Robert d’Artois (1250–1302)
II. Robert d’Artois (Manszúra, 1250. szeptember – Kortrijk, 1302. július 11. vagy 1302), I. Robert d’Artois és Brabant Matilda posztumusz fia, Artois grófja 1250-től 1302-ig.[1]
| II. Róbert, Artois grófja | |
 | |
| Artois grófja | |
| Uralkodási ideje | |
| 1250 – 1302 | |
| Elődje | I. Róbert |
| Utódja | Matilda, Artois grófnője |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Artois-ház |
| Született | 1250 szeptembere Manszúra |
| Elhunyt | 1302. július 11. Kortrijk |
| Nyughelye | Maubuissoni Apátság |
| Édesapja | I. Róbert, Artois grófja |
| Édesanyja | Brabanti Margit hercegnő |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | 1) Amicie de Courtenay 2) Agnes de Dampierre 3) Hainaut-i Margit |
| Gyermekei | 1) Mahaut, Fülöp, Róbert 2) - 3) - |
 A Wikimédia Commons tartalmaz II. Róbert, Artois grófja témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztés
Apja I. Róbert, Artois grófja, aki 1250. február 9-én Egyiptomban, a VII. keresztes hadjárat egyik csatájában életét vesztette. Anyja, Brabanti Matilda, II. Henrik brabanti herceg lánya.[2] Az apja halála után született gyermek II. Róbert néven örökölte a grófi címet.
Róbert tapasztalt katonaként részt vett az aragóniai keresztes hadjáratban. Apai nagybátyja, I. Károly szicíliai király 1275. december 25-én a királyság főkapitányává és helytartójává nevezte ki, ezt a posztot 1276 márciusáig töltötte be. 1284 és 1289 között a királyság régense volt unokatestvére, II. Károly nápolyi király nevében, aki ekkor börtönben volt. A király kiszabadulása után ismét kinevezték főkapitánynak.[3] 1297-ben a francia király parancsára a Flamand grófság ellen indított hadjáratot és Furnes mellett legyőzte a flamand sereget.[4]
Halála
szerkesztés1302-ben a király ismét Flandriába küldte, ahol feldúlta a vidéket és megkísérelte elfoglalni Kortrijk városát. A város falai alatt 1302. július 11-én a flamand felkelők seregével vívott aranysarkantyús csata során vesztette életét. A csata kezdetén Róbert gyalogsága sikeresen nyomult előre a flamandokkal szemben, de Róbert visszarendelte őket: a végső győzelmet kivívó rohamot saját lovagjainak tartogatta. Azonban a feldúlt, felázott, árkokkal átszabdalt talajon a lovagok nem tudtak kellő lendületet venni, hogy áttörjék a flamand gyalogosok sorfalát, és a kialakuló közelharcban a lovagokkal könnyűszerrel végeztek. Róbert megpróbálta összeszedni tartalékait és egy második támadást indított, de a flamand gyalogosok őt is levágták.[5]
Családja és leszármazottai
szerkesztés1262-ben Párizsban vette feleségül Amicie de Courtenay-t (1250–1275), Pierre de Courtenay lányát. Utóbbi VI. Lajos francia király leszármazottja volt. A házasságból három gyermek született:
- Mahaut (1268–1329)
- Fülöp (1269–1298),[6] 1275-től apja után Conches ura. 1298-ban a furnesi csatában halálos sebet kapott.[7] Felesége 1281-től Bretagne-i Blanka, II. János bretagne-i herceg és Beatrix (III. Henrik angol király lánya) lánya.[8] Házasságukból hét gyermek született, a legidősebb fiú, Róbert nagyapja halála után a grófi cím követelőjeként lépett fel nagynénjével szemben.
- Róbert (1271)
1275-ben Amice meghalt és Róbert még kétszer nősült: 1277-ben feleségül vette Agnes de Dampierre-t (1237–1288), a Bourbon-ház örökösét, majd 1298. október 18-án Margitot (? – 1342, II. János hainaut-i gróf lányát.
Róbert halála után lánya, Matilda örökölte a grófi címet, de az örökösödést vitatta Fülöp fia, Róbert.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Leese, Thelma Anna, Blood royal: issue of the kings and queens of medieval England, 1066-1399, (Heritage Books Inc., 2007), 197.
- ↑ Az Oude Kronik van Brabant nevezi meg (ebben a sorrendben) Henrik és felesége, Mária gyermekeit: „Mechtildim comitissam Atrebatensem et Sancti Pauli, Mariam comitissam palatinam Reni, Beatricem lantgraviam Thuringie postea comitissam Flandrie, et Margaretam sanctiomonialem, postea abbatissam in Valle Ducis”. Forrás: Oude Kronik van Brabant, Codex Diplomaticus Neerlandicus, Second Series (Utrecht 1855), deerde deel, Part 1, p. 65. Idézi: Cawley
- ↑ Housley, Norman, The later Crusades, 1274-1580: from Lyons to Alcazar, (Oxford University Press, 1992), 204.
- ↑ Funck-Brentano, Fr., The Middle Ages, (WILLIAM HEINEMAW LTI), 375.
- ↑ Dunbabin, Jean, A hound of God: Pierre de la Palud and the fourteenth-century church, (Oxford University Press, 1991), 178.
- ↑ A Gesta Philippi Tertia Francorum Regis jegyezte fel „Fülöp és Róbert” („Philippum...et Robertum”) nevét, mint Róbert artois-i gróf („comes Attrebati Robertus”) és Peter de Courtenay lányának („filia...Petri de Cortenajo militis”) gyermekeit. Forrás: RHGF XX, Gesta Philippi Tertii Francorum Regis, p. 500. Idézi: Cawley
- ↑ A Gesta Philippi Tertia Francorum Regis jegyezte fel Fülöp, Róbert artois-i gróf fiának („Philippus filius Roberti comitis Attrebatensis”) halálát, akit Párizsban ("apud fratres Prædicatores Parisius") temettek el. Idézi: Cawley
- ↑ Ezt is a Gesta Philippi Tertia Francorum Regis jegyezte fel, miszerint „Róbert artois-i gróf fia, Fülöp" („comes Attrebati Robertus...[filium] Philippum”) feleségül vette Blankát, János bretagne-i herceg lányát és Eduárd angol király unokahúgát” („filiam Johannis comitis Britanniæ Blancham, neptem Edoardi regis Angliæ”). Idézi: Cawley
Források
szerkesztés- Dunbabin, Jean, A hound of God: Pierre de la Palud and the fourteenth-century church, Oxford University Press, 1991.
- Funck-Brentano, Fr., The Middle Ages, WILLIAM HEINEMAW LTI.
- Housley, Norman, The later Crusades, 1274-1580: from Lyons to Alcazar, Oxford University Press, 1992.
- Leese, Thelma Anna, Blood royal: issue of the kings and queens of medieval England, 1066-1399, Heritage Books Inc., 2007.
- Charles Cawley: Medieval Lands. (Hozzáférés: 2010. november 24.)
