Republikánus Párt (Amerikai Egyesült Államok)
A Republikánus Párt (gyakran GOP, azaz „Grand Old Party” – régi nagy párt – néven is említik) az Amerikai Egyesült Államok két vezető politikai pártjának egyike (a másik a Demokrata Párt). A Republikánus Párt 1854-ben alakult három korábbi párt (a Whig Párt, az Északi Demokraták és a Szabad Föld Párt) koalíciójából, akik ellenezték, hogy a rabszolgaság tovább terjedjen, és modernizálni akarták az Uniót. A párt bázisa eleinte az északkeleti és a középnyugati országrész volt, de az utóbbi időben nyugatra és délre is kiterjedt. A Republikánus Párt a modern politikai korban a két vezető párt közül a társadalmilag konzervatívabb és a gazdaságilag liberálisabb.
Republikánus Párt (Republican Party) | |
Adatok | |
Elnök | Ronna McDaniel |
Frakcióvezető | Mitch McConnell (Szenátus) Kevin McCarthy (Képviselőház) |
Alapítva | 1854 |
Székház | 310 First Street NE, Washington, 20001 |
Tagok száma | 36 019 694 (2022) |
Ideológia | Többség: konzervativizmus Párton belüli frakciók: centrizmus keresztény nacionalizmus szélsőjobboldali pupulizmus neokonzervativizmus libertarianizmus |
Politikai elhelyezkedés | jobboldal/szélsőjobboldal |
Parlamenti jelenlét | Szenátus: 49 / 100 Képviselőház: 222 / 435 |
Nemzetközi szövetségek | Nemzetközi Demokrata Unió Európai Konzervatívok és Reformerek Pártja (társult) |
Hivatalos színei | vörös |
Weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Republikánus Párt (Republican Party) témájú médiaállományokat. |
Az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának képviselőházában 2023 januárja óta 222 képviselőjük van (51%), a szenátusban pedig 49 szenátoruk. Jelképük az elefánt, színük – nem hivatalosan – a vörös.
A párt alapítása óta megválasztott 29 amerikai elnökből 18 volt republikánus. Az USA 50 államából jelenleg huszonhatnak van republikánus kormányzója.[1]
Történelem
szerkesztésA pártot a Kansas–Nebraska-szerződést ellenzők hozták létre, ami a rabszolgaság növekedését akarta elérni. A párt első hivatalos taggyűlése a Michigan állambeli Jackson városban volt. Itt a tagok egyeztették elképzeléseiket, miszerint ellenzik a rabszolgaságot, és rengeteg tervük van az Egyesült Államok modernizálása érdekében (fejlettebb oktatás, utak építése, ipari fejlesztés és városok alapítása). Így gazdasági felfogásaik nagyrészt egyeztek az őket megelőző Whig Párt elméleteivel. Emiatt a Republikánus Párt főleg az Egyesült Államok északkeleti, és középnyugati részén vált népszerűvé. A párt az 1860-as elnökválasztásra Abraham Lincolnt jelölte, aki miatt később 13 rabszolgatartás-párti állam kivált az Unióból és létrehozta a Konföderációt, ez pedig később polgárháborúhoz vezetett, amit az Unió nyert. Az 1864-es elnökválasztások előtt a republikánusok egyesültek különböző demokratákkal, és elérték, hogy a Nemzeti Egység Párt Abraham Lincolnt jelölje elnöknek.
A párt nagy sikerei az 1870-es években belháborúhoz vezettek. Azok, akik nem fogadták el Ulysses S. Grant személyét elnökjelöltnek, Horace Greeley-t támogatták. A Republikánus Párt ezután a nagyvállalatokat támogatta, a pénz erősségét fontosnak tartotta, nagy adókat vezetett be, és hatalmas nyugdíjakat szánt a háborús veteránoknak, illetve Hawaii elfoglalását kezdeményezte. A protestáns vallásúakat jobban képviselték, mert ők elfogadták az alkoholtilalmat. Ahogy idővel az Egyesült Államok északi része robbanásszerűen kezdett fejlődni, a nehéz- és könnyűipar kezdett növekedni, bányák nyíltak, utak épültek, városok fejlődtek, a republikánusok hiteleket adtak az északiaknak, hogy irányítani tudják a régiót. Azonban az 1890-es évek során olyan adótörvényeket szavaztak meg, amelyek túlságosan sújtották a déli mezőgazdaságból élőket, ezért a Demokrata Párt népszerűbbé vált náluk.
Grover Cleveland 8 évig tartó elnöksége után, 1896-ban újra a Republikánus Párt kezébe került a hatalom. Ekkor csökkentették az adókat, és kevésbé sújtották a déli lakosokat. 1912-ben újabb szakadás következett a pártban, amikor Theodore Roosevelt nem lett elnökjelölt, az őt támogató körök kiléptek a pártból, és a Haladás Pártba tömörültek, és őt jelölték elnöknek.
A republikánusok azonban megőrizték hatalmukat egészen az 1920-as évek végéig, a nagyvállalatok érdekeit képviselve, és folyamatosan ellenezték a Népszövetség működését. Azonban a nagy válság idején a republikánusok elvesztették népszerűségüket, majdnem három évtizedig a Demokrata Párt volt hatalmon.
Ebben az időben a fekete szavazók is kezdtek inkább a Demokrata Pártra szavazni. Az 1934-es időközi választásokon a szenátusban csak 25 republikánus szenátor maradt, míg demokrata színekben 71 került be. A képviselőházban is hasonlóan osztódtak el a mandátumok. Az úgynevezett New Deal intézkedés, amit a demokraták vezettek be a gazdaság helyreállítása érdekében, keményen kritizálva volt a republikánusok által, szerintük közel állt a szocialista államok gazdasági terveihez. A második világháború után azonban újra a Republikánus Párt vált népszerűvé, és az 1960-as évek során rengeteg konzervatív gondolkodású volt Demokrata Párt-tag csatlakozott a republikánusokhoz.
A 20. század második felében hat republikánus elnök is volt, ezek Dwight D. Eisenhower, Richard Nixon, Gerald Ford, Ronald Reagan, George H. W. Bush és fia, George W. Bush. 1994-ben a képviselőházban és a kongresszusban is többséget szereztek.
Ez a népszerűségük 2006-ig tartott, amikor újra a Demokrata Párt jelöltjei kerültek többségbe a kongresszusban. A 21. század kezdetén a Republikánus Párt egy szociális-konzervatív erő, akik kemény külpolitikát folytatnak, mindenképp szeretnék megnyerni a terrorizmus ellen indított háborút.
A 2008-as amerikai elnökválasztáson a republikánusok az arizonai John McCaint jelöltették, míg a Demokrata Párt Barack Obama személyét jelölte, és az utóbbi nyert, ezáltal ő lett az Amerikai Egyesült Államok első színes bőrű elnöke.
A 2012-es elnökválasztáson Mitt Romney-t indították Barack Obama ellen. A demokratát újraválasztották és a novemberi szenátusi választáson hét széket vesztettek a Republikánusok.[2]
2014-ben a Republikánusok többséget szereztek a Szenátusban. 247 székkel a Képviselőházban és 54 székkel a Szenátusban, 1929 óta legnagyobb többségüket érték el a Kongresszusban.[3]
Donald Trump 2016-os megválasztása populista ideológia felé vezette a pártot.[4] A végeredmény váratlan volt, a legtöbb közvéleménykutatás Hillary Clinton-győzelmet várt.[5] Több történelmileg Demokrata államban is győzelmet tudott aratni, mint Michigan, Pennsylvania és Wisconsin. A 2016-os választások után a Republikánusok fent tudták tartani a többségüket a Szenátusban, a Képviselőházban és kormányzói pozíciókban is.[6] Teljes irányításuk volt 25 állam felett, 1952 óta a legtöbben.[7] A 2018-as választások után elvesztették a Képviselőházat.[8] Trump elnöksége alatt három legfelsőbb bírót nevezett ki: Neil Gorsuch-t, Brett Kavanaugh-t és Amy Coney Barrett-et.[9] 2019 decemberében közjogilag felelősségre vonta a Képviselőház, de a Szenátus felmentette 2019 februárjában.[10][11]
A 2020-as amerikai elnökválasztást Trump elvesztette a demokrata Joe Bidennel szemben.[12] Ennek ellenére a párt szerzett székeket a Képviselőházban, de elvesztette az irányítást a Szenátus felett. A Capitolium ostromát követően ismét felelősségre vonta az elnököt a Képviselőház, amellyel az első elnök lett, akivel ezt kétszer is megtették.[13]
A párt ideológiája
szerkesztésA republikánusok társadalmi kérdésekben konzervatívabbak, gazdasági téren liberálisabbak, mint a Demokrata Párt. Hisznek az egyén felelősségében, a kisebb kormányzatban és a magánvállalkozásokban. Szoros szálak fűzik őket mind a nagyvállalatokhoz („Wall Street”), mind a helyi, kis cégek tulajdonosaihoz („Main Street”). Az 1981-es elnöki beiktatási beszédében Ronald Reagan így foglalta össze nézeteit a kisebb kormányzatról: „A jelenlegi válságban nem a kormány a megoldás a problémákra; maga a kormány a probléma.” [14]
A republikánus jelöltek nagy része ellenzi az abortuszt, az azonos neműek házasságát és a kisebbségi kvótákat. Támogatják a szabad iskolaválasztást, gazdasági téren a szabadabb versenyt, a kisebb szabályozást és az adók csökkentését. Ellenzik a kockázatvállaláson alapuló egészségbiztosítási rendszert, helyette az egyéni biztosítási számlát támogatják, kiegészítve rászorulók megsegítésével. Támogatják a fegyvertartást és az illegális bevándorlókkal szembeni keményebb fellépést.
Nemzetközi kérdésekben neokonzervatív politikát folytatnak a terror elleni harc és az afganisztáni, illetve iraki katonai műveletek tekintetében. A Közel-Keleten és világszerte a demokráciát próbálják terjeszteni. Küzdenek az ENSZ megreformálásáért, a korrupció visszaszorításáért, a kisebbségek elnyomása ellen és a biológiai nemek egyenjogúságáért. A párt nem ért egyet a kiotói jegyzőkönyvben foglaltakkal, mert azokat nem tartják hatásosnak a globális felmelegedés megállításában.
A párt szavazóbázisa
szerkesztésGazdaságilag: a republikánusokra hagyományosan a kereskedelemben dolgozó, és abból megélő emberek szavaznak. Ez alatt értjük a nagyvállalatoktól a kis kereskedelmekig az összes egységet.
Nemek terén: 1980 óta a nők többsége inkább a Demokrata Pártra, míg a férfiak a republikánusokra adják inkább voksukat. 2006-ban a nők 43%-a szavazott a republikánusokra, míg a férfiak 47%-a döntött így.
Rasszok szempontjából: Az 1960-as évektől kezdődően, a fekete szavazók inkább a demokratákra szavaznak, annak ellenére, hogy a republikánusok is jelöltettek már több államban fekete bőrszínű kormányzót, de nem sok sikerrel. Azonban az utóbbi két évtizedben (eltekintve a 2008-as választástól) a republikánusok sikeresen kampányoltak az Egyesült Államok területén élő hispániai származású szavazóknak. (2000-ben a hispániaiak 35%, 2004-ben pedig 44%-a szavazott George W. Bush republikánus jelöltre). A párt kemény antikommunista elméletei miatt pedig népszerű a kommunista országokból bevándorlóak körében is (pl. Kuba és Vietnám területéről az Egyesült Államokba települők körében). A 2006-os képviselőválasztásokkor a fehérek 51%-a, az ázsiaiak 37%-a, a hispániaiak 30%-a, és a feketék 10%-a szavazott a republikánus jelöltekre.
Családi szempontból: A republikánusokra szavazó fehérek nagy része családos, és van legalább egy gyereke. A meg nem házasodottak, illetve az elvált nők jellegzetesen Demokrata-szavazók.
Megélhetési szempontból: A szegény réteg hagyományosan a demokratákra szavaz. A republikánusokra hagyományosan a középréteg, és a felső réteg többsége szavaz, a szegény rétegek közt csak kevés republikánus van.
Katonaság: A fegyveres erők többsége Republikánus-szavazó. A katonák 57%-a, míg a tisztek 66%-a a Republikánus Pártra szokott szavazni.
Szexuális téren: Az utolsó három amerikai választásokkor végzett közvélemény kutatások szerint a homoszexuális és leszbikus állampolgárok 25%-a szavaz a republikánusokra, a többség a Demokrata Pártra voksol. Nemrégiben azonban előretörtek a pártban a konzervatív erők, és a Republikánus Párt kezdte támadni az azonos neműek közötti házasság jogát, emiatt jelentősen csökken népszerűségük a homoszexuálisok körében.
Életkor: A fiatalok körében a Demokrata Párt hagyományosan népszerűbb, a Republikánus Pártra pedig főleg a középkorúak, és az idősek adják voksukat. 2006-ban a pártra a 18–29 év közöttiek 38%-a szavazott.
Vallás: A vallás nagyon sokáig fontos szerepet játszott mindkét párt életében. Az 1960-as évekig a déli katolikusok, zsidók és protestánsak a Demokrata Pártra szavaztak, míg a republikánusokra az északon élő evangélikusak adták voksukat. Azonban ez a 20. század második felében sokat változott: 2004-ben George W. Bushra a minden héten templomba járók 61%-a, a néha templomba járók 47%-a, míg a soha templomba nem járók 36%-a szavazott. A protestánsok 59%-a szavazott Bushra, együtt a katolikusok 52%-ával (annak ellenére, hogy a Demokrata-jelölt is katolikus vallású volt). A zsidó vallásúak 70–80%-a hagyományosan Demokrata Pártra adja szavazatát. A mormon vallásúak 90%-a is Republikánus Pártra szokott szavazni.
Hely: Az 1980-as évektől kezdve a republikánusok államai (a piros államok) a déli államok (Texas, Alabama, Mississippi stb.), illetve a nyugati hegységi államok (Arizona, Új-Mexikó, Nevada, Utah stb.) és a Középnyugaton (Illinois, Indiana, Ohio). A párt hagyományosan a vidéki és kisvárosi környékeken népszerű, míg a nagyvárosokban a liberálisabb Demokrata Pártra szokás szavazni.
A Republikánus Párt legtöbbet a Nagy-préri területén fekvő államokban kampányol, ugyanis ezen államok lakossága fehér többségű, kevés liberális nagyvárossal (ahol nehezen tudnak népszerűvé válni) (ilyen államok pl. Oklahoma, Kansas, Nebraska, Észak-Dakota, Dél-Dakota, Utah stb).
Konzervatívak és moderáltak: A republikánus szavazóbázis több tucat részre bontható, de a két legnagyobb a konzervatív és a moderált. A konzervatívak hagyományosan az Egyesült Államok déli részén élnek, vallásosak, míg a moderáltak Új-Anglia területén élnek, és liberálisabbak.
Név és jelképek
szerkesztésA párt nevét a tagok az 1850-es években választották, ezáltal is kifejezve hűségüket Thomas Jefferson iránt. Jelenleg a második legrégibb, jelenleg is működő amerikai párt.
A párt beceneve, a G.O.P. Nagy Öreg Pártot jelent, és ez a név elterjedt rövidítés, sok fele használják. Ezt a rövidítést 1876-ban vezették be, de később a média nem használta, mert könnyen tévedéseket okozott. A G.O.P. betűkombinációt úgy is értelmezték, mint "God's own party", azaz "Isten saját pártja", ez is magába foglalta a republikánusok hűségét az evangéliumi kereszténységhez.
A párt hagyományos jelképe az elefánt. Azonban a 20. század során a hagyományosan republikánus államokban, mint például Ohio, vagy Indiana, a pártnak elterjedt jelképe volt a sólyom is (ez is szemben állva a Demokrata Párt jelképével, a kakassal).
A 2000-es választások után a piros szín összetartozik a Republikánus Párttal, bár hivatalosan nem fogadták el a párt színét soha.
Jelenlegi felépítés
szerkesztésNapjainkban a Republikánus Nemzeti Tanács a felelős a Republikánus Párt kampánytevékenységéért, illetve ők hozzák meg a párt fejlesztésével, és választási stratégiáival kapcsolatos döntéseket. Ennek a tanácsnak jelenleg Reince Priebus a vezetője. A tanács elnökét az államelnök választja ki, ha az Republikánus-jelölt volt, vagy az republikánusok állami küldöttgyűlése. A Republikánus Nemzeti Tanácsot az államelnök jelölt és kampánystábja irányítja, hoz létre alapokat, és koordinálja a választási stratégiákat. Helyi szinten is hasonlóan van felépítve a párt: a legtöbb nagyvárosban, megyében és választási körzetben vannak tagszervezetek.
Republikánus elnökök
szerkesztés# | Elnök | Portré | Állam | Elnökség kezdete | Elnökség vége | Hivatali idő |
---|---|---|---|---|---|---|
16 | Abraham Lincoln (1809–1865) | Illinois | 1861. március 4. | 1865. április 15. | 4 év, 42 nap | |
18 | Ulysses S. Grant (1822–1885) | Illinois | 1869. március 4. | 1877. március 4. | 8 év, 0 nap | |
19 | Rutherford B. Hayes (1822–1893) | Ohio | 1877. március 4. | 1881. március 4. | 4 év, 0 nap | |
20 | James A. Garfield (1831–1881) | Ohio | 1881. március 4. | 1881. szeptember 19. | 199 nap | |
21 | Chester A. Arthur (1829–1886) | New York | 1881. szeptember 19. | 1885. március 4. | 3 év, 166 nap | |
23 | Benjamin Harrison (1833–1901) | Indiana | 1889. március 4. | 1893. március 4. | 4 év, 0 nap | |
25 | William McKinley (1843–1901) | Ohio | 1897. március 4. | 1901. szeptember 14. | 4 év, 194 nap | |
26 | Theodore Roosevelt (1858–1919) | New York | 1901. szeptember 14. | 1909. március 4. | 7 év, 171 nap | |
27 | William Howard Taft (1857–1930) | Ohio | 1909. március 4. | 1913. március 4. | 4 év, 0 nap | |
29 | Warren G. Harding (1865–1923) | Ohio | 1921. március 4. | 1923. augusztus 2. | 2 év, 151 nap | |
30 | Calvin Coolidge (1872–1933) | Massachusetts | 1923. augusztus 2. | 1929. március 4. | 5 év, 214 nap | |
31 | Herbert Hoover (1874–1964) | Kalifornia | 1929. március 4. | 1933. március 4. | 4 év, 0 nap | |
34 | Dwight D. Eisenhower (1890–1969) | Kansas | 1953. január 20. | 1961. január 20. | 8 év, 0 nap | |
37 | Richard Nixon (1913–1994) | Kalifornia | 1969. január 20. | 1974. augusztus 9. | 5 év, 201 nap | |
38 | Gerald Ford (1913–2006) | Michigan | 1974. augusztus 9. | 1977. január 20. | 2 év, 164 nap | |
40 | Ronald Reagan (1911–2004) | Kalifornia | 1981. január 20. | 1989. január 20. | 8 év, 0 nap | |
41 | George H. W. Bush (1924–2018) | Texas | 1989. január 20. | 1993. január 20. | 4 év, 0 nap | |
43 | George W. Bush (született: 1946) | Texas | 2001. január 20. | 2009. január 20. | 8 év, 0 nap | |
45 | Donald Trump (született: 1946) | New York | 2017. január 20. | 2021. január 20. | 4 év, 0 nap |
Választási eredmények 1856 óta
szerkesztésVálasztás | Jelölt | Szavazatok | % | Elektori szavazatok | +/– | Eredmény |
---|---|---|---|---|---|---|
1856 | John C. Frémont | 1,342,345 | 33.1 | 114 / 296
|
114 | Vesztes |
1860 | Abraham Lincoln | 1,865,908 | 39.8 | 180 / 303
|
66 | Győztes |
1864 | Abraham Lincoln | 2,218,388 | 55.0 | 212 / 233
|
32 | Győztes |
1868 | Ulysses S. Grant | 3,013,421 | 52.7 | 214 / 294
|
2 | Győztes |
1872 | Ulysses S. Grant | 3,598,235 | 55.6 | 286 / 352
|
72 | Győztes |
1876 | Rutherford B. Hayes | 4,034,311 | 47.9 | 185 / 369
|
134 | Győztes |
1880 | James A. Garfield | 4,446,158 | 48.3 | 214 / 369
|
29 | Győztes |
1884 | James G. Blaine | 4,856,905 | 48.3 | 182 / 401
|
32 | Vesztes |
1888 | Benjamin Harrison | 5,443,892 | 47.8 | 233 / 401
|
51 | Győztes |
1892 | Benjamin Harrison | 5,176,108 | 43.0 | 145 / 444
|
88 | Vesztes |
1896 | William McKinley | 7,111,607 | 51.0 | 271 / 447
|
126 | Győztes |
1900 | William McKinley | 7,228,864 | 51.6 | 292 / 447
|
21 | Győztes |
1904 | Theodore Roosevelt | 7,630,457 | 56.4 | 336 / 476
|
44 | Győztes |
1908 | William Howard Taft | 7,678,395 | 51.6 | 321 / 483
|
15 | Győztes |
1912 | William Howard Taft | 3,486,242 | 23.2 | 8 / 531
|
313 | Vesztes |
1916 | Charles E. Hughes | 8,548,728 | 46.1 | 254 / 531
|
246 | Vesztes |
1920 | Warren G. Harding | 16,144,093 | 60.3 | 404 / 531
|
150 | Győztes |
1924 | Calvin Coolidge | 15,723,789 | 54.0 | 382 / 531
|
22 | Győztes |
1928 | Herbert Hoover | 21,427,123 | 58.2 | 444 / 531
|
62 | Győztes |
1932 | Herbert Hoover | 15,761,254 | 39.7 | 59 / 531
|
385 | Vesztes |
1936 | Alf Landon | 16,679,543 | 36.5 | 8 / 531
|
51 | Vesztes |
1940 | Wendell Willkie | 22,347,744 | 44.8 | 82 / 531
|
74 | Vesztes |
1944 | Thomas E. Dewey | 22,017,929 | 45.9 | 99 / 531
|
17 | Vesztes |
1948 | Thomas E. Dewey | 21,991,292 | 45.1 | 189 / 531
|
90 | Vesztes |
1952 | Dwight D. Eisenhower | 34,075,529 | 55.2 | 442 / 531
|
253 | Győztes |
1956 | Dwight D. Eisenhower | 35,579,180 | 57.4 | 457 / 531
|
15 | Győztes |
1960 | Richard Nixon | 34,108,157 | 49.6 | 219 / 537
|
238 | Vesztes |
1964 | Barry Goldwater | 27,175,754 | 38.5 | 52 / 538
|
167 | Vesztes |
1968 | Richard Nixon | 31,783,783 | 43.4 | 301 / 538
|
249 | Győztes |
1972 | Richard Nixon | 47,168,710 | 60.7 | 520 / 538
|
219 | Győztes |
1976 | Gerald Ford | 38,148,634 | 48.0 | 240 / 538
|
280 | Vesztes |
1980 | Ronald Reagan | 43,903,230 | 50.7 | 489 / 538
|
249 | Győztes |
1984 | Ronald Reagan | 54,455,472 | 58.8 | 525 / 538
|
36 | Győztes |
1988 | George H. W. Bush | 48,886,097 | 53.4 | 426 / 538
|
99 | Győztes |
1992 | George H. W. Bush | 39,104,550 | 37.4 | 168 / 538
|
258 | Vesztes |
1996 | Bob Dole | 39,197,469 | 40.7 | 159 / 538
|
9 | Vesztes |
2000 | George W. Bush | 50,456,002 | 47.9 | 271 / 538
|
112 | Győztes |
2004 | George W. Bush | 62,040,610 | 50.7 | 286 / 538
|
15 | Győztes |
2008 | John McCain | 59,948,323 | 45.7 | 173 / 538
|
113 | Vesztes |
2012 | Mitt Romney | 60,933,500 | 47.2 | 206 / 538
|
33 | Vesztes |
2016 | Donald Trump | 62,984,825 | 46.1 | 304 / 538
|
98 | Győztes |
2020 | Donald Trump | 74,216,747 | 46.9 | 232 / 538
|
72 | Vesztes |
Külföldi párt kapcsolatok
szerkesztésA Republikánus Párt tartja a kapcsolatot a Konzervatívok és Reformisták Szövetsége Európában csoporttal.
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ National Governors' Association: Current Governors. www.nga.org. (Hozzáférés: 2016. július 13.)
- ↑ Facebook; Show more sharing: It's official: Obama, Biden win second term (amerikai angol nyelven). Los Angeles Times, 2013. január 4. (Hozzáférés: 2021. január 19.)
- ↑ It’s all but official: This will be the most dominant Republican Congress since 1929 - The Washington Post. web.archive.org, 2017. december 13. [2017. december 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 19.)
- ↑ Hook, Reid J. Epstein and Janet. „Donald Trump’s Win Starts a New Era for Republicans”, Wall Street Journal, 2016. november 10. (Hozzáférés: 2021. január 19.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ 12 days that stunned a nation: How Hillary Clinton lost (angol nyelven). NBC News. (Hozzáférés: 2021. január 19.)
- ↑ Republicans governorships rise to highest mark since 1922 | U.S. News | US News. web.archive.org, 2017. szeptember 15. [2017. szeptember 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 19.)
- ↑ PressReader - Chicago Tribune: 2016-12-29 - GOP-controlled states aim to reshape laws. web.archive.org, 2016. december 31. [2016. december 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 19.)
- ↑ Graham, David A.: The Democrats Are Back, and Ready to Take On Trump (angol nyelven). The Atlantic, 2018. november 7. (Hozzáférés: 2021. január 19.)
- ↑ Kumar, Anita: Trump’s legacy is now the Supreme Court (angol nyelven). POLITICO. (Hozzáférés: 2021. január 19.)
- ↑ Wilkie, Christina: President Trump is impeached in a historic vote by the House, will face trial in the Senate (angol nyelven). CNBC, 2019. december 19. (Hozzáférés: 2021. január 19.)
- ↑ Breuninger, Christina Wilkie,Kevin: Trump acquitted of both charges in Senate impeachment trial (angol nyelven). CNBC, 2020. február 5. (Hozzáférés: 2021. január 19.)
- ↑ Live election results: The 2020 presidential race (angol nyelven). www.politico.com. (Hozzáférés: 2021. január 19.)
- ↑ Rubin, Gabriel T.. „President Trump’s Second Impeachment: What It Means and How the Process Works”, Wall Street Journal, 2021. január 14. (Hozzáférés: 2021. január 19.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ Ronald Reagan-First Inaugural Address
Irodalom
szerkesztés- Andor László: Amerikai politika a 20. században (Változó Világ 21., Budapest, 1999)