Főmenü megnyitása

Reményi-Schneller Lajos (Budapest, 1892. március 15.Budapest, 1946. augusztus 24.) politikus, pénzügyi szakember, pénzügyminiszter 1938-1945 között. A második világháború után a népbíróság halálra ítélte, és kivégezték.

Reményi-Schneller Lajos
Reményi-Schneller Lajos 1937-ben
Reményi-Schneller Lajos 1937-ben
Magyarország pénzügyminisztere
Hivatali idő
1938. március 9. 1945. március 27.
Előd Fabinyi Tihamér
Utód Vásáry István

Született 1892. március 15.
Budapest
Elhunyt1946. augusztus 24. (54 évesen)
Budapest
Párt Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom

Foglalkozás
Halál oka akasztás
A Wikimédia Commons tartalmaz Reményi-Schneller Lajos témájú médiaállományokat.

Pénzügyi karrierjeSzerkesztés

Evangélikus családból származott. Iskoláit Budapesten végezte, és a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát. Pályafutását a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Banknál kezdte, aminek 1923-ban igazgatója lett. 1926-ban végrehajtotta a Viktória-malom szanálását és megalapította az Egyesült Malomipari Rt.-t. A Pénzintézeti Központ megbízásából rövidesen kilépett a Leszámítóló Banktól, és átvette a válsághelyzetben lévő Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár vezetését, és a pénzintézetet sikerült talpra állítania. Ennek köszönhetően a cég 1928-as átalakulásakor az újonnan létrejött Budapest Székesfővárosi Községi Takarékpénztár vezérigazgatója lett, amit a magyar pénzügyi-gazdasági élet meghatározó szereplőjévé fejlesztett. 1935-ben a Községi Takarékpénztárt is elhagyta, és novembertől a Gömbös-kormány földbirtok-politikai műveleteinek ellátásával megbízott Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségének vezérigazgatója volt. Vezetésével három korábbi intézmény összeolvadásából 1936-ban létrejött az Országos Földhitelintézet.

Politikai pályafutásaSzerkesztés

 
A Szálasi-kormány 1944. október után (a képen Reményi-Schneller Lajos az ülő sorban balról az első)

1935-ben a bajai kerületben kormánypárti programmal országgyűlési képviselővé választották. Képviselőként főleg bizottsági munkát végzett, de pénzügyi-gazdasági kérdések megvitatásában is részt vett. Fabinyi Tihamér lemondása nyomán 1938. március 9-től pénzügyminiszter volt a Darányi-kormányban. Tárcáját ezután 1944. október 16-ig megtartotta az Imrédy-, a második Teleki-, a Bárdossy-, a Kállay-, a Sztójay- és a Lakatos-kormányban is. A Teleki-, a Bárdossy- és a Kállay- kormányban ún. gazdasági csúcsminiszteri megbízatása is volt.

Miniszterként még a második világháború előtt népszerű intézkedéseket hozott: megváltotta a szeszgyárakat, csökkentette a cukor árát, rendelkezett az álláshalmozás megtiltásáról, továbbá lépéseket tett a tisztviselők helyzetének javítására. Sokat tett a Balaton, és különösen a balatoni vitorlássport fejlesztéséért, aminek maga is elkötelezett művelője volt.

A háború során szélsőségesen németbarát politikát folytatott, rendszeresen informálta a németeket a magyarországi politikai fejleményekről, hatéves pénzügyminiszteri működésével jelentősen előmozdította az ország gazdasági kiszolgáltatását a náci Németországnak. Tárcáját az 1944. október 16-án megalakult Szálasi-kormányban is megtartotta. Vele párhuzamosan 1944. december 22-től az ideiglenes nemzeti kormány is rendelkezett pénzügyminiszterrel Vásáry István személyében. A háború után Nyugatra menekült, de amerikai fogságba esett, akik háborús főbűnösként kiadták Magyarországnak. A Népbíróság a Sztójay-perben halálra ítélte, és golyó által kivégezték.

Díjai, kitüntetéseiSzerkesztés

  • Titkos tanácsos (1939)
  • A Magyar Érdemrend nagykeresztje (1940)

ForrásSzerkesztés

  • Reményi-Schneller Lajos. In Országgyűlési almanach: Az 1935-1939. évi országgyűlésről. Szerk. Haeffler István. Budapest: (kiadó nélkül). 1940. 353–354. o. arch Hozzáférés: 2010. dec. 30.  
  • Reményi-Schneller Lajos. In Országgyűlési almanach: Az 1939-1944. évi országgyűlésről. Szerk. Haeffler István. Budapest: (kiadó nélkül). 1940. 295–296. o. arch Hozzáférés: 2010. dec. 30.  
  • Magyar Életrajzi Lexikon


Elődje:
Fabinyi Tihamér
Magyarország pénzügyminisztere
1938. március 9. – 1945. március 27.
Utódja:
Vásáry István