René nápolyi király

Guise grófja, Anjou, Lotaringia és Bar hercege: Provence és Forcalquier grófja, Calabria hercege, Aragónia (ellen)királya

I. René vagy I. Renátusz (Angers, Anjou Hercegség, Franciaország, 1409. január 19.Aix-en-Provence, Franciaország, 1480. augusztus 10.), uralkodói mellékneve: Jó Renátusz, katalánul: Renat I de Provença el Bo, occitánul: Rainier lo Bòn, franciául: René Ier de Naples, dit le Bon Roi René, olaszul: Renato d'Angiò detto il Buono, németül: Renatus von Anjou der Gute, szicíliai[1] (nápolyi) király. I. (Vadász) János aragón király unokája, VII. Károly francia király sógora és VI. Henrik angol király apósa, valamint I. (Stuart) Mária skót királynő szépapja (5. generációs felmenője) és I. Ferenc német-római császár 9. generációs felmenője. Az Anjouk örököseként címei között szerepelt a Magyarország királya titulus is.

I. Renátusz
Anjou Renátusz
Nápolyi Renátusz
Időskori képe
Időskori képe

Ragadványneve Jó Renátusz/René
Nápolyi Királyság királya
Renato I
Uralkodási ideje
1435. február 2. 1442. június 2.
Örököse Anjou János
Elődje II. (Durazzói) Johanna
Utódja I. (Nagylelkű) Alfonz
Bar Hercegség hercege
René Ier
Uralkodási ideje
1430. június 23. 1480. augusztus 10.
Elődje I. (Bíboros) Lajos
Utódja I. (Anjou) Jolán
Lotaringiai Hercegség uralkodó hercege iure uxoris
Renatus I/René Ier
Uralkodási ideje
1431. január 25. 1453. március 26.
Elődje I. Izabella
Utódja II. János
Anjou Hercegség hercege
René Ier
Uralkodási ideje
1434. november 12. 1480. augusztus 10.
Elődje III. Lajos
Utódja visszaszállt a francia koronára
Életrajzi adatok
Uralkodóház (Harmadik) Anjou-ház (Capeting-ház)
Született 1409. január 19.
Angers, Anjou Hercegség
Elhunyt 1480. augusztus 10. (71 évesen)
Aix-en-Provence
NyughelyeSzent Móric Székesegyház, Angers
Édesapja II. Lajos, Anjou hercege, Provence grófja, címzetes nápolyi király (1377–1417)
Édesanyja Jolán aragón királyi hercegnő (infánsnő) (1381–1443)
Testvére(i)
Házastársa 1. I. Izabella lotaringiai hercegnő (1400–1453)
Házastársa 2. Monforti Johanna lavali grófnő (1433–1498)
Gyermekei 1. feleségétől:
1. János (1425–1470)
2. Renátusz (1426–fiatalon)
3. Lajos (1427–1444)
4. Miklós (1428–fiatalon)
5. Jolán (1428–1483)
6. Margit (1429–1482)
7. Károly (1431–1432)
8. Izabella (megh. fiatalon)
9. Lujza (1436–fiatalon)
10. Anna (megh. fiatalon)
Házasságon kívüli kapcsolataiból:
11. Johanna Blanka (1438–1470/71)
12. János (–1536)
13. Magdolna (–1515 után)
I. Renátusz aláírása
I. Renátusz aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Renátusz témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Címei szerkesztés

Uralkodói címei a következők voltak:

Élete szerkesztés

 
I. Renátusz címere, amelyben az Anjouk örököseként a magyar királyi címer (balra fent) is szerepel

Apja II. Lajos, Anjou hercege, Provence grófja, címzetes nápolyi király. Anyja Aragóniai Jolán, I. (Vadász) János aragón királynak és Jolánnak, Bar hercegnőjének a lánya.

Egész életét az anyai örökségért vívott csaták jellemezték. A száli frank jog szerint I. (Vadász) János aragón király halála (1396) után a lányai nem örökölhették az aragón trónt, így anyja, Aragóniai Jolán hercegnő sem.[2] A következő kísérletre az aragón trón elfoglalására 1410 és 1412 között került sor, mikor bátyja, Anjou Lajos herceg (14031434) az öt trónkövetelő egyikeként jelentkezett Aragónia trónjára, anyja és anyai nagyanyja, Bar Jolán egykori aragón királyné (13641431) erőteljes támogatásával, de végül erőlködésük ismét elbukott spanyol unokatestvére, Antequerai Ferdinánd kasztíliai infáns (13801416) ellenében, akit 1412-ben Aragónia királyává választottak. Renátusz 1417-ben, apja halálakor még csak nyolcéves volt, és anyja és anyai nagyanyja nevelték. Anyai nagyanyjának az öccse, Lajos bíboros, Bar hercege 1419-ben örökbe fogadta, és örökösévé tette a Bar hercegségben. Nagyanyja, Bar Jolán aragón királyné, aki II. János francia király unokája volt, elősegítette a francia udvarhoz való szorosabb kötődést egy házasságkötéssel, mely VI. Károly francia király francia király negyedszülött fia, Károly és az ő unokája, Renátusz nővére, Anjou Mária (14041463) között jött létre 1422. június 2-án, akkor már mint leendő uralkodópár szerepeltek, hiszen Károly a bátyái halála után 1417-ben trónörökössé lépett elő. 1413-tól a reménybeli francia király már a későbbi anyósa felügyelete alatt nevelkedett. Aragóniai Jolán jelentős befolyással bírt a veje, a pár hónappal a lányával való házasságkötése után, 1422. október 21-én az apja örökébe lépő VII. Károly francia király udvarában, és szerepet játszott Jeanne d’Arc felkarolásában és támogatásában.

 
I. Renátusz király szobra Aix-en-Provence-ban

Renátuszra az újabb küzdelmek felesége révén vártak, mikor apósa, II. Károly, Lotaringia hercege 1431-ben meghalt, és az örökség a lányára, Izabella (14001453) hercegnőre szállt. Az örökség átvétele bonyodalmakba ütközött, és Renátusz III. (Jó) Fülöp burgundi herceg fogságába került, aki az angolok francia trónigényét támogatta az ő sógoráéval szemben. A fogságban lévő herceget megerősítette a hercegség uralkodói székében Zsigmond német király mint főhűbérúr 1434-ben. Ugyanebben az évben halt meg bátyja gyermektelenül mint a nápolyi trón örököse, így az ugyancsak gyermektelen II. Johanna nápolyi királynő (13731435) őt teszi meg örökösévé és egyben Calabria hercegévé. A következő év elején meghalt II. Johanna, így a trón Renátuszra szállt. Névleg ő lesz Nápoly királya I. Renátusz néven, de a fogoly király nem tudja elfoglalni a trónját. Szerencséjére az ellenlábasa, I. Ferdinánd aragón király fia, V. Alfonz (13941458) aragón király milánói fogságba került, így nem tudta ekkor még elfoglalni a trónt. Renátusz a régensséget feleségére ruházta, aki 1435. október 18-án bevonult Nápolyba, és régens királynéként kormányozta a királyságot férje kiszabadulásáig. I. Renátusz 1438. május 19-én vonult be Nápolyba, és vette át az ország irányítását. Ő az egyetlen a negyedik Anjou-ház életében, aki ténylegesen uralkodott a Nápolyi Királyságban. Az uralma nem lett hosszú életű, hiszen V. Alfonz nem adta fel a küzdelmet, és 1442. június 2-án elfoglalta Nápolyt. Renátusz király Provence-ba menekült.[3]

 
I. Renátusz király vára Tarasconban

A nápolyi királyi címről sohasem mondott le, és V. Alfonz halála után megpróbálta újra megszerezni a trónt, de nem járt sikerrel. 1466-ban az V. Alfonzot Aragóniában követő öccse, II. (Hitetlen) János ellen fellázadt katalánok ajánlották fel neki a trónt, de a gyűlölt királyné, Enríquez Johanna (14251468)[4] halála (1468) után már alábbhagyott a felkelés ereje, és Renátusz fia, II. (Anjou) János (14241470) lotaringiai herceg halála (1470) után, akit Barcelonában valószínűleg megmérgeztek, Renátusz is felhagyott a küzdelmekkel. Nemcsak gyermekei többségét, hanem számos unokáját is látta meghalni, így az angol királynévá lett lányának, Margitnak (14301482), aki túlélte apját, az egyetlen gyermekét, Edward (14531471) walesi herceget 1471-ben vagy a fiának a fiát, I. (Anjou) Miklós (14481473) lotaringiai herceget 1473-ban.

Renátusz király kétszer nősült és 13 gyermeke született. A Sion-rend nagymestere is volt, mely a Szent Grál titkába avatta be tagjait. A Sion-rend nagymesterként Jolán lánya (14281483) követte. Az Anjou-ház birtokainak örököseként unokaöccse, Anjou Károly (14361481) követte az Anjou Hercegség kivételével, amely a halálával visszaszállt a francia koronára. A Lotaringiai hercegséget, mely felesége halála után fiukra, majd annak fiára szállt, végül a lányának, Jolán hercegnőnek a lemondása után annak fia, II. Renátusz (14511508) herceg örökölte meg. Lotaringiai Mária (15151560) skót királyné, Stuart Mária skót királynő anyja révén a skót (1542-től, Stuart Mária trónra léptétől) és az angol (1603-tól, Stuart Mária fiának, Stuart Jakabnak az uralkodásától) királyok, valamint Lotaringiai Ferenc (1708-1765) császár, III. Ferenc néven lotaringiai herceg, Mária Terézia (17171780) magyar királynő férje és a Habsburg–Lotaringiai-ház megalapítója is Renátusz leszármazottai között szerepelnek.

Alakja az irodalomban és a zenében szerkesztés

Renátusz lányának, Jolánnak az alakja megihlette Henrik Hertz dán költőt és drámaírót is, aki verses drámát írt Kong Renés Datter (René király lánya) címmel 1845-ben, melyben a király lányát vaknak ábrázolja, de a drámában megjelenik maga a királyi apa is, és bár a valóságban a király lánya egészséges volt, valóban Vaudémont grófjához ment feleségül, ahogy a drámában is. Ez a mű a XIX. században rendkívül népszerű történet volt, és több nyelvre is lefordították. Csajkovszkij orosz zeneszerző ebből a történetből operát szerzett Jolánta címmel 1892-ben, viszont René király Provence királyaként szerepel, bár Provence-nak csak a grófja volt a valóságban. 1963-ban elkészült egy operafilm Vlagyimir Gorikker rendezésében az operával azonos címen Natalja Rudnaja címszereplésével Galina Olejnyicsenko énekhangjával. René király szerepében Fjodor Nyikityin jelent meg Ivan Petrov énekhangján. Magyarországon 1964-ben mutatták be René király lánya, azaz az eredeti történet címével azonos címmel.

Darius Milhaud La Cheminée du Roi René (René király kandallója) címmel írt kamaraművet, fúvósötöst (op. 205) 1939-ben.

Gyermekei szerkesztés

Házasságon kívül született gyermekei:

  • ismeretlen anyáktól, 3 gyermek:
    • Johanna Blanka (14381470/71), Mirabeau úrnője, férje Beauvau-i Bertalan (14001474), Précigné bárója, I. Renátusz legközelebbi tanácsadója, gyermekek nem születtek
    • János (–1536), Pont-au-Mousson őrgrófja, felesége Glandèves–Faucon-i Margit, 3 leány
    • Magdolna (–1515 után), Montferrand grófnője, férje Lajos János, Bellenaves ura, voltak utódai

Ősei szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. A királyság hivatalos elnevezése mindvégig Szicíliai Királyság (A Világítótornyon inneni Szicíliai Királyság) maradt. A Nápolyi Királyság elnevezés csak történészi műszó az Appennini-félsziget déli részén elhelyezkedő országra. Ez az elnevezés a másik Szicíliai Királyságtól (A Világítótornyon túli Szicíliai Királyság), a csak a Szicília szigetére kiterjedő királyságtól való megkülönböztetésre szolgált.
  2. A száli frank trónöröklést követő Barcelonai-ház házasság révén szerezte meg a nők trónöröklését nem tiltó Aragón Királyságot, amikor I. Petronilla (1136-1174) aragón királynő feleségül ment IV. Rajmund Berengárhoz, Barcelona grófjához (11131162), és ezzel Aragóniában is megtiltották a nők trónöröklési jogát, amely 1502. október 27-éig, Aragóniai Johannának, II. Ferdinánd aragóniai király lányának aragón trónörökössé való jelöléséig volt érvényben. Ezt vitatta I. Renátusz anyja is.
  3. I. Johanna nápolyi királynő (1326-1382) szintén provence-i birtokára menekült, mikor I. (Nagy) Lajos magyar király elfoglalta a Nápolyi Királyságot 1348-ban.
  4. II. (Katolikus) Ferdinánd aragón király anyja.

Források szerkesztés

  • Pesendorfer, Franz: Lothringen und seine Herzöge : Im Zeichen der drei Adler, Bécs, Styria, 1994
  • Schneider, Jean: Histoire de la Lorraine, Párizs, Presses Univ. de France, 1951

További információk szerkesztés

Előző
I. (Bíboros) Lajos
Bar hercege  
1430 – 1480
Következő
I. (Anjou) Jolán
Előző
I. Izabella
Lotaringia hercege  
1431 – 1453
Következő
II. János
Előző
III. Lajos
Anjou hercege  
1434 – 1480
Következő
a hercegség megszűnte
Előző
III. Lajos
Provence grófja  
1434 – 1480
Következő
III. (Anjou) Károly
Előző uralkodó:
II. (Durazzói) Johanna
Szicíliai uralkodó
1435 - 1442 Nápolyi király
 
Következő uralkodó:
I. (Nagylelkű) Alfonz