Wikipédia

Remete László

(1910-1945) evangélikus lelkész, embermentő

Remete László (szül. Einzig)[1] (Sopron, 1910. szeptember 27.[2] – Garamnémetfalva, 1945. január 9.[3]) evangélikus lelkész, embermentő.[4]

Remete (Einzig) László
1936 körül
1936 körül
SzületettEinzig László
1910. szeptember 27.
Sopron
Elhunyt1945. január 9. (34 évesen)
Garamnémetfalva
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaKusinszky Paula
Foglalkozásaevangélikus lelkész
A Wikimédia Commons tartalmaz Remete (Einzig) László témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk evangélikus lelkészről szól. Hasonló címmel lásd még: Remete László (irodalomtörténész).

Élete szerkesztés

Sopronban született Einzig Miklós főgimnáziumi tanár és Horovitz Rozália[5] gyermekeként. Az izraelita vallású család[6] 1919-ben felvette az evangélikus hitet. Remete Lászlót 1935. május 3-án Győrött evangélikus lelkésszé avatták.[7][8] 1937. augusztus 28-án Budapesten házasságot kötött Kusinszky Paula Klárával.[9][10] Négy gyermekük: Anna Klára (1938), Gabriella Ilona (1940), Mária Márta (1943) és László Miklós (1944). Fancsalban,[11] Debrecenben, Sátoraljaújhelyen,[12] Egerben és Ózdon szolgált segédlelkészként,[13] majd 1939. szeptember 1-től hitoktató Jolsván (ma Jelšava, Szlovákiában).[14] 1944 decemberében a Gestapo elhurcolta, és néhány hét múlva embermentő és partizán-tevékenysége valamint zsidó származása[15][16][17] miatt meggyilkolta.[18]

Embermentő tevékenysége szerkesztés

1944-ben segít Budapestre menekíteni többek között egy „a deportálási transzportból kimentett zsidó orvost”.[19] Túlélők beszámolója szerint „[...] amikor a zsidókat elvitték [...] Remete egyet-egyet kiemelt a transzportból”.[20] A behívót kapott jolsvai levente-fiataloknak (részben az általa vezetett ifjúsági egylet, az ún. „Remete-banda” tagjainak) a menetoszlopból való szökését is megszervezte, őket egy közeli bányafolyosóban rejtette el.[21] A háború után több hivatalos nyilatkozat született Remete tetteit bizonyítandó, pl. Dr. Lichtschein Emiltől és Jenőtől, akik így írnak: „büntetőjogi felelősségünk tudatában jelentjük ki, hogy Remete László ev. lelkész [...] a munkaszolgálatosokat talán erején felül egész nyíltan élelmezte sőt egyeseket ruhaneművel is ellátott, ami annál is inkább értékelendő, mert mindez a legnagyobb német és fasiszta terror idején történt.”[22]

Partizán-tevékenysége szerkesztés

1944. szeptemberében csatlakozott a „Nalepka-brigád” nevű szlovák partizán-csapathoz.[23] A „Remete-bandát” is beszervezte az ellenállásba.[24][25][26]

Halála szerkesztés

1944. december 17-én vagy 20-án Remetét a Gestapo vagy német SS-katonák[27] letartóztatták, a jolsvai Koháry-Coburg-kastélyban fogva tartották és megkínozták.[28] December 27-én átszállították Besztercebányára (Banská Bystrica).[29] A Nemecká határában lévő mészégetőnél, ahol összesen mintegy kilencszáz embert végeztek ki és égettek el a Hlinka-gárda tagjai 1945 januárjában, 1945. január 9-én Remete Lászlót hátba lőtték és a kohóba taszították.[30][31]

Emlékezete szerkesztés

1969-ben a Sopron Városi Tanács a soproni Kőfejtő út és Tünde utca között megnyitott új utat Remete Lászlóról nevezte el (37/1969. VB. határozat).[32] Neve a Holokauszt Emlékközpontban található Áldozatok Emlékfalán a 4. sor 32. oszlopának közepén található. Rédey Remetéről szóló írása (1978) számos interjúra és alapos kutatásra támaszkodik, ahogy Nandrásky is (1980, 2006), aki szemtanúként is ír, mivel a „Remete-banda” tagja volt. Következtetéseiket ütközteti Gombocz (2009), aki az Evangélikus Országos Levéltárban őrzött, még föl nem dolgozott iratokat is használ.[33] Bozóky (1979, 50–53. old.) meleghangú, személyes, de pontatlan visszaemlékezést közöl. Braham a magyarországi holokausztról szóló alapműve is említi Remetét.[34]

Publikációi szerkesztés

  • Remete László: Sors és istenhit (Heim Károly életmunkája). Keresztyén Igazság, II. évf. 5. sz. (1935. május) 112–116. o.[9]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Remete László „ev. hittud. hallgató” leckekönyvében található papírkivágás (hivatalos közlönyből?) szerint: „A m. kir. belügyminiszter az 1933. évi 9.937. számú határozatával kiskoru [sic] E i n z i g László Sopron városban 1910. évben született, ág. h. ev. vallású, theológus, soproni lakos családi nevét „Remete” névre változtatta át.” Ugyanebben a leckekönyvben hivatalos bejegyzés erősíti meg a határozat számát és a névváltoztatás dátumát. Ld. még Szita 1982. 25. old. 75. jegyz.: „1933 áprilisában vette fel a Remete nevet.”
  2. ↑ Sopron város születési anyakönyve, GySmL Soproni Levéltára, 2. sz. 631. sz. [1] Ld. még Nandrásky (1980, 2. old.), valamint a Remete László egyetemi leckekönyvének első oldalain található bejegyzések. Rédey (1978, 14. old.) egy besztercebányai börtönnaplót idéz, ami szerint Remete László születési ideje 1910. október 27. Vadász (1975, 130. old.) szerint 1910. szeptember 10. Ez utóbbit cáfolja Szita 1982. 25. old. 75. jegyz.: „Vadász könyvében Remete László születési adata téves”
  3. ↑ Karol Nandrásky közlése szerint (Nandrásky 1980, 2. old) a hivatalos jelentés (aláírás: „a kerületi itélőszék elnöke”) így szólt: „1959. aug. 23. megkeresésére - átvéve 1959. 9. 8. - tudatom, hogy az idetartozó irományokban végzett kutatás után megállapítattik, miszerint Remete László, szül. 1910. szept. 27-én Sopronban, utoljára jolsvai lakos, ahol evang. ág. hitv. lelkész volt, résztvevője a Szlovák nemzeti felkelésnek, azon személyek listáján találtuk meg, akiket a besztercebányai Sicherheitsdienst épületéből 1945. január 9-én elhurcoltak és Nemecká község melletti mészégetőben elégettek.”
  4. ↑ Holokauszt Emlékközpont honlapja, Embermentők adatbázisa.[halott link]
  5. ↑ Horovitz Rozáliát (szül. Tégláson 1878-ban) 1944. nyarán Jolsváról hurcolják el a németek. Ld. Rédey 1978 28–31. old. és mint Roza Einzig, özv. Einzig Miklósné (szül. Horovitz Roza) a Yad Vashem adatbázisában. Neve a Holokauszt Emlékközpontban található Áldozatok Emlékfalán a 3. sor 7. oszlopának alján található. Einzig Miklós és Horovitz Rozália másik gyermeke, Remete Márton festő szintén a holokauszt áldozataként van nyilvántartva, Mauthausenben gyilkolták meg.[2] Ld. még: The martyrs of Miskolc and vicinity... 154. old.[3] Neve a Holokauszt Emlékközpontban található Áldozatok Emlékfalán az 5. sor 14. oszlopának közepén található. Remete Márton eltűnését említi Rédey is (1978, 67. old.) Török György közlése alapján.
  6. ↑ Ld. az anyakönyvi bejegyzést
  7. ↑ Vadász 1978 90–96.
  8. ↑ Értesítő a Harangszó c. evangélikus folyóiratban (XXVI. évf. 20. szám, 1935. május 12., 162. old.): „Lelkészavatás. D. Kapi Béla püspök május 3-án Győrött avatta lelkésszé Remete László végzett teológust, kit a fancsali gyülekezet hívott meg segédlelkésznek.”[4]
  9. ↑ Kutasi György (szül. Kusinszky) olimpiai bajnok vízilabdázó nővére. Remeténé említve: Hetényi 1985, 569. old., ugyanitt rövid ismertetés Remete László életéről az 559. oldalon.
  10. ↑ Családi értesítő a Harangszó c. evangélikus folyóiratban (XXVIII. évf. 35. szám, 1937. augusztus 29., 284. old.): „Esküvő. Kusinszky Paula Klára és Remete László evangélikus lelkész, augusztus 28.-án tartják esküvőjüket Budapesten a fasori evangélikus templomban.”[5]
  11. ↑ A tiszai ág. hitv. evangélikus egyházkerület 1935. évi szeptember hó 27. napján Miskolcon tartott közgyűlésének jegyzőkönyve. Egybeállította Duszik Lajos főjegyző. Nyíregyháza: Klafter Szedőgépes Könyvnyomdája, 1935 32. old. [6] Archiválva 2016. március 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
  12. ↑ Harangszó c. evangélikus folyóirat XXVII. évf. 47. száma (1936. nov. 15., 380. old.)[7]
  13. ↑ A Magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium levele Remete Lászlónénak (70.797/1947, II. szám). Remete László egri működéséről lásd Bozóky 1979.
  14. ↑ Rédey 1978 31.
  15. ↑ Ld. az anyakönyvi bejegyzést [8] és Gombocz (2009, 132. old. 9. jegyz.) közlését: „Remete László 1944. május 11-én kelt levelében Túróczy Zoltán püspökhöz fordul a zsidótörvények alóli mentesség tárgyában. Püspöke május 15-i leveléből értesül a következőkről: „...a keresztyén vallásfelekezetek lelkészei csupán a zsidók megkülönböztető jelzéséről szóló 1240/1944. Me. Sz. rendelet 1. §-ában, továbbá a zsidók élelmiszer ellátása szabályozása tárgyában kibocsátott 108.500/1944. KM. Sz. rendeletben foglalt rendelkezés alól mentesek.” (Evangélikus Országos Levéltár: Tiszai evangélikus egyházkerület Levéltára, I/6., Jolsva)”
  16. ↑ Nandrásky 1980 4
  17. ↑ Rédey 1978 57, 97
  18. ↑ Rédey 1978 90–96.
  19. ↑ Rédey 1978 65
  20. ↑ Rédey 1978 65
  21. ↑ Nandrásky 1980 56
  22. ↑ A nyilatkozat a hagyatékban, a család tulajdonában.
  23. ↑ Rédey 1978 72–76.
  24. ↑ Rédey 1978 72.
  25. ↑ Nandrásky 1980 50–61
  26. ↑ Szenes 1986 225, 254
  27. ↑ Rédey 1978 77, 96–97.
  28. ↑ Rédey 1978 77–86.
  29. ↑ Nandrásky 1980 62.
  30. ↑ Rédey 1978 14–16.
  31. ↑ Nandrásky 1980 64.
  32. ↑ Szita 1982 25.
  33. ↑ Gombocz 2009 133–136.
  34. ↑ Braham 1997 1077, 1144.

Források szerkesztés

  • Bozóky Éva: Három hit határán. Diakonia - Evangélikus Szemle, 2. sz. (1979. május) 46–53. o.[10]
  • Braham, Randolph L: A népírtás politikája. A Holocaust Magyarországon. Ford. Zala Tamás, Berényi Gábor et al. 2. bőv. és átd. kiadás. Budapest: Belvárosi Könyvkiadó. 1997. 2 kötet  [11]
  • Gombocz Eszter: Száz éve született a pedagógus lelkész, embermentő, partizán, Remete (Einzig) László. In: Majsai Tamás – Nagy Péter Tibor (szerk.): Lukács, a mi munkatársunk. A WJLF tisztelgő kötete Lukács Péter 60. születésnapjára. Budapest: Wesley János Lelkészképző Főiskola, 2009. 130–136. old  [12]
  • Hetényi Varga Károly: Akiket üldöztek az igazságért. Papi sorsok a horogkereszt és nyilaskereszt árnyékában. Budapest: Ecclesia. 1985.  
  • Kedoshei Miskolc ve-ha-seviva; ha-kehilot me-Hidasnemeti ad Mezokovesd u-me-Ozd ad Szerencs (The martyrs of Miskolc and vicinity; communities from Hidasnémeti to Mezőkövesd and Ózd to Szerencs). Szerk. Shlomo Paszternák. B'nai Braq: S. Paszternák. 1970.  
  • Nandrásky, Karol: Mag a fasizmus poklában: Remete László hitoktató lelkész mártírhalálának 35. évfordulójához. 1980. Az Evanjelický Posol spod Tatier c. egyházi lapban 1980-ban megjelent cikksorozat gépirata. Remete László gyermekeinek tulajdonában  
  • Nandrásky, Karol: László Remete. Člověk, ktorý prekračoval hranice. Bratislava: SNM – Múzeum židovskej kultúry. 2006. ISBN 80-8060-185-2  
  • Rédey Pál: Az elfelejtett ember. Budapest: A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya. 1978. ISBN 963 7020-15-2  
  • Szenes Sándor: Befejezetlen múlt. Keresztények és zsidók, sorsok. Budapest: magánkiadás. 1986.  
  • Szita Szabolcs: Adatok a háborúellenes és antifasiszta ellenállás Sopron megyei történetéhez (1944–1945) II. rész. Soproni Szemle, XXXVI. évf. 2. sz. (1982) 25. o. 75. jegyz., 110. old. ebben a pdf-ben: [13]
  • Vadász Ferenc: Legenda nélkül. Száz partizán és ellenálló története. Budapest: Móra Könyvkiadó. 1975.  
  • Galambos Ádám: Remete László, a templomból elhurcolt és meggyilkolt lelkész Archiválva 2019. január 11-i dátummal a Wayback Machine-ben (2019.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Remete_László&oldid=26472926”