Redő Ferenc

magyar festő

Redő Ferenc (Budapest, 1913. augusztus 29. – Budapest, 2012. október 1.) magyar festőművész.

Redő Ferenc
Született 1913. augusztus 29.
Budapest
Elhunyt 2012. október 1. (99 évesen)
Budapest
Foglalkozása festőművész
A Szépművészeti Múzeum igazgatója
Hivatali idő
1952 1955
Előd Oltványi Imre
Utód Pigler Andor

PályájaSzerkesztés

Redő Ferenc budapesti izraelita polgári család harmadik gyermekeként született, Redő Ignác és Pollák Leona házasságából. Már a gimnáziumban eldöntötte, hogy festőművész lesz, de az érettségi után családja akaratából mégis a jogi karra iratkozott be. A jogi tanulmányok helyett azonban inkább a művészettörténettel foglalkozott, múzeumokat, képzőművészeti kiállításokat látogatott. Festészeti tanulmányait 1932-ben Aba-Novák Vilmos és Iványi-Grünwald Béla szabadiskolájában kezdte meg. A két mester közül felfogása Aba-Novákkal került közelebbi kapcsolatba. Mindazonáltal hatással volt rá Iványi-Grünwald és a festőiskolában szintén tanító Berény Róbert munkássága is. Redő a tanult ismereteket oly módon ötvözte saját művészi világába, amely egyedi megjelenést biztosított számára.

A festészet mellett maradandó alkotásokat hozott létre a linómetszés, a textilfestés, majd – 1938-tól – a gobelinkészítés műfajában, de munkásságát végigkísérte a rajz és a grafika is. Gazdag, erőteljes színkombinációk, ironikus vonalak jellemzik művészetét. A világháború után feleségével úgy döntöttek, hogy a kulturális élet területén vállal szerepet: 1949-ben kinevezték a minisztérium Képzőművészeti Osztályának élére, majd 1952 és 1954 között a Szépművészeti Múzeum főigazgatójaként, 1954–60 között pedig az Iparművészeti Főiskola tanáraként dolgozott. A festészettel 1952-től kezdett ismét intenzívebben foglalkozni, de eleinte csak rajzolt, majd rátalált a textilfestés sajátos műfajára, a batikra. Később, 1965-től – könnyen lehet, hogy a jóbarát Ferenczy Noémi hatására – feleségével együtt gobelinhímzéssel is foglalkozott. Ezt a technikát élete hátralévő részében folyamatosan művelte, és számos jelentős, nagyméretű kárpitja (Szántó Kovács János, A vörös postakocsi, Kakas, Árvíz stb.) került a legkülönbözőbb intézmények, múzeumok, hazai és külföldi gyűjtők tulajdonába.

KiállításaiSzerkesztés

Több egyéni kiállítása és feleségével közös tárlata volt nemcsak itthon, de külföldön, így Párizsban, sőt a tengerentúlon is. Műveit a Nemzeti Galéria, az Iparművészeti Múzeum és számos közintézmény őrzi.

Családja és magánéleteSzerkesztés

Feleségével, Vörös (Eisler) Rozália (1919–1992)[1] festőművésszel Aba-Novák iskolájában ismerkedett meg. 1936-ban kötött házasságukból egy fiú (Ferenc) és egy leány (Júlia) született; az ifjabb Redő Ferenc (1945–) neves régész, a római kori Pannonia provincia avatott szakértője, az MTA Régészeti Intézetének tudományos főmunkatársa. Id. Redő Ferenc közel 60 éven át élt és alkotott az újlipótvárosi Csanády utcában lévő műteremlakásukban, ahol rendszeresek voltak házi tárlatai is.[2] 2005-ben a XIII. kerület díszpolgára lett. A 100. életévében elhunyt művészt másik kedves tartózkodási helyén, Leányfalun helyezték örök nyugalomra.[3]

ElismerésekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés