Főmenü megnyitása

Ragnar Arthur Granit (Riihimäki, 1900. október 30. - Stockholm, 1991. március 12.) finn-svéd orvos, fiziológus. 1967-ben Haldan Keffer Hartline-nal és George Walddal megosztva megkapta az orvostudományi Nobel-díjat a szem bioelektromos folyamatainak kutatásában elért eredményeiért.

Ragnar Granit
Ragnar Granit.jpg
Született 1900. október 30.
Riihimäki
Elhunyt 1991. március 12. (90 évesen)
Stockholm
Állampolgársága
Gyermekei Michael Granit
Foglalkozása fiziológus
Munkáltató Karolinska Intézet
Iskolái Helsinki Egyetem
Kitüntetései Orvosi Nobel-díj (1967)
A Wikimédia Commons tartalmaz Ragnar Granit témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

TanulmányaiSzerkesztés

Ragnar Granit 1900. október 30-án született a Helsinkitől 70 km-re fekvő kisvárosban, Riihimäkiban. Apja Arthur Wilhelm Granit erdész, anyja Albertina Helena Granit (lánykori nevén Malmberg) volt. A család később Helsinki külvárosába, Oulunkyläba költözött, ahol Ragnar apja saját erdészeti vállalatát vezette. Ragnar a svéd nyelvű Normallyceumba járt középiskolába, ahol 1919-ben érettségizett. Diákként részt vett az 1918-as polgárháborúban és a Szabadságkereszt IV. osztályával tüntették ki. Az érettségi után jogot akart tanulni; ám a jogi előkészítő tanfolyamon megtetszett neki a pszichológia. Nagybátyja tanácsára végül - aki úgy vélte, hogy a pszichológia műveléséhez az élettan és biológia magas szintű ismeretére van szükség - a Helsinki Egyetem orvosi szakára jelentkezett. 1924-ben B.Sc., 1927-ben pedig doktori fokozatot szerzett, disszertációjának témája a színlátás volt. Orovosi diplomája mellett filozófiai diplomát is kapott 1924-ben.

Pályafutása és munkásságaSzerkesztés

1928-ban fél évet töltött az Oxfordi Egyetemen, Charles Sherrington laboratóriumában. Itt Edgar Adrian ekkor fejlesztette ki technikáját, amellyel egyetlen idegsejt elektromos aktivitását is képes volt mérni. Granit ezzel a módszerrel a retina és a látóideg elektromos aktivitását vizsgálta.

Oxford után elnyert egy hároméves kutatói ösztöndíjat a Pennsylvaniai Egyetemre, ahol 1929 és 1932 között folytatta bioelektromos kutatásait. Ennek lejárta után visszatért Sherrington laboratóriumába, majd 1935-től 1940-ig a Helsinki Egyetemen dolgozott. Itt saját készítésű elektromos erősítőjének segítségével sikerült bebizonyítania, hogy a retina gátló szinapszisokat is tartalmaz. Szintén saját találmánya volt a kísérleteihez használt üvegkapillárisba zárt rendkívül vékony ezüstelektróda is. 1937-ben kimutatta, hogy a retina egyes idegrostjai másképp reagálnak a különböző színű fényre, míg mások érzéketlenek a színekre. Egy másik helsinki fiziológussal, Gunnar Svaetichinnel közösen felfedezte, hogy az elektroretinogram alapján a szem színérzékenysége a spektrum kék, zöld és vörös sávjára koncentrálódik, ezzel biológiai oldalról elsőként erősítve meg Helmholtz háromszín-elméletét.

1937-ben Granitot a Helsinki Egyetem professzorává nevezték ki. 1940-ben a finn-orosz háború után ajánlatot kapott a Harvard Egyetemtől, de amikor már megvette a hajójegyet, a stockholmi Karolinska Intézet is felajánlott neki egy professzori állást. Granit az utóbbit választotta és a háborús helyzet miatt 1941-ben svéd állampolgárságot is kért. 1945-ben felkérték a Nobel Orvostudományi Intézet idegélettani laboratóriumának vezetésére, ahol egészen 1967-es visszavonulásáig megmaradt. 1956 és 1966 között a New York-i Rockefeller Intézet vendégprofesszora is volt.

ElismeréseiSzerkesztés

Granit neve korábban is felmerült a Nobel-díj odaítélése kapcsán, de mivel posztja révén maga is tagja volt a díjat odaítélő bizottságnak, etikai okokból nem kaphatta meg a kitüntetést. Csak visszavonulása után, 1967-ben ítélték oda neki a legrangosabb tudományos díjat, Haldan Keffer Hartline-nal és George Walddal megosztva. Granit állítása szerint a díj felerészben volt Finnországé és Svédországé. Számos tudományos társulat tagja volt és több egyetem választotta díszdoktorává. Többek között elnyerte a Hans Cronstedt-díjat 1926-ban, a Svéd Orvostársaság Jubileumi Érmét 1947-ben, a svéd Anders Retzius Aranyérmet 1957 és a holland F. C. Donders Érmet 1957-ben, a brit Sherrington Arany Emlékérmet 1967-ben és a cseh Purkinje Aranyérmet 1969-ben.

CsaládjaSzerkesztés

Ragnar Granit 1929-ben házasodott össze Marguerite Emma Bruun bárónővel. Felesége apai ágon francia eredetű, eloroszosodott családból származott; 1902-ben született Szentpéterváron. Egy fiuk született, Michael Granit, aki az építész hivatást választotta.

Ragnar Granit 1991. március 12-én halt meg Stockholmban, 90 évesen.

ForrásokSzerkesztés