Reykjavíki Tengerészeti Múzeum

A Reykjavíki Tengerészeti Múzeum (korábban Víkin Tengerészeti Múzeum, hivatalos angol nevén Reykjavík Maritime Museum) Reykjavík régi kikötőjében található, a kis Víkin öbölben, amiről a régebbi nevét kapta. Épülete 1947-től korszerű halfagyasztó üzem volt a kilencvenes évekig, majd üresen állt, mielőtt átalakították volna a múzeum céljaira. Állandó kiállításai az izlandi halászat és a hajózás történetével foglalkoznak. Az egyik fő attrakció az épület közvetlen közelében horgonyzó Óðinn partvédő hajó, amit 2008-ban vontak ki a szolgálatból és azóta a múzeum részeként látogatható. A múzeum létrehozásáról 2005-ben született döntés, és 2008-ban nyitotta meg kapuit. Az állandó témák mellett rendszeresen időszakos kiállításokat is rendeznek benne.

KiállításokSzerkesztés

Az állandó kiállítások egyike az izlandi hajózás egészének történetét dolgozza fel. Nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a hajózás ezen az északi tájon állandó életveszélyekkel járt, különösen a korábbi századokban. Az egyik falon megörökítették az 1900 és 1999 közötti évek összes ismert, a tengerbe veszett áldozatának nevét, 3445 személyét. A 20. század első évtizedeiben mindig 500 fölött volt az áldozatok száma, később ez a szám lassan csökkent, de még az utolsó évtizedben, 1990 és 1999 között is 62 életet követelt a tenger az izlandi hajózástól.

Az izlandi halászattal foglalkozó állandó kiállítás ennek az ország számára kulcsfontosságú gazdasági ágazatnak az 1900-as századforduló körüli állapotát mutatja be. Az egyik központi kiállítási tárgy az 1907-ben épült négy személyes Farsæll halászcsónak, ami még a 20. század elején is az izlandi halászok tipikus munkaeszköze volt. Ezt a hajót a Vestmannaeyjar szigeteken építették, de később az izlandi szárazföldről, Landeyjar vidékéről szálltak vele tengerre. Ilyen típusú csónakokat használtak a főváros környékének partvidékét is magába foglaló Faxaflói nagy tengeröblében is, és általában horoggal halászták belőlük a tőkehalat.

A kiállításon megtekinthető a későbbi gyors fejlődés eredményeképpen munkába állított első korszerű, vonóhálós halászhajók egyike, a Skúli Magnússonról elnevezett, az 1920-ban Angliában készült Skuli fogeti (magyarul Skuli bíró) halászhajó modellje is.

A múzeum bemutatja a 20. század második felében Nagy-Britannia és Izland között kialakult hosszú halászati konfliktusok, a tőkehal-háborúk történetét is.

ForrásokSzerkesztés