A resztoránizmus olyan keresztény mozgalmakból álló vallási irányzatok összessége, amelyek a protestáns, katolikus és ortodox keresztény felekezeteket meghaladó, „eredeti”, „korábbi” vagy „ősi”, „emberi hagyományok előtti” illetve „hiteles” teológiai és vallási gyakorlatokhoz való visszatérés megvalósítását hirdetik.

A resztoránus motívumok legkorábbi megjelenése az anabaptista mozgalom idejére tehető, amelyekhez teológiai és motivációs elemeiben hasonló. A resztoránizmus kezdetét az úgynevezett restaurációs mozgalom („helyreállítási mozgalom”) jelentette. Ennek célja a kereszténység eredeti, bibliai alakjához, a korai kereszténységhez való visszatérés volt. A mozgalom a 18. század második felében Amerikában és Európában párhuzamosan kezdődött. Követői az újszövetségi, 1. századi kereszténység visszaállítását szorgalmazták.

Később e mozgalomból kiválva, az úgynevezett „második nagy ébredés” után, a korai és középső 19. században főként az Amerikai Egyesült Államok keleti részén és Kanadában újabb mozgalmak jöttek létre (például (milleriták, mormonizmus). Ezek a bibliai gyökerekhez való visszatérés jegyében különféle ószövetségi tanokhoz nyúltak vissza, illetve a mózesi törvények visszaállításáig is eljutottak, például a prófétaság gyakorlása és a szombatnap ünneplése (adventizmus); a többnejűség, a prófétaság „visszaállítása” (mormonizmus).

SzellemiségeSzerkesztés

A resztoránus felekezetek meggyőződése, hogy visszaállították a kereszténység eredeti, hiteles formáját.

Legkorábbi megjelenéseSzerkesztés

Az anabaptista mozgalom a 16. században, a nyugat-európai reformáció idején, a német parasztháború korában keletkezett mozgalom, a reformáció és a katolikus egyház képviselői által egyaránt üldözött radikális keresztény irányzat volt. Az anabaptistákat eretnekséggel vádolták, üldözőik gyakran víz alá merítve megfojtották vagy forrásban lévő vízzel leöntve kínozták őket, a keresztségről vallott tanításuk kigúnyolásaképpen. Az „anabaptista” szó a görög ana és baptizo szavak összetételéből származik és „újrakeresztelőt” jelent. A kifejezést a 16. században gúnynévként használtak azokra a csoportokra, akik a gyermekkeresztséget érvénytelennek tartva felnőttkeresztséget gyakoroltak. Magukat „testvéreknek”, „hívőknek”, „keresztyéneknek” hívták. Komolyan vették Krisztus tanításainak a mindennapi életben való követését. Csak a hit tudatos megvallásával egybekötve tartották érvényesnek a keresztséget, elvetették a gyermekkeresztséget, a felnőtteket újrakeresztelték. Üldözésük folyamán sokan életüket vesztették. A megmaradtak szétszóródtak, különböző kisebb csoportokká forgácsolódtak, amelyekből a mai mennoniták, ámisok és hutteriták származnak. Mások a reformátusokhoz csatlakoztak.

Restaurációs mozgalomSzerkesztés

Az 1779-es amerikai forradalom fényében az új keresztény nemzedék olyan egyházat kívánt, amely demokratikus elvekre épül és megadja a jogot az egyszerű embereknek, hogy maguk olvassák és értelmezzék az Újszövetséget. Célja a reformáció, illetve reformok helyett a bibliai kereszténység és egyházi gyakorlatok teljes visszaállítása. A korra jellemző volt egy általános elégedetlenség a reformáció által elért eredményekkel. A mozgalom a hitvallásokat mint tanult emberek spekulációit elvetette és a papság uralmát visszautasította. Európában skót baptisták kezdeményezésére, Amerikában ökumenikus alapokon indult (B.W. Stone, Thomas Campbell és fia Alexander Campbell). A Stone és Campbell család vissza akart térni az újszövetségi egyház primitív egyszerűségéhez, elhagyva a felekezeti megosztottságokat. Hangsúlyozva a gyülekezetek függetlenségét, a hívők bemerítését, az újszövetségi vének és diakónusok mintáját az egyház vezetésében, a papság és a laikusok közötti különbség eltörlését, és a Bibliát tartották a keresztény hit és életgyakorlat egyetlen forráskönyvének.

Krisztus EgyházaiSzerkesztés

A restaurációs mozgalom jelentős kezdeti eredményeként a Krisztus Egyházai (Church of Christ) a 19. század közepére Amerika hatodik legnagyobb keresztény egyházává vált. Ma is világszerte kb. 2,5–3 millió tagja van több mint 20 000 gyülekezettel.

A restaurációs mozgalom hatása alatt létrejött egyéb irányzatokSzerkesztés

A restaurációs mozgalommal egyidőben, illetve később, annak hatása alatt több olyan mozgalom jött létre, amely annak elemeit tartalmazta illetve a lényeges különbségek ellenére azzal számos ponton hasonlóságok mutat.

Krisztus testvérei (Christadelphians)Szerkesztés

A Krisztus testvérei (Christadelphians) felekezet a 19. században jött létre az Egyesült Királyságban és Észak-Amerikában. Fő jellegzetességeként elutasítja a Szentháromságot. Tagsága ötvenezer a világ 130 országában.

MormonokSzerkesztés

A Mormon Egyház tagjai szerint, Joseph Smithnek megjelentek Isten és Jézus Krisztus és közölték vele, hogy az akkori kor egyházainak a hitvallásai mind utálatosak. Elhívták Joseph Smithnek prófétának, és általa vissza lett állítva Krisztus egyháza és evangéliuma a teljességében. Az egyházat New York államban 1830. április 6-án. szervezték. A prófétai küldetése részeként Smith megkapta és le is fordította a Mormon Könyvét. Ez egy a Bibliához hasonló kötet, ami az Amerikai földrész őslakosairól szól, és arról, miképp bánt Isten velük, amelyet tagok szentírásnak tartanak a Biblia mellett. Eredetileg az egyházat Krisztus Egyházának nevezték, majd 1838 áprilisában a neve Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza lett egy Joseph Smithnek adott kinyilatkoztatás alapján.[1]

Millerita mozgalomSzerkesztés

A millerita mozgalom William Miller prédikátor nevéhez fűződik, aki 1831-ben elkezdte hirdetni a világvégét. Tizenöt érvből álló tanrendszerrel támasztotta alá, hogy Krisztus 1843-ban jön el, a világ végével együtt. A millerita mozgalomnak vagy hivatalos nevén Advent mozgalomnak több százezer híve támadt szerte az Amerikai Egyesült Államokban. 1843-ban azonban Miller jövendölése nem teljesedett be. Az első csalódást követően Samuel S. Snow 1844. október 22-re tűzte ki az új dátumot, azonban ez sem vált valóra. Miller még 1844-ben visszavonult. A „nagy kiábrándulás” az Advent mozgalom több csoportra szakadásához vezetett. Ezekben a próféciák elmaradásának magyarázataként egymástól eltérő racionális és teológiai magyarázatok születtek.

AdventistákSzerkesztés

A millerita mozgalom nem szűnt meg teljesen, több csoport együtt maradt, és létrehozták az adventista egyházakat.

Jehova tanúiSzerkesztés

Jehova tanúi egy resztoriánus (helyreállító) keresztény vallási irányzat, amelynek gyökerei Charles Taze Russellig vezetnek vissza, akinek bibliakutató csoportja igyekezett minden, a Biblia szövegeivel ellentétes tanítást azonosítani, illetve elhagyni, hogy a kereszténység (Krisztus követése) eredeti céljához és útjához térhessen vissza. A Jehova tanúi (szervezet) az 1870-es években jött létre először Bibliakutatók néven, miután társaival belátták, a klasszikus egyházak nem szándékoznak változást eszközölni azáltal, hogy egyéb vallásos irányzatok hagyományait és szokásait elhagyják az imádat megtisztítása érdekében. Jehova tanúi igyekeztek mindent megtenni, hogy a fellelhető legkorábbi bibliai leleteket, töredékeket is felhasználva és összehasonlítva, Új világ fordításukkal megközelítsék az eredeti szövegeknek leginkább megfelelő isteni üzenetet, mely a Biblia lapjain öltött formát. Téves megközelítés szerint világvégevárók. Ellentétben e gondolattal azt várják, amit a "Miatyánkban" történelmi egyházak is kérnek, miszerint az Isten országa/királysága ne csak az égben, hanem a földön is jöjjön el. Tanításuk és házról házra végzett tevékenységük e Királyság hirdetése köré összpontosul, amely uralom alatt Krisztus helyre fogja állítani az Isten által megígért rendet azáltal, hogy "elpusztítja azokat, akik a földet pusztítják", a "szelídek pedig öröklik a Földet."

Opus DeiSzerkesztés

Az Opus Dei (lat.: Isten műve) egy egyházi szervezet, amelyet egy spanyol pap, Josemaría Escrivá de Balaguer, alapított Madridban, 1928. október 2-án. A szervezetet a katolikus egyház 1951-ben ismerte el, s 1982 óta személyi prelaturaként működik.

A szervezet egyik fő célja, hogy a "vasárnapi kereszténység" helyett a hit és a vallási élet fontosabb legyen a tagok életében a világi életnél. Az Opus Dei mozgalom részéről a radikálisabb, egész életet átható kereszténység visszaállításának ideálja resztoránus jellegű tanítás a restaurációs mozgalommal való történeti kapcsolat hiányának ellenére is.

Fontos különbség azonban, hogy az Opus Dei nem az első századi kereszténységet akarja visszaállítani, hanem a keresztény vallásgyakorlat azon formáját mely az évszázadok alatt kialakult katolikus hagyományokkal is összhangban van.

Pünkösdi "teljes evangéliumi" mozgalomSzerkesztés

A pünkösdi karizmatikus jellegű mozgalom véleménye szerint azért "teljes evangéliumi", mert ők hirdetik egyedül a teljes jóhírt, melynek része a teljes hitet követő csodálatos lelki ajándékok, a gyógyulások és jólét is. Ezek véleményük szerint az egyéb keresztény mozgalmak és irányzatok tanításából hiányoznak. A pünkösdi mozgalmakban a teljes evangélium visszaállításának ideálja a restaurációs mozgalommal való történeti kapcsolat hiányának ellenére is resztoriánus jellegű tanítás.

Lásd mégSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. http://scriptures.lds.org/hu/dc/115/3-4#3

Külső hivatkozásokSzerkesztés