Főmenü megnyitása

A raccsolás, más néven rotacismus a pöszeség egy fajtája (a magyar és többi, az r hangot elöl, pörgetve ejtő nyelvek esetén), amit az r hang hibás ejtése jellemez. Ejtik ezt a hangot egy perdületű r-ként, v-ként, l-ként, j-ként, esetleg egészen el is hagyják. A hanyag megszokáson kívül okozhatja a nyelvfék lenövése. Ez a beszédhiba sokkal inkább zavarja a beszédhibás egyént, vagy hallgatóját, mint az érthetőséget, ezért előbbinél (egyre elhanyagolhatóbb) beszédfélelmet, visszahúzódást kelthet még felnőttkorban is.

Manapság a hangzó médiában kisebb-nagyobb mértékű megléte ijesztően általános.[forrás?]

Nem tekintendő beszédhibának, ha tájnyelvről, vagy rétegnyelvről van szó. Ismert például, hogy az arisztokraták gyakran raccsoltak, ami a gyermekkori első nyelvként használt német és/vagy francia, ritkábban angol nyelvre volt visszavezethető. A piemonti nyelvben szintén az erős francia hatásra érzékelhető.

FajtáiSzerkesztés

Az r hang képzésének leggyakoribb hibái:

  • Egy perdületű r, a nyelv nem perdül meg eléggé
  • Laterális képzésű r, az oldalsó nyelvperem pergésével
  • Interdentális r fogközi pergéssel
  • Uvuláris r nyelvcsapi pergéssel
  • Hangcserélés, r helyettesítése más hangokkal A leggyakoribb helyettesítők a j, az l és a v. Főleg gyerekeknél fordul elő.

Az r hang képzése bonyolult, ezért a kisgyerekek sokáig raccsolnak, és ez a beszédhiba még felnőttkorban is gyakori.

OkaiSzerkesztés

A raccsolásnak több oka is lehet.

  • A hallás, fonémahallás hibája
  • Szervi okok, például lenőtt nyelv, kiálló fogak, gyenge nyelvizomzat
  • Rossz példa követése

KezeléseSzerkesztés

A raccsolás logopédiai kezeléssel elmulasztható. Sok raccsoló azonban inkább maga próbálkozik. Gyakorlás előtt viszont meg kell győződni arról, hogy nincsenek-e szervi elváltozások a háttérben, és ha vannak, akkor azokat kell először kiküszöbölni, például felvágni a túl rövid nyelvféket. Ezután gyakorolni kell a hallást, tornáztatni a nyelvet, majd segédhangokkal begyakorolni a perdületet. Ezután le lehet választani és elkülöníteni az r hangot, és először önállóan, majd a beszédben is be kell gyakorolni a használatát.

ElőnyeiSzerkesztés

Paradox módon egyes nyelvek tanulásában és beszélésében akár előny is lehet, mivel ott más a kiejtés normája. Például a franciában az uvuláris r a norma, az angolban és a németben pedig többnyire a laterális képzésű.

ForrásokSzerkesztés