Radó Kálmán

(1844–1899) császár és királyi kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, főispán, egyházi felügyelő

Szentmártoni Radó Kálmán Imre Sándor (Répcelak, 1844. november 14.[1]Karlsbad, 1899. július 1.) császár és királyi kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, főispán, egyházi felügyelő, földbirtokos.

Radó Kálmán
Született1844
Répcelak
Elhunyt1899. július 1.
Karlsbad
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásacsászár és királyi kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, főispán, egyházi felügyelő
TisztségeVas vármegye főispánja (1882–1895)
A Wikimédia Commons tartalmaz Radó Kálmán témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Családja és származása szerkesztés

 
Édesapja

A jómódú ágostai hitvallású nemesi származású szentmártoni Radó családnak a sarja. Édesapja szentmártoni Radó Lajos (18041882), Vas vármegye alispánja, a dunántúli evangélikus egyházkerület világi felügyelője, földbirtokos,[2] édesanyja Forster Karolina (18181888).[3] Az apai nagyszülei szentmártoni Radó József (17701816), földbirtokos és mankóbüki Horváth Anna (17771824) voltak. Az anyai nagyszülei nemes Forster Lajos és jákfai Gömbös Antónia voltak.[4][5]

Élete szerkesztés

Gimnáziumi tanulmányait Sopronban végezte, a jogi tanfolyamot Eperjesen hallgatta. 1867-ben a sárvári járás szolgabírája lett; 1869-ben és 1872-75-ben országgyűlési képviselő volt. Ezen országgyűlés berekesztése után nem vállalt mandátumot, hanem gazdálkodott és vármegyéje ügyeivel foglalkozott. Később elnöke lett a Rába-szabályozási társulatnak és 1881-ben a kormány e társulathoz biztossá nevezte ki; a társulat ügyeit rendezte és 1896 elején bevégezte a Rába és mellékfolyóinak szabályozási munkálatait. 1882 májusában Vas vármegye főispánjává nevezték ki. Élénk részt vett ágostai evangélikus hitfelekezetének igazgatásában, 1889-től mint felügyelő. 1893-ban azon alkalomból, hogy három fejedelem (Ferenc József, II. Vilmos és I. Albert szász király) látogatta meg a kőszegi hadgyakorlaton Vas vármegyét, valóságos belső titkos tanácsos lett. 1896-ban a felsőőri kerület képviselőnek választotta. A Lipót-rend lovagkeresztjét, a porosz János-rendet és a szerb királyi Takova-rendet bírta. Két 1000–1000 forintos alapítványt tett a soproni főiskola javára és 2000 forintosat az egyházkerület javára. 1899. július 1-jén Karlsbadban és Répcelakon temették el.

Székfoglaló beszéde 1882-ben (Vasmegyei Lapok 1892. 56. sz.); országgyűlési beszédei a Naplókban jelentek meg.

Házassága és gyermekei szerkesztés

1867. november 3- Répcelakon feleségül vette az ágostai hitvallású nemesi származású saághi Horváth Etel (*Győr, 1851. október 11.–†Répcelak, 1920. március 1.) kisasszonyt,[6] akinek a szülei saághi Horváth János (1807-1877),[7] és hegyeshalmi Fischer Teréz (1816-1882) asszony voltak.[8] Az apai nagyszülei saághi Horváth János, Győr újvárosi terménykereskedő és Kozma Éva voltak. Az anyai nagyszülei hegyeshalmi Fischer József (17921865), terménykereskedő, földbirtokos és Hutflesz Judit (17941850) voltak. Radó Kálmán és saági Horváth Etelka frigyéből született:

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés


Elődje:
Takács Lajos
Vas vármegye főispánja
1882. július 10.1895. február 4.
 
Utódja:
dr. Reiszig Ede