Robert Koldewey

német régész
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. június 27.

Johannes Gustav Eduard Robert Koldewey (Blankenburg am Harz, 1855. szeptember 10.Berlin, 1925. február 4.) német régész. Korszakának egyik legjelentősebb terepi régésze, és a modern történelmi épületkutatás atyja.

Robert Koldewey
Robert Koldewey 1906-ban babiloni leletet vizsgál
Robert Koldewey 1906-ban babiloni leletet vizsgál
SzületettJohannes Gustav Eduard Robert Koldewey
1855. szeptember 10.
Blankenburg am Harz  Német Birodalom
Elhunyt1925. február 4. (69 évesen)
Berlin  Német Birodalom
Állampolgárságanémet
Nemzetiségenémet
Foglalkozásaépítészmérnök
IskoláiChristianeum
Kitüntetései
  • a Freiburgi Albert Ludwig Egyetem díszdoktora
  • Leibniz Medal (1910, ezüst)
SírhelyeParkfriedhof Lichterfelde (Abt. 19-566)[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Koldewey témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Hermann Koldewey vámtisztviselő és felesége Doris Koldewey fia. Apja testvére volt Carl Koldewey (1837-1908), az ismert sarkvidék-kutató. Robert iskoláit Brunswickben kezdte, 1869-től Altonában laktak. Építészi tanulmányai közben régészetet és művészettörténetet is hallgatott Berlinben, Münchenben és Bécsben. Köztisztviselő lett Hamburgban. Itt ismerte meg Franz Andreas Meyert, a híres Eduard Meyer régész nagybátyját.

Első régészeti munkái

szerkesztés

1882-ben tanulmányútra utazott Asszoszba, a Földközi-tenger északi partvidékére. 1885-ben kapott megbízást a Német Nemzeti Régészeti Intézettől a leszboszi ásatásokra, 1892-1893-ban a Folyamközben utazgatott.

1894-ben tiszteletbeli doktora lett a Freiburgi Egyetemnek.

Az 1897-1898-as téli ásató szezonban Eduard Sachau orientalista részvételével Mezopotámia műemlékeit vizsgálta. Részt vett Assur, Uruk, Ninive, Larsza és Babilon feltárásában. Eredményei alapján II. Vilmos porosz király és a Német Keleti Társaság finanszírozta tevékenységét.

1898-ban ötéves megbízást kapott, ami végül 1917-ig tartott, amíg a brit csapatok bevonultak Irakba. 1921-ig Berlinben a 19 éves ásatás eredményeit rendezte, majd haláláig a német múzeumok kiállításait szervezte.

1925-ben hosszú, súlyos betegség után halt meg. Carl Schuchhardt régész a Heinrich Schliemann nevével fémjelzett nagy német régésznemzedék kihalásáról beszélt a halála alkalmából írt nekrológjában.

További információk

szerkesztés