Republikánus Párt (Amerikai Egyesült Államok)

A Republikánus Párt (gyakran GOP, azaz „Grand Old Party” – régi nagy párt – néven is említik) az Amerikai Egyesült Államok két vezető politikai pártjának egyike (a másik a Demokrata Párt). A Republikánus Párt 1854-ben alakult 3 korábbi párt (a Whig Párt, az Északi Demokraták és a Szabad Föld Párt) koalíciójából, akik ellenezték, hogy a rabszolgaság tovább terjedjen, és modernizálni akarták az Uniót. A párt bázisa eleinte az északkeleti és a középnyugati országrész volt, de az utóbbi időben nyugatra és délre is kiterjedt. A Republikánus Párt a modern politikai korban a két vezető párt közül a társadalmilag konzervatívabb és a gazdaságilag liberálisabb.

Republikánus Párt
(Republican Party)

Adatok
Elnök Ronna McDaniel
Frakcióvezető Mitch McConnell (Szenátus)
Kevin McCarthy (Képviselőház)

Alapítva 1854
Székház 310 First Street NE,
Washington, 20001
Tagok száma 36 019 694 (2022)

Ideológia Többség:
konzervativizmus
Párton belüli frakciók:
centrizmus
keresztény nacionalizmus
szélsőjobboldali populizmus
neokonzervativizmus
libertarianizmus
Politikai elhelyezkedés jobboldal/szélsőjobboldal
Parlamenti jelenlét Szenátus:
49 / 100
Képviselőház:
222 / 435
Nemzetközi szövetségek Nemzetközi Demokrata Unió
Európai Konzervatívok és Reformerek Pártja (társult)
Hivatalos színei vörös
Weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Republikánus Párt
(Republican Party)
témájú médiaállományokat.

Az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának képviselőházában 2023 januárja óta 222 képviselőjük van (51%), a szenátusban pedig 49 szenátoruk. Jelképük az elefánt, színük – nem hivatalosan – a vörös.

A párt alapítása óta megválasztott 29 amerikai elnökből 18 volt republikánus. Az USA 50 államából jelenleg huszonhatnak van republikánus kormányzója.[1]

Történelem szerkesztés

A pártot a Kansas–Nebraska-szerződést ellenzők hozták létre, ami a rabszolgaság növekedését akarta elérni. A párt első hivatalos taggyűlése a Michigan állambeli Jackson városban volt. Itt a tagok egyeztették elképzeléseiket, miszerint ellenzik a rabszolgaságot, és rengeteg tervük van az Egyesült Államok modernizálása érdekében (fejlettebb oktatás, utak építése, ipari fejlesztés és városok alapítása). Így gazdasági felfogásaik nagyrészt egyeztek az őket megelőző Whig Párt elméleteivel. Emiatt a Republikánus Párt főleg az Egyesült Államok északkeleti, és középnyugati részén vált népszerűvé. A párt az 1860-as elnökválasztásra Abraham Lincolnt jelölte, aki miatt később 13 rabszolgatartás-párti állam kivált az Unióból és létrehozta a Konföderációt, ez pedig később polgárháborúhoz vezetett, amit az Unió nyert. Az 1864-es elnökválasztások előtt a republikánusok egyesültek különböző demokratákkal, és elérték, hogy a Nemzeti Egység Párt Abraham Lincolnt jelölje elnöknek.

 
Abraham Lincoln, az első republikánus elnök

A párt nagy sikerei az 1870-es években belháborúhoz vezettek. Azok, akik nem fogadták el Ulysses S. Grant személyét elnökjelöltnek, Horace Greeley-t támogatták. A Republikánus Párt ezután a nagyvállalatokat támogatta, a pénz erősségét fontosnak tartotta, nagy adókat vezetett be, és hatalmas nyugdíjakat szánt a háborús veteránoknak, illetve Hawaii elfoglalását kezdeményezte. A protestáns vallásúakat jobban képviselték, mert ők elfogadták az alkoholtilalmat. Ahogy idővel az Egyesült Államok északi része robbanásszerűen kezdett fejlődni, a nehéz- és könnyűipar kezdett növekedni, bányák nyíltak, utak épültek, városok fejlődtek, a republikánusok hiteleket adtak az északiaknak, hogy irányítani tudják a régiót. Azonban az 1890-es évek során olyan adótörvényeket szavaztak meg, amelyek túlságosan sújtották a déli mezőgazdaságból élőket, ezért a Demokrata Párt népszerűbbé vált náluk.

Grover Cleveland 8 évig tartó elnöksége után, 1896-ban újra a Republikánus Párt kezébe került a hatalom. Ekkor csökkentették az adókat, és kevésbé sújtották a déli lakosokat. 1912-ben újabb szakadás következett a pártban, amikor Theodore Roosevelt nem lett elnökjelölt, az őt támogató körök kiléptek a pártból, és a Haladás Pártba tömörültek, és őt jelölték elnöknek.

A republikánusok azonban megőrizték hatalmukat egészen az 1920-as évek végéig, a nagyvállalatok érdekeit képviselve, és folyamatosan ellenezték a Népszövetség működését. Azonban a nagy válság idején a republikánusok elvesztették népszerűségüket, majdnem három évtizedig a Demokrata Párt volt hatalmon.

Ebben az időben a fekete szavazók is kezdtek inkább a Demokrata Pártra szavazni. Az 1934-es időközi választásokon a szenátusban csak 25 republikánus szenátor maradt, míg demokrata színekben 71 került be. A képviselőházban is hasonlóan osztódtak el a mandátumok. Az úgynevezett New Deal intézkedés, amit a demokraták vezettek be a gazdaság helyreállítása érdekében, keményen kritizálva volt a republikánusok által, szerintük közel állt a szocialista államok gazdasági terveihez. A második világháború után azonban újra a Republikánus Párt vált népszerűvé, és az 1960-as évek során rengeteg konzervatív gondolkodású volt Demokrata Párt-tag csatlakozott a republikánusokhoz.

A 20. század második felében hat republikánus elnök is volt, ezek Dwight D. Eisenhower, Richard Nixon, Gerald Ford, Ronald Reagan, George H. W. Bush és fia, George W. Bush. 1994-ben a képviselőházban és a kongresszusban is többséget szereztek.

 
Clark S. Judge, Ronald Reagan és George Bush beszédírója

Ez a népszerűségük 2006-ig tartott, amikor újra a Demokrata Párt jelöltjei kerültek többségbe a kongresszusban. A 21. század kezdetén a Republikánus Párt egy szociális-konzervatív erő, akik kemény külpolitikát folytatnak, mindenképp szeretnék megnyerni a terrorizmus ellen indított háborút.

A 2008-as amerikai elnökválasztáson a republikánusok az arizonai John McCaint jelöltették, míg a Demokrata Párt Barack Obama személyét jelölte, és az utóbbi nyert, ezáltal ő lett az Amerikai Egyesült Államok első színes bőrű elnöke.

A 2012-es elnökválasztáson Mitt Romney-t indították Barack Obama ellen. A demokratát újraválasztották és a novemberi szenátusi választáson hét széket vesztettek a Republikánusok.[2]

2014-ben a Republikánusok többséget szereztek a Szenátusban. 247 székkel a Képviselőházban és 54 székkel a Szenátusban, 1929 óta legnagyobb többségüket érték el a Kongresszusban.[3]

 
Donald Trump az Ovális Irodában

Donald Trump 2016-os megválasztása populista ideológia felé vezette a pártot.[4] A végeredmény váratlan volt, a legtöbb közvéleménykutatás Hillary Clinton-győzelmet várt.[5] Több történelmileg Demokrata államban is győzelmet tudott aratni, mint Michigan, Pennsylvania és Wisconsin. A 2016-os választások után a Republikánusok fent tudták tartani a többségüket a Szenátusban, a Képviselőházban és kormányzói pozíciókban is.[6] Teljes irányításuk volt 25 állam felett, 1952 óta a legtöbben.[7] A 2018-as választások után elvesztették a Képviselőházat.[8] Trump elnöksége alatt három legfelsőbb bírót nevezett ki: Neil Gorsuch-t, Brett Kavanaugh-t és Amy Coney Barrett-et.[9] 2019 decemberében közjogilag felelősségre vonta a Képviselőház, de a Szenátus felmentette 2019 februárjában.[10][11]

A 2020-as amerikai elnökválasztást Trump elvesztette a demokrata Joe Bidennel szemben.[12] Ennek ellenére a párt szerzett székeket a Képviselőházban, de elvesztette az irányítást a Szenátus felett. A Capitolium ostromát követően ismét felelősségre vonta az elnököt a Képviselőház, amellyel az első elnök lett, akivel ezt kétszer is megtették.[13]

A párt ideológiája szerkesztés

A republikánusok társadalmi kérdésekben konzervatívabbak, gazdasági téren liberálisabbak, mint a Demokrata Párt. Hisznek az egyén felelősségében, a kisebb kormányzatban és a magánvállalkozásokban. Szoros szálak fűzik őket mind a nagyvállalatokhoz ("Wall Street"), mind a helyi, kis cégek tulajdonosaihoz ("Main Street"). Az 1981-es elnöki beiktatási beszédében Ronald Reagan így foglalta össze nézeteit a kisebb kormányzatról: "A jelenlegi válságban nem a kormány a megoldás a problémákra; maga a kormány a probléma." [14]

A republikánus jelöltek nagy része ellenzi az abortuszt, az azonos neműek házasságát és a kisebbségi kvótákat. Támogatják a szabad iskolaválasztást, gazdasági téren a szabadabb versenyt, a kisebb szabályozást és az adók csökkentését. Ellenzik a kockázatvállaláson alapuló egészségbiztosítási rendszert, helyette az egyéni biztosítási számlát támogatják, kiegészítve rászorulók megsegítésével. Támogatják a fegyvertartást és az illegális bevándorlókkal szembeni keményebb fellépést.

Nemzetközi kérdésekben neokonzervatív politikát folytatnak a terror elleni harc és az afganisztáni és iraki katonai műveletek tekintetében. A Közel-Keleten és máshol a világban a demokráciát próbálják elterjeszteni. Küzdenek az ENSZ megreformálásáért, a korrupció visszaszorításáért. Különösnek fog látszani (mert olvasni kell a wikipédiát), de a kisebbségek elnyomásáért és a nemek (biológiai nem) egyenjogúságáért. A párt nem ért egyet a Kiotói jegyzőkönyvben foglaltakkal, mert azokat nem tartják hatásosnak a globális felmelegedés megállításában.

A párt szavazóbázisa szerkesztés

Gazdaságilag: a republikánusokra hagyományosan a kereskedelemben dolgozó, és abból megélő emberek szavaznak. Ez alatt értjük a nagyvállalatoktól a kis kereskedelmekig az összes egységet.

Nemek terén: 1980 óta a nők többsége inkább a Demokrata Pártra, míg a férfiak a republikánusokra adják inkább voksukat. 2006-ban a nők 43%-a szavazott a republikánusokra, míg a férfiak 47%-a döntött így.

Rasszok szempontjából: Az 1960-as évektől kezdődően, a fekete szavazók inkább a demokratákra szavaznak, annak ellenére, hogy a republikánusok is jelöltettek már több államban fekete bőrszínű kormányzót, de nem sok sikerrel. Azonban az utóbbi két évtizedben (eltekintve a 2008-as választástól) a republikánusok sikeresen kampányoltak az Egyesült Államok területén élő hispániai származású szavazóknak. (2000-ben a hispániaiak 35%, 2004-ben pedig 44%-a szavazott George W. Bush republikánus jelöltre). A párt kemény antikommunista elméletei miatt pedig népszerű a kommunista országokból bevándorlóak körében is (pl. Kuba és Vietnám területéről az Egyesült Államokba települők körében). A 2006-os képviselőválasztásokkor a fehérek 51%-a, az ázsiaiak 37%-a, a hispániaiak 30%-a, és a feketék 10%-a szavazott a republikánus jelöltekre.

Családi szempontból: A republikánusokra szavazó fehérek nagy része családos, és van legalább egy gyereke. A meg nem házasodottak, illetve az elvált nők jellegzetesen Demokrata-szavazók.

Megélhetési szempontból: A szegény réteg hagyományosan a demokratákra szavaz. A republikánusokra hagyományosan a középréteg, és a felső réteg többsége szavaz, a szegény rétegek közt csak kevés republikánus van.

Katonaság: A fegyveres erők többsége Republikánus-szavazó. A katonák 57%-a, míg a tisztek 66%-a a Republikánus Pártra szokott szavazni.

Szexuális téren: Az utolsó három amerikai választásokkor végzett közvélemény kutatások szerint a homoszexuális és leszbikus állampolgárok 25%-a szavaz a republikánusokra, a többség a Demokrata Pártra voksol. Nemrégiben azonban előretörtek a pártban a konzervatív erők, és a Republikánus Párt kezdte támadni az azonos neműek közötti házasság jogát, emiatt jelentősen csökken népszerűségük a homoszexuálisok körében.

Életkor: A fiatalok körében a Demokrata Párt hagyományosan népszerűbb, a Republikánus Pártra pedig főleg a középkorúak, és az idősek adják voksukat. 2006-ban a pártra a 18–29 év közöttiek 38%-a szavazott.

Vallás: A vallás nagyon sokáig fontos szerepet játszott mindkét párt életében. Az 1960-as évekig a déli katolikusok, zsidók és protestánsak a Demokrata Pártra szavaztak, míg a republikánusokra az északon élő evangélikusak adták voksukat. Azonban ez a 20. század második felében sokat változott: 2004-ben George W. Bushra a minden héten templomba járók 61%-a, a néha templomba járók 47%-a, míg a soha templomba nem járók 36%-a szavazott. A protestánsok 59%-a szavazott Bushra, együtt a katolikusok 52%-ával (annak ellenére, hogy a Demokrata-jelölt is katolikus vallású volt). A zsidó vallásúak 70–80%-a hagyományosan Demokrata Pártra adja szavazatát. A mormon vallásúak 90%-a is Republikánus Pártra szokott szavazni.

Hely: Az 1980-as évektől kezdve a republikánusok államai (a piros államok) a déli államok (Texas, Alabama, Mississippi stb.), illetve a nyugati hegységi államok (Arizona, Új-Mexikó, Nevada, Utah stb.) és a Középnyugaton (Illinois, Indiana, Ohio). A párt hagyományosan a vidéki és kisvárosi környékeken népszerű, míg a nagyvárosokban a liberálisabb Demokrata Pártra szokás szavazni.

A Republikánus Párt legtöbbet a Nagy-préri területén fekvő államokban kampányol, ugyanis ezen államok lakossága fehér többségű, kevés liberális nagyvárossal (ahol nehezen tudnak népszerűvé válni) (ilyen államok pl. Oklahoma, Kansas, Nebraska, Észak-Dakota, Dél-Dakota, Utah stb).

Konzervatívak és moderáltak: A republikánus szavazóbázis több tucat részre bontható, de a két legnagyobb a konzervatív és a moderált. A konzervatívak hagyományosan az Egyesült Államok déli részén élnek, vallásosak, míg a moderáltak Új-Anglia területén élnek, és liberálisabbak.

Név és jelképek szerkesztés

 
A párt hagyományos jelképe az elefánt

A párt nevét a tagok az 1850-es években választották, ezáltal is kifejezve hűségüket Thomas Jefferson iránt. Jelenleg a második legrégibb, jelenleg is működő amerikai párt.

A párt beceneve, a G.O.P. Nagy Öreg Pártot jelent, és ez a név elterjedt rövidítés, sok fele használják. Ezt a rövidítést 1876-ban vezették be, de később a média nem használta, mert könnyen tévedéseket okozott. A G.O.P. betűkombinációt úgy is értelmezték, mint "God's own party", azaz "Isten saját pártja", ez is magába foglalta a republikánusok hűségét az evangéliumi kereszténységhez.

A párt hagyományos jelképe az elefánt. Azonban a 20. század során a hagyományosan republikánus államokban, mint például Ohio, vagy Indiana, a pártnak elterjedt jelképe volt a sólyom is (ez is szemben állva a Demokrata Párt jelképével, a kakassal).

A 2000-es választások után a piros szín összetartozik a Republikánus Párttal, bár hivatalosan nem fogadták el a párt színét soha.

Jelenlegi felépítés szerkesztés

Napjainkban a Republikánus Nemzeti Tanács a felelős a Republikánus Párt kampánytevékenységéért, illetve ők hozzák meg a párt fejlesztésével, és választási stratégiáival kapcsolatos döntéseket. Ennek a tanácsnak jelenleg Reince Priebus a vezetője. A tanács elnökét az államelnök választja ki, ha az Republikánus-jelölt volt, vagy az republikánusok állami küldöttgyűlése. A Republikánus Nemzeti Tanácsot az államelnök jelölt és kampánystábja irányítja, hoz létre alapokat, és koordinálja a választási stratégiákat. Helyi szinten is hasonlóan van felépítve a párt: a legtöbb nagyvárosban, megyében és választási körzetben vannak tagszervezetek.

Republikánus elnökök szerkesztés

# Elnök Portré Állam Elnökség kezdete Elnökség vége Hivatali idő
16 Lincoln, AbrahamAbraham Lincoln (1809–1865)   Illinois 1861. március 4. 1865. április 15. 4 év, 42 nap
18 Grant, Ulysses S.Ulysses S. Grant (1822–1885)   Illinois 1869. március 4. 1877. március 4. 8 év, 0 nap
19 Hayes, Rutherford B.Rutherford B. Hayes (1822–1893)   Ohio 1877. március 4. 1881. március 4. 4 év, 0 nap
20 Garfield, James A.James A. Garfield (1831–1881)   Ohio 1881. március 4. 1881. szeptember 19. 199 nap
21 Arthur, Chester A.Chester A. Arthur (1829–1886)   New York 1881. szeptember 19. 1885. március 4. 3 év, 166 nap
23 Harrison, BenjaminBenjamin Harrison (1833–1901)   Indiana 1889. március 4. 1893. március 4. 4 év, 0 nap
25 McKinley, WilliamWilliam McKinley (1843–1901)   Ohio 1897. március 4. 1901. szeptember 14. 4 év, 194 nap
26 Roosevelt, TheodoreTheodore Roosevelt (1858–1919)   New York 1901. szeptember 14. 1909. március 4. 7 év, 171 nap
27 Taft, William HowardWilliam Howard Taft (1857–1930)   Ohio 1909. március 4. 1913. március 4. 4 év, 0 nap
29 Harding, Warren G.Warren G. Harding (1865–1923)   Ohio 1921. március 4. 1923. augusztus 2. 2 év, 151 nap
30 Coolidge, CalvinCalvin Coolidge (1872–1933)   Massachusetts 1923. augusztus 2. 1929. március 4. 5 év, 214 nap
31 Hoover, HerbertHerbert Hoover (1874–1964)   Kalifornia 1929. március 4. 1933. március 4. 4 év, 0 nap
34 Eisenhower, Dwight D.Dwight D. Eisenhower (1890–1969)   Kansas 1953. január 20. 1961. január 20. 8 év, 0 nap
37 Nixon, RichardRichard Nixon (1913–1994)   Kalifornia 1969. január 20. 1974. augusztus 9. 5 év, 201 nap
38 Ford, GeraldGerald Ford (1913–2006)   Michigan 1974. augusztus 9. 1977. január 20. 2 év, 164 nap
40 Reagan, RonaldRonald Reagan (1911–2004)   Kalifornia 1981. január 20. 1989. január 20. 8 év, 0 nap
41 Bush, George H. W.George H. W. Bush (1924–2018)   Texas 1989. január 20. 1993. január 20. 4 év, 0 nap
43 Bush, George W.George W. Bush (született: 1946)   Texas 2001. január 20. 2009. január 20. 8 év, 0 nap
45 Trump, DonaldDonald Trump (született: 1946)   New York 2017. január 20. 2021. január 20. 4 év, 0 nap

Választási eredmények 1856 óta szerkesztés

Választás Jelölt Szavazatok % Elektori szavazatok +/– Eredmény
1856 John C. Frémont 1,342,345 33.1
114 / 296
 114 Vesztes
1860 Abraham Lincoln 1,865,908 39.8
180 / 303
 66 Győztes
1864 Abraham Lincoln 2,218,388 55.0
212 / 233
 32 Győztes
1868 Ulysses S. Grant 3,013,421 52.7
214 / 294
 2 Győztes
1872 Ulysses S. Grant 3,598,235 55.6
286 / 352
 72 Győztes
1876 Rutherford B. Hayes 4,034,311 47.9
185 / 369
 134 Győztes
1880 James A. Garfield 4,446,158 48.3
214 / 369
 29 Győztes
1884 James G. Blaine 4,856,905 48.3
182 / 401
 32 Vesztes
1888 Benjamin Harrison 5,443,892 47.8
233 / 401
 51 Győztes
1892 Benjamin Harrison 5,176,108 43.0
145 / 444
 88 Vesztes
1896 William McKinley 7,111,607 51.0
271 / 447
 126 Győztes
1900 William McKinley 7,228,864 51.6
292 / 447
 21 Győztes
1904 Theodore Roosevelt 7,630,457 56.4
336 / 476
 44 Győztes
1908 William Howard Taft 7,678,395 51.6
321 / 483
 15 Győztes
1912 William Howard Taft 3,486,242 23.2
8 / 531
 313 Vesztes
1916 Charles E. Hughes 8,548,728 46.1
254 / 531
 246 Vesztes
1920 Warren G. Harding 16,144,093 60.3
404 / 531
 150 Győztes
1924 Calvin Coolidge 15,723,789 54.0
382 / 531
 22 Győztes
1928 Herbert Hoover 21,427,123 58.2
444 / 531
 62 Győztes
1932 Herbert Hoover 15,761,254 39.7
59 / 531
 385 Vesztes
1936 Alf Landon 16,679,543 36.5
8 / 531
 51 Vesztes
1940 Wendell Willkie 22,347,744 44.8
82 / 531
 74 Vesztes
1944 Thomas E. Dewey 22,017,929 45.9
99 / 531
 17 Vesztes
1948 Thomas E. Dewey 21,991,292 45.1
189 / 531
 90 Vesztes
1952 Dwight D. Eisenhower 34,075,529 55.2
442 / 531
 253 Győztes
1956 Dwight D. Eisenhower 35,579,180 57.4
457 / 531
 15 Győztes
1960 Richard Nixon 34,108,157 49.6
219 / 537
 238 Vesztes
1964 Barry Goldwater 27,175,754 38.5
52 / 538
 167 Vesztes
1968 Richard Nixon 31,783,783 43.4
301 / 538
 249 Győztes
1972 Richard Nixon 47,168,710 60.7
520 / 538
 219 Győztes
1976 Gerald Ford 38,148,634 48.0
240 / 538
 280 Vesztes
1980 Ronald Reagan 43,903,230 50.7
489 / 538
 249 Győztes
1984 Ronald Reagan 54,455,472 58.8
525 / 538
 36 Győztes
1988 George H. W. Bush 48,886,097 53.4
426 / 538
 99 Győztes
1992 George H. W. Bush 39,104,550 37.4
168 / 538
 258 Vesztes
1996 Bob Dole 39,197,469 40.7
159 / 538
 9 Vesztes
2000 George W. Bush 50,456,002 47.9
271 / 538
 112 Győztes
2004 George W. Bush 62,040,610 50.7
286 / 538
 15 Győztes
2008 John McCain 59,948,323 45.7
173 / 538
 113 Vesztes
2012 Mitt Romney 60,933,500 47.2
206 / 538
 33 Vesztes
2016 Donald Trump 62,984,825 46.1
304 / 538
 98 Győztes
2020 Donald Trump 74,216,747 46.9
232 / 538
 72 Vesztes

Külföldi párt kapcsolatok szerkesztés

A Republikánus Párt tartja a kapcsolatot a Konzervatívok és Reformisták Szövetsége Európában csoporttal.

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. National Governors' Association: Current Governors. www.nga.org. (Hozzáférés: 2016. július 13.)
  2. Facebook; Show more sharing: It's official: Obama, Biden win second term (amerikai angol nyelven). Los Angeles Times, 2013. január 4. (Hozzáférés: 2021. január 19.)
  3. It’s all but official: This will be the most dominant Republican Congress since 1929 - The Washington Post. web.archive.org, 2017. december 13. [2017. december 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 19.)
  4. Hook, Reid J. Epstein and Janet. „Donald Trump’s Win Starts a New Era for Republicans”, Wall Street Journal, 2016. november 10. (Hozzáférés ideje: 2021. január 19.) (amerikai angol nyelvű) 
  5. 12 days that stunned a nation: How Hillary Clinton lost (angol nyelven). NBC News. (Hozzáférés: 2021. január 19.)
  6. Republicans governorships rise to highest mark since 1922 | U.S. News | US News. web.archive.org, 2017. szeptember 15. [2017. szeptember 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 19.)
  7. PressReader - Chicago Tribune: 2016-12-29 - GOP-con­trolled states aim to re­shape laws. web.archive.org, 2016. december 31. [2016. december 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 19.)
  8. Graham, David A.: The Democrats Are Back, and Ready to Take On Trump (angol nyelven). The Atlantic, 2018. november 7. (Hozzáférés: 2021. január 19.)
  9. Kumar, Anita: Trump’s legacy is now the Supreme Court (angol nyelven). POLITICO. (Hozzáférés: 2021. január 19.)
  10. Wilkie, Christina: President Trump is impeached in a historic vote by the House, will face trial in the Senate (angol nyelven). CNBC, 2019. december 19. (Hozzáférés: 2021. január 19.)
  11. Breuninger, Christina Wilkie,Kevin: Trump acquitted of both charges in Senate impeachment trial (angol nyelven). CNBC, 2020. február 5. (Hozzáférés: 2021. január 19.)
  12. Live election results: The 2020 presidential race (angol nyelven). www.politico.com. (Hozzáférés: 2021. január 19.)
  13. Rubin, Gabriel T.. „President Trump’s Second Impeachment: What It Means and How the Process Works”, Wall Street Journal, 2021. január 14. (Hozzáférés ideje: 2021. január 19.) (amerikai angol nyelvű) 
  14. Ronald Reagan-First Inaugural Address

Irodalom szerkesztés