Richard J. Roberts

Sir Richard John Roberts (született Derby, 1943. szeptember 6.) angol biokémikus és molekuláris biológus. 1993-ban Phillip Allen Sharppal megosztva orvostudományi Nobel-díjban részesült az eukarióta géneken belüli nemkódoló régiók, az intronok felfedezéséért.

Richard John Roberts
Született	1943. szeptember 6. (79 éves) Derby
Állampolgársága	brit
Foglalkozása	biokémikus, molekuláris biológus
Iskolái	Sheffieldi Egyetem Beechen Cliff School
Kitüntetései	Orvostudományi Nobel-díj (1993)
A Wikimédia Commons tartalmaz Richard John Roberts témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Tanulmányai

Richard John Roberts 1943. szeptember 6-án született Derbyben, John Roberts autószerelő és felesége, Edna Allsop egyetlen gyermekeként. Négyéves korában a család átköltözött Bath városába. A középiskolát a City of Bath Boys' School-ban végezte. Gyerekkorában nyomozó, aztán pedig, miután ajándékba kapott egy kémiai készletet, vegyész szeretett volna lenni. Kémiából és matematikából mindig jeles volt az iskolában, de a fizikaérettségin először megbukott. A Sheffieldi Egyetemen tanult tovább, fő tárgya a kémia volt és 1965-ben kapta meg BSc fokozatát. 1969-ben védte meg doktori disszertációját szerves kémiai témából, egy brazíliai fafajban talált neoflavonoidokból írta. Ekkoriban olvasta John Kendrew könyvét a molekuláris biológia korai éveiről és felkeltette érdeklődését a terület iránt.

Tudományos munkássága

PhD fokozatának megszerzése után 1969-től a Harvard Egyetemen kapott biokémiai kutatói szerződést. Első munkája transzfer RNS-ek szekvenálása volt, amelyhez sikerrel alkalmazott egy új, gyorsabb, Angliában kifejlesztett módszert. Hároméves szerződésének lejárta után, 1972-ben James Watson hívta meg Cold Spring Harbor-i laboratóriumába, hogy határozza meg az SV40 bakteriofág DNS-ének szekvenciáját. A vírus genomja kb. 5000 bázispárt tartalmaz, ami a korabeli szekvenálási technikáknak túl nagy volt, ezért Roberts az akkoriban felfedezett restrikciós enzimekkel próbálta kezelhető darabokra vágni. Összegyűjtötte az akkor ismert enzimeket és ő maga is jó néhány restrikciós enzimet felfedezett és leírt. Végül azonban mégsem az SV40, hanem a megfelelőbb adenovírus-2 DNS-ét térképezték fel.

1974-ben felfedezte, hogy az adenovírus-2 DNS-e és a róla átíródó mRNS nem azonos szekvenciájú, a génen belül elszórva hosszabb szakaszok voltak, amik nem fordítódtak át RNS-sé. 1977-re kétségbevonhatatlan bizonyítékot is szerzett, radioaktívan jelölt mRNS-t hibridizáltatott a vírus DNS-éhez és elektronmikroszkóppal kimutatta, hogy nem egy, hanem több szakaszban kötődik hozzá. Későbbi munkája során bebizonyította, hogy az eukarióta sejtekben (és vírusaikban) a génekről csak egyes szakaszok íródnak át, amiket egy enzimrendszer mRNS-sé állít össze (ún. splicing).

1992-ben otthagyta a laboratóriumot és átment a New England Biolabs magáncéghez, amely kutatáshoz használt reagensek, elsősorban restrikciós endonukleázok gyártásával foglalkozott. Roberts még 1974-ben próbálta meggyőzni Watsont, hogy indítsanak hasonló céget, aki azonban nem látott fantáziát az ötletben.

Elismerései

Richard J. Roberts a gének szakaszos mivoltának felismeréséért 1993-ban orvostudományi Nobel-díjban részesült (Phillip Allen Sharppal megosztva). 1994-ben a Bathi Egyetem díszdoktorává választotta. 2005-ben róla nevezték el a Sheffieldi Egyetem újjáépített kémiai épületét, valamint a bathi középiskola természettudományos részlegét is, ahol valamikor diák volt.

2008-ban az angol királynő lovaggá ütötte.

Családja

Richard J. Roberts kétszer nősült, négy gyermek (Alison, Andrew, Christopher és Amanda) apja. Szabadidejében zenét hallgat és videojátékokat gyűjt.

Források

• Richard J. Roberts – Biographical NobelPrize.org
• Richard J. Roberts Notable Names Database
• Richard J. Roberts Biography (1943-) www. faqs.org