A renin vagy angiotenzinogenáz egy hormonhatású fehérjevágó enzim, amely a renin-angiotenzin-aldosztereon rendszer részeként a vértérfogatot és ezen keresztül a vérnyomást szabályozza. A renin a vese juxtraglomeruláris sejtjeiben keletkezik. Feladata, hogy a máj által termelt angiotenzinogént elhasítva angiotenzin I-et készítsen.

A renin szerkezete

A renint 1898-ban fedezte fel a svéd Robert Tigerstedt és tanítványa Per Bergman.

SzerkezeteSzerkesztés

A renin prekurzora egy 406 aminosavból álló polipeptid, amelynek elejéről egy 20, végéről egy 46 aminosavas szakasz levágása után keletkezik az érett renin, amely 340 aminosavból áll, molekulasúlya pedig 37 kDa.[1]

TermeléseSzerkesztés

A renint a vese afferens ereinek juxtaglomeruláris sejtjei termelik a következő stimulusok hatására:

  • az arteriális vérnyomás csökkenése. A változást közvetlenül az érfalsejtek baroreceptorai érzékelik. A másik két hatás is a vérnyomás csökkenésére reagál, de közvetettebb úton
  • a disztális tubulus nátriumtartalmának csökkenése (ezt a macula densa sejtjei érzékelik)
  • szimpatikus idegrendszeri aktiválás, ami a β1 adrenerg receptorokon keresztül szintén a vérnyomást befolyásolja

A renin-angiotenzin rendszerSzerkesztés

 
A renin-angiotenzin rendszer[2]

A renin fő funkciója, hogy közvetetten növelje a vérnyomást. A véráramba kerülve elvágja a máj által termelt angiotenzinogént és angiotenzin I jön létre. Ez a tüdő endotéliumában található angiotenzin-konvertáló enzim hatására továbbalakul angiotenzin II-vé, amely a vérnyomást leghatékonyabban szabályozó peptidhormon.[3][4] A simaizmokra ható angiotenzin II valamennyi véredényt képes összehúzni. A kisebb keresztmetszet miatt a vér ellenállása a szív mozgató hatásával szemben nő, mire a szív megnöveli összehúzódásai erejét és végeredményül a vérnyomás emelkedik. Az angiotenzin II hatására a mellékveséből aldoszteron szabadul fel, amely aztán a vese disztális tubulusaiban megnöveli a nátrium felszívódását, amit az ozmotikus nyomás fenntartása érdekében víz követ: így megnő a vér térfogata és a vérnyomás is. A renin-angiotenzin rendszer a központi idegrendszerre is hat: a szomjúságérzet szabályozásával növeli vagy csökkenti a vízfelvételt. Ezenkívül elősegíti az agyalapi mirigy vazopresszin-kibocsátását és így befolyásolja vízháztartást és a vértérfogat adott szinten tartását.

Egy felnőtt ember vérplazmájában a normális reninkoncentráció 1,98-24,6 nanogramm/liter között van.[5]

A renint sokáig receptor nélküli hormonhatású enzimnek tekintették, de aztán felfedezték, hogy az erek epitéliumainak, illetve a vese sejtjeinek külső membránján található egy reninreceptor. A renin-receptor komplex négyszeres hatékonysággal alakítja át az angiotenzinogént angiotenzin I-é.[6]

Kóroki szerepeSzerkesztés

A renin-angitenzin rendszer túlműködése magas vérnyomáshoz vezet, amit renininhibitor gyógyszerekkel jól lehet kezelni.[7][8] A vérplazma reninaktivitását (PRA) szerológiai módszerekkel mérik.

A másik (és gyakrabban alkalmazott) lehetőség, hogy a magas vérnyomást az angiotenzin-konvertáló enzim vagy az angiotenzin II-receptor blokkolásával csökkentik. Előbbire a ramipril vagy perindopril, utóbbira a lozartán, irbezartán vagy kandezartán alkalmas. Ezeket a gyógyszerek általában szívroham utáni terápia részei is.

Egyes vesetumorok, amelyek érintik a juxtaglomeruláris sejteket (reninóma), Wilms-tumor, vesesejt-karcinóma) a renin túltermelésével és a vérnyomás megnövekedésével járnak.[9]

A renin génje, a REN az 1. kromoszómán található, 12 ezer bázispár hosszú és 8 intront tartalmaz.[10] A gén legalább egy mutációja dominánsan öröklődő vesebetegséghez vezet, amely 40-70 éves korban a vese funkcióinak elvesztésével jár és egyelőre csak dialízissel vagy szervtranszplantációval kezelhető. A mutáció a vesebetegek kevesebb mint 1%-ában mutatható ki.[11]

JegyzetekSzerkesztés

  1. (1983. december 1.) „Cloning and sequence analysis of cDNA for human renin precursor”. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 80 (24), 7405–9. o. DOI:10.1073/pnas.80.24.7405. PMID 6324167.  
  2. Integration of Salt and Water Balance; The Adrenal Gland, Medical physiology: a cellular and molecular approach. St. Louis, MO: Elsevier Saunders, 866–867, 1059. o. (2005). ISBN 1-4160-2328-3 
  3. (2004. szeptember 1.) „Decreased susceptibility to renovascular hypertension in mice lacking the prostaglandin I2 receptor IP”. The Journal of Clinical Investigation 114 (6), 805–12. o. DOI:10.1172/JCI21382. PMID 15372104.  
  4. Brenner & Rector's The Kidney, 7th ed., Saunders, 2004, pp. 2118-2119 Full Text with MDConsult subscription
  5. Hamilton Regional Laboratory Medicine Program - Laboratory Reference Centre Manual.
  6. (2002. június 1.) „Pivotal role of the renin/prorenin receptor in angiotensin II production and cellular responses to renin”. The Journal of Clinical Investigation 109 (11), 1417–27. o. DOI:10.1172/JCI14276. PMID 12045255.  
  7. Presentation on Direct Renin Inhibitors as Antihypertensive Drugs. [2010. december 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 8.)
  8. (2009. szeptember 1.) „Direct inhibition of renin: a physiological approach to treat hypertension and cardiovascular disease”. Future Cardiology 5 (5), 453–65. o. DOI:10.2217/fca.09.31. PMID 19715410.  
  9. (2011. február 1.) „Juxtaglomerular cell tumor of the kidney: case report and differential diagnosis with emphasis on pathologic and cytopathologic features”. International Journal of Surgical Pathology 19 (1), 93–8. o. DOI:10.1177/1066896908329413. PMID 19098017.  
  10. (1984. augusztus 1.) „Human renin gene: structure and sequence analysis”. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 81 (16), 5026–30. o. DOI:10.1073/pnas.81.16.5026. PMID 6089171.  
  11. (2009) „Dominant renin gene mutations associated with early-onset hyperuricemia, anemia, and chronic kidney failure”. Am. J. Hum. Genet. 85 (2), 204–13. o. DOI:10.1016/j.ajhg.2009.07.010. PMID 19664745.  

ForrásokSzerkesztés

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Renin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.