.

Az 1960-as évek közepén Rubik Ernő továbbfejlesztette az R–18 Kányát és áttervezte fémépítésűre. A tervek szerint már többcélúnak szánt R–28 Fém-Kánya típusjelzésű repülőgép teljesen fémépítésű félhéjszerkezet lett volna. A gép gyártását ugyan elkezdték a MALÉV ferihegyi javító bázisán, de végül egy példány sem készült el.

Műszaki adatokSzerkesztés

 
Az R–18c orr része a beépített M–11RF csillagmotorral
 
Az R–18c Kánya gurulás közben
  • Fesztávolság: 11,6 m
  • Hossz: 8,3 m
  • Magasság: 2,08 m
  • Szárnyfelület: 14,37 m²
  • Üres tömeg: 505 kg
  • Maximális sebesség: 106 km/h
  • Leszálló sebesség: 75 km/h
  • Motor: Walter Minor 6–III hathengeres léghűtéses, soros elrendezésű benzinmotor
  • Maximális motorteljesítmény: 119 kW (160 LE)
  • Hatótáv: kb. 600 km

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz R–18 Kánya témájú médiaállományokat.