Szentmártoni Radó Kálmán (Répcelak, 1844. november 14.[forrás?]Karlsbad, 1899. július 1.) császár és királyi kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, főispán, egyházi felügyelő.

Radó Kálmán
Radó Kálmán.png
Született 1844
Répcelak
Elhunyt 1899. július 1.
Karlsbad
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása császár és királyi kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, főispán, egyházi felügyelő
A Wikimédia Commons tartalmaz Radó Kálmán témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Édesapja szentmártoni Radó Lajos (1804-1882), Vas vármegye alispánja, a dunántúli evangélikus egyházkerület világi felügyelője,[1] édesanyja Forster Karolina (1818-1888).[2]

 
Édesapja

Gimnáziumi tanulmányait Sopronban végezte, a jogi tanfolyamot Eperjesen hallgatta. 1867-ben a sárvári járás szolgabírája lett; 1869-ben és 1872-75-ben országgyűlési képviselő volt. Ezen országgyűlés berekesztése után nem vállalt mandátumot, hanem gazdálkodott és vármegyéje ügyeivel foglalkozott. Később elnöke lett a Rába-szabályozási társulatnak és 1881-ben a kormány e társulathoz biztossá nevezte ki; a társulat ügyeit rendezte és 1896 elején bevégezte a Rába és mellékfolyóinak szabályozási munkálatait. 1882 májusában Vas vármegye főispánjává nevezték ki. Élénk részt vett ágostai evangélikus hitfelekezetének igazgatásában, 1889-től mint felügyelő. 1893-ban azon alkalomból, hogy három fejedelem (Ferenc József, II. Vilmos és I. Albert szász király) látogatta meg a kőszegi hadgyakorlaton Vas vármegyét, valóságos belső titkos tanácsos lett. 1896-ban a felsőőri kerület képviselőnek választotta. A Lipót-rend lovagkeresztjét, a porosz János-rendet és a szerb királyi Takova-rendet bírta. Két 1000–1000 forintos alapítványt tett a soproni főiskola javára és 2000 forintosat az egyházkerület javára. 1899. július 1-jén Karlsbadban és Répcelakon temették el.

Székfoglaló beszéde 1882-ben (Vasmegyei Lapok 1892. 56. sz.); országgyűlési beszédei a Naplókban jelentek meg.

Házassága és gyermekeiSzerkesztés

1867. november 3- Répcelakon feleségül vette a nemesi származású saághi Horváth Etel (*Győr, 1851. október 11.–†Répcelak, 1920. március 1.) kisasszonyt, akinek a szülei saághi Horváth János (1807-1877) és hegyeshalmi Fischer Teréz (1816-1882) asszony voltak.[3][4] A frigyükből született:

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés


Elődje:
Takács Lajos
Vas vármegye főispánja
1882. július 10.1895. február 4.
 
Utódja:
dr. Reiszig Ede