Robert Stuart d'Aubigny, másképp Stewart (1470 – 1544) Beaumont-le-Roger grófja, Aubigny ura, skót származású francia katona, Franciaország marsallja, VIII. Károly, XII. Lajos és I. Ferenc idején az itáliai háborúk sikeres hadvezére.

Robert Stuart d’Aubigny
Robert Stuart Merry-Joseph Blondel fiktív portréján (1834, versailles-i kastély)
Robert Stuart Merry-Joseph Blondel fiktív portréján (1834, versailles-i kastély)
Született1470[1][2]
Meghalt1544 (73-74 évesen)[1][2]
Állampolgárságafrancia
RendfokozataFranciaország marsallja
Csatáielső olasz háberú
KitüntetéseiFranciaország marsallja
Házastársa
  • Jacqueline de la Queuille[3]
  • Anne Stuart, Comtesse de Beaumont-le-Roger (1499–)[3]
SzüleiMargaret Montgomerie
John Stewart, 1st Earl of Lennox
A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Stuart d’Aubigny témájú médiaállományokat.

Származása, családja szerkesztés

A Skóciát uraló Stuart-házi királyok távoli rokona, John Stuart, Darnley bárója (1365–1429) 1421-ben érkezett Franciaországba egy 5-6000 főnyi skót sereg tagjaként, hogy a százéves háborúban segítséget nyújtson a dauphin, azaz a későbbi VII. Károly számára az angolok ellen, az „Auld Alliance” jegyében. Érdemeiért Károly a skót sereg fővezérévé (connétable) nevezte ki és birtokokat adott neki, köztük Aubigny-t 1423-ban, 1427-ben pedig Évreux grófjává tette (utóbbi címét nem örökítette tovább). Idősebb fia és örököse, Alan, 1437-ben visszatért Skóciába és lemondott francia területeiről öccse, John javára. Alan 1439-ben gyilkosságnak esett áldozatul, ekkor fia, John lépett az örökébe. Az 1473-ban Lennox grófjává váló John kétszer nősült, mindkét felesége a Margaret Montgomery nevet viselte – az előbbi Alexander Montgomerie, Montgomerie urának leánya, utóbbi az említett Alexander hasonló nevű fiának gyermeke volt. Második házasságából öt fia született:

  • Matthew Stuart (1460–1513), Lennox 2. grófja
  • Sir Robert Stuart (1470–1544)
  • Sir John Stuart, Oison ura (1474 e. – 1512 k.)
  • Sir William Stuart, Oison ura (1495 e. – 1504 e.)
  • Alexander Stuart (1495 e. – 1509 e.)

A Franciaországban maradt Stuartok szerencséje közben magasra ívelt: nagyapja testvére, John Stuart a skót gárda(wd) kapitányaként szolgálta VII. Károlyt és utódát XI. Lajost, érdemeiért pedig az 1469-ban alapított Szent Mihály-rend első lovagjai közé fogadták. Az 1482-ben elhunyt John fia, Bernard (Bérault) számos diplomáciai küldetésen és hadjáraton vett részt VIII. Károly és XII. Lajos idején. 1493-ban maga is a skót gárda kapitánya lett. Szolgálatai elismeréseképpen 1495-ben a felesége hozományaként megszerzett Beaumont-le-Roger-i uradalmat grófsággá emelték, ő maga is a Szent Mihály-rend tagja lett, és később a Nápolyi Királyság és a Milánói Hercegség kormányzója lehetett az itáliai háborúk során. Az 1508-ban elhunyt Bérault grófnak egyetlen lánya született, Anne, akit 1504. február 2-án Robert Stuart vett feleségül. Házassága révén így ő örökölte meg Bérault birtokait és grófi címét.

Pályafutása szerkesztés

Robert Stuart, aki a család Skóciába visszatért ágához tartozott, már 1493-ban áttelepült a kontinensre, és maga is csatlakozott a skót gárdához. Részt vett VIII. Károly első itáliai háborújában(wd), ahol kitűnt a nápolyi és aragóniai erők felett 1495-ben aratott seminarai csatában, majd XII. Lajos idején, 1507-ben, Genova bevételénél, 1509-ben a Velencei Köztársaság felett aratott agnadellói diadalban, 1512-ben Brescia ostrománál és a ravennai győzelemnél. Az előbbi küzdelmekben együtt harcolt a híres lovaggal, Pierre Terrail de Bayard-ral. 1513-ban II. Louis de La Trémoille alatt sikeresen védelmezte Novara városát.

Érdemeiért 1514-ben marsalli kinevezést kapott, amit 1515-ben az új király, I. Ferenc is megerősített. Ez évben részt vett a Milánó visszahódítását eredményező hadjáratban. La Palice marsall alatt az ő erői győzték le és fogták el Prospero Colonnát, a Francesco Sforzát támogató pápai hadak vezérét Villafranca Piemonte közelében. Részt vett a svájci zsoldosok felett döntő győzelmet hozó marignanói csatában, melynek eredményeképpen Milánó ismét francia kézre került. Az 1525-ös paviai vereségnél is jelen volt. 1536-ban még aktívan részt vett a Provence-ban V. Károly német-római császár ellen vívott harcokban.

Házasságai, örökösödése szerkesztés

Első felesége Bérault Stuart és második asszonya, Anne de Maulmont (Guy de Maulmont és Jeanne d'Alençon leánya) gyermeke, Anne Stuart volt (1484 k. után – 1516), később Jacqueline-t, a Châteauneuf-du-Drac-i François de la Queuille és első felesége, Marguerite de Castelnau-Bretenoux-Caylus gyermekét vette feleségül. Egyik házasságából sem született gyermeke. Örököse így skóciai rokonságából került ki.

Robert Matthew nevű fivére 1513-ban, csatában esett el. Fia, John Stuart, Lennox 3. grófja (sz. 1490 k.) 1526-ban gyilkosság áldozata lett, özvegye, Elizabeth Stuart atholli grófkisasszony pedig úgy döntött, hogy a lennoxi grófságot öröklő Matthew-t és John nevű fivérét rokonukhoz, Robert Stuart marsallhoz küldi Franciaországba. Matthew 1542-ben visszatért Skóciába, amelynek élete végén régense lett unokája, VI. Jakab skót király mellett. Robert marsall öccsét, Johnt szemelte ki örököseként, ennek érdekében adoptálta felesége féltestvérét, a François de la Queuille második házasságából származó Anne-t, akit feleségül adtak Johnhoz.

Robert Stuart 1544-es halálakor így sógora/veje, egyben unokaöccsének fia, John Stuart örökölte meg birtokait, köztük a Bérault által épített, Robert idején bővített oizoni La Verrerie-kastélyt. A Beaumont-le-Roger-i grófság visszaszállt a koronára. Az örökösödés kapcsán a marsall birtokairól és ingóságairól készült inventárium fennmaradt, ami értékes életmódtörténeti forrás. John fia és örököse, Esmé Stuart(wd) később Lennox első hercege és Skócia régense lett.

Galéria szerkesztés

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Robert Stuart d'Aubigny című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 14.)
  2. a b BnF források (francia nyelven)
  3. a b p521.htm#i5206, 2020. augusztus 7.