A ragadozók (Carnivora) az emlősök (Mammalia) osztályának egy rendje. Az ide tartozó fajok közül egyedül a vörös macskamedve és az óriáspanda mondható növényevőnek, bár olykor ez utóbbi is fogyaszt halat és rovarokat. Az összes többi ragadozó főleg hússal táplálkozik, amit zsákmányolással vagy dögevőként szerez meg. A macskafélék szinte kizárólag húson élnek, a medvefélék és a rókák inkább mindenevők.

Ragadozók
Evolúciós időszak: krétaholocén
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Bowdich, 1821
Családok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ragadozók témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ragadozók témájú médiaállományokat és Ragadozók témájú kategóriát.

Farkas (Canis lupus)
Borjúfóka (Phoca vitulina)
Szibériai tigris (Panthera tigris altaica)

Kialakulásuk szerkesztés

A ragadozók legidősebb közös őse, a Creodont valamivel több mint száz millió éve élt az északi féltekén. A ma élő családok közös ősének a Miacist, ez a mintegy 50 millió éve (az eocén időszakban) élt menyét nagyságú, hosszú farkú és rövid lábú, fán élő ősragadozót tekintik.

A genetikai vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy a két alrend (kutya-, illetve macskaalkatúak) fejlődése nagyjából ez idő tájt (50 millió éve) vált külön.

Jellemzésük szerkesztés

Mellső lábukon rendszerint 5, a hátsón 4-5 ujjuk van. Karmaik erős, hajlott, általában éles, esetleg visszahúzható fegyverek. Ezekkel ragadják meg az áldozatot. Többségük jól fut, ugrik, egyesek úsznak is; néhány családjuk, illetve nemük teljesen vízi életmódra tért át. Koponyájuk tetejének középvonalában a nagy tépőizmok rendszerint csonttarajon tapadnak.

A ragadozó fogazat jellemzője, hogy járomívük erősen hajlott, metszőfogaik kicsinyek, szemfogaik viszont nagyok, hegyesek, hajlottak és túlnyúlnak a többi fog koronaszintjén. Mögöttük hézag van, majd az előzáp- és a zápfogak következnek. Zápfogaik lehetnek éles csúcsú vágófogak vagy pedig négy-, esetleg sokgumósak; mind többgyökerűek. Egyes családokban egy-egy előzáp-, illetve zápfog mint tépőfog (dentes lacerantes) alakult ki.

Szemük közel ülő, ami a távolság becslését segíti. Pupilláik rés vagy kör alakúak, de erősen tágíthatók, és van benne egy visszaverő és ezzel az éjszakai látást segítő réteg (tapetum lucidum) is – éjjel ez csillan fel a megvilágított macska szemében. Többségük hallása és szaglása is éles. Agyféltekéik fejlettek; különösen erős a szaglókaréjuk.

Táplálékuk minősége miatt a ragadozók bélcsatornája rövid, hiszen a rendszerint magas tápértékű, fehérjékben gazdag és ballasztanyagokban szegény élelem megemésztéséhez nincs szükség nagy felületre és hosszú időre.

Anyaméhük kétszarvú, méhlepényük korongos. Újszülöttjeik nagyon fejletlenek, zárt szemmel jönnek a világra, szinte sosem egyesével. Az egész földön elterjedtek.

Rendszerezés szerkesztés

A ragadozók mintegy 276 ma élő emlősfajt magában foglaló rendjébe az alábbi alrendek, családok és alcsaládok tartoznak:

A ragadozók kladogramja szerkesztés

   Ragadozók   
Macskaalkatúak

Ál-kardfogú macskák (Nimravidae)




Stenoplesictidae



Percrocutidae




Pálmacibetfélék (Nandiniidae)





Tigrispetymegfélék (Prionodontidae)




Barbourofelidae



Macskafélék (Felidae)






Cibetmacskafélék (Viverridae)




Hiénafélék (Hyaenidae)




Mongúzfélék (Herpestidae)



Madagaszkári cibetmacskafélék (Eupleridae)







   Kutyaalkatúak   

Medvekutyafélék



Kutyafélék (Canidae)


   Arctoidea   
   

Hemicyonidae



Medvefélék (Ursidae)




Úszólábúak

Enaliarctidae



   

Fókafélék (Phocidae)



   

Fülesfókafélék (Otariidae)



Rozmárfélék (Odobenidae)





   Menyétszabásúak   
   

Macskamedvefélék (Ailuridae)



   

Bűzösborzfélék (Mephitidae)



   

Mosómedvefélék (Procyonidae)



Menyétfélék (Mustelidae)









Források szerkesztés