A rastatti békeszerződés a spanyol örökösödési háborút lezáró békeszerződések egyike. a Francia Királyság és a Habsburg Birodalom (azaz Ausztria uralkodó főhercegének) képviselői kötötték meg 1714. március 6-án. Ez a szerződés alapvetően az 1713-ban megkötött – de Ausztria által ekkor még elutasított – utrechti békeszerződésre épül, annak rendelkezéseit megerősíti, ill. kiterjeszti a francia–Habsburg viszonyra.

Rastatti békeszerződés
A rastatti őrgrófi kastély
A rastatti őrgrófi kastély
Aláírás dátuma 1714. március 6.
Aláírás helye Rastatt, Badeni Őrgr. 
Aláírók  Francia Királyság
 Habsburg Birodalom
 Savoyai Hercegség
Nyelvek francia
A Wikimédia Commons tartalmaz Rastatti békeszerződés témájú médiaállományokat.

Előzmények szerkesztés

Az 1701–1714 között zajló spanyol örökösödési háborút részben lezáró utrechti békeszerződéseket 1713. április 11-én és július 23-án kötöttek meg egyfelől Franciaország és Spanyolország, másfelől Nagy-Britannia, a Holland Egyesült Tartományok, a Savoyai Hercegség és Portugália képviselői írták alá. Az utrechti békeszerződésben Fülöpöt, Anjou hercegét, XIV. Lajos francia király unokáját elismerték Spanyolország királyának, de megtiltották a két Bourbon-királyság egyesítését.

VI. Károly német-római császár, Ausztria főhercege, aki a Habsburg-ház jelöltje volt a spanyol trónra, ekkor még nem fogadta el az utrechti rendezést, és a Habsburgokhoz hű spanyol területekre (elsősorban a szakadár Katalóniára) támaszkodva folytatta harcát Bourbon-házi riválisa, V. Fülöp ellen. Károly azonban elveszítette szövetségeseinek támogatását. A háború kezdetén Károly bátyja, I. József volt a császár, Károly főherceget a spanyol királyi trónra szánták. 1711-ben azonban I. József meghalt, Károly lett az osztrák koronatartományok főhercege, a Habsburg Birodalom ura és a Német-római Birodalom császára. Ha Károly megszerzi a spanyol koronát is, az egyesített spanyol–német birodalom Nagy-Britannia és Hollandia számára nagyobb veszélyt jelentett, mint a két külön Bourbon királyság. Ezért, mihelyt elérték, hogy V. Fülöp spanyol király (trónja nemzetközi elismerésének fejében) lemondott francia trónigényéről (1712), a szövetségesek Károly császárt is a megegyezés elfogadására igyekeztek rászorítani.

1713 végére Károly belátta, hogy nem szerezheti meg a spanyol koronát. 1713. november 26-án Rastattban megkezdődtek a béketárgyalások Franciaország és a Habsburg Birodalom között. A tárgyalások színhelye az elhunyt Lajos Vilmos badeni őrgróf rastatti kastélya volt, amelyet az őrgróf – a pfalzi örökösödési háborúban a franciák által elpusztított régi kastély helyén – építtetett fel. A versailles-i kastéllyal vetekedő palota 1707-ben készült el, közben magát Lajos Vilmos őrgrófot az 1704-es höchstädti csatából súlyosan megsérülve, rokkantként hozták haza, és 1707-ben új kastélyában meghalt. A kastélyt az özvegy őrgrófné, Franciska Szibilla Auguszta szász-lauenburgi hercegnő (1675–1733), aki kiskorú fia helyett régensként kormányozta a Badeni Őrgrófságot, bocsátotta a tárgyalófelek rendelkezésére. (Ő maga ezalatt távolabb a frontvonaltól, ettlingeni kastélyában tartózkodott).

Francia részről a tárgyaló delegációt Villars marsall vezette, a Habsburg-ház (tehát VI. Károly császár, mint Ausztria uralkodó főhercege) nevében Savoyai Jenő herceg, császári tábornagy tárgyalt. 1714. március 6-án (egyes források szerint március 7-én) elfogadták és aláírták a békemegállapodást.

VI. Károly császár a Habsburg Birodalom és a Német-Római Császárság nevében csatlakozott az utrechti egyezményhez, és elismerte annak összes rendelkezését, a Német-római Birodalom gyűlésének formális jóváhagyását be sem várva.

A szerződés tartalma szerkesztés

A békeszerződés értelmében Ausztria megszerezte Franciaországtól a Rajna jobb partján elfoglalt Habsburg birodalmi városokat (Breisach am Rhein-t (Brisach), Freiburg im Breisgau-t és Kehlt), továbbá megkapta a volt Spanyol-Németalföldet (azaz nagyjából a jövendő Belgium területét, amelyet az átruházás után Osztrák-Németalföldnek neveztek).

Megszerezte továbbá Spanyolország itáliai birtokait: Szardíniát, Lombardiát a Milánói Hercegséggel, a Mantovai Hercegséget és a Nápolyi Királyságot, Livornót. Ausztria ezzel biztosította a háború során megszerzett és nehezen megvédelmezett itáliai tartományokat, amelyeknek fejedelmi trónjait a Habsburg-ház tagjainak adta. (A Szicíliai Királyságot az utrechti szerződés nem Ausztriának, hanem II. Viktor Amadé savoyai hercegnek ítélte, aki ezután Szicília királyi címét viselte).

Franciaországnak ki kellett ürítenie minden, a Rajna jobb partján elfoglalt birodalmi területet, megtarthatta azonban a pfalzi Landau in der Pfalz városát, a stratégiai fontosságú landaui erőddel.

VI. Károly császár kötelezte magát, hogy visszahelyezi birtokaiba Bajorország elűzött uralkodóját, II. Miksa Emánuel bajor választófejedelmet és öccsét, József Kelemen kölni hercegérseket, akik Franciaország szövetségében harcoltak a Ausztria ellen a spanyol örökösödési háborúban, de az 1704-es höchstädti csatavesztés után menekülniük kellett, országukat a Habsburg Birodalom csapatai szállták meg. Miksa Emánuel Párizsban élt, XIV. Lajos védelmében, gyermekeit – még I. József császár rendeletére – Bécsben és Grazban osztrák jezsuiták bízták, átnevelés céljából. A rastatti szerződés értelmében a bajor választófejedelmi család 1715-ben visszatérhetett székvárosába.

A Rákóczi-szabadságharc vezetőiről sem az utrechti, sem a rastatti szerződés nem tesz említést, a velük való elbánást a Habsburg Birodalom kizárólagos belügyének tekintették.

A szerződést – az eddig szokásos latin helyett – francia nyelven fogalmazták. A szöveg tartalmaz ugyan egy záradékot, hogy ez az eset nem képez precedenst a jövőbeli nemzetközi szerződésekhez, a francia nyelv mégis az európai diplomácia nyelvévé fejlődött.[1]

 
Az 1707-ben felépült rastatti kastély díszudvara (Ehrenhof).

Következmények szerkesztés

 
Az 1714-es béke allegóriája

A rastatti békeszerződés, az utrechti békeszerződéshez szorosan kapcsolódva ténylegesen lezárta a spanyol örökösödési háborút. Néhány függőben maradt kérdést, amelyek a Német-római Birodalmat, mint jogilag önálló hadviselő felet érintették, később még egy formailag külön szerződésben rendeztek: a badeni békeszerződést Franciaország és a Német-római Császárság képviselői kötötték meg 1714 szeptemberében.

Figyelemre méltó mozzanat volt Dél-Németalföld leválasztása a spanyol örökség egészéről. Ez a tengeri hatalmak (Nagy-Britannia és Hollandia) érdekében állt: a tartomány gazdasági jelentősége ekkor már nem volt számottevő, viszont a Habsburgoknak juttatott terület ütközőállamként ékelődött Hollandia, és az esetleg ismét agresszívvá váló Franciaország közé. Az osztrák törzsbirtokoktól távol eső tartomány védelmét Ausztria képtelen volt egyedül ellátni, ezért külön szerződésekben megengedte a Holland Egyesült Tartományoknak, hogy a határvidéken erődítményeket építsenek, és ott holland katonaságot állomásoztassanak.

A békekötés emlékezetére az özvegy Franciska Szibilla Auguszta őrgrófné udvari építészével, Johann Michael Ludwig Rohrerrel 1715-ben Rastattban felépíttette az Einsiedeln-kápolnát (Einsiedelner Kapelle), a svájci Einsiedelnben álló zarándokhely pontos másolatát.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Claude Hagège: Combat pour le français, au nom de la diversité des langues et des cultures, 2006. (19. old.) Lásd még: Combat pour le français (frwiki)

Külső hivatkozások szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Rastatti béke témájú médiaállományokat.

Irodalom szerkesztés

  • Gonda Imre, Niederhauser Emil. A Habsburgok. Egy európai jelenség, 2. kiadás, Budapest: Gondolat Kiadó (1978). ISBN 963-280-714-6 
  • Ifj. Barta János: A kétfejű sas árnyékában. Az abszolutizmustól a felvilágosodásig (1711–1780), Magyar Krónika, Gondolat, 1984.