Romain du Puy

frank keresztes lovag, a Jeruzsálemi Királyság bárója

Romain du Puy, olykor Le Puy-i Romain (latinul: Romanus de Podio; Franciaország, ? – 1133 után) frank előkelő, keresztes lovag, a Jeruzsálemi Királyság Oultrejordain hűbéruradalmának első ura. A Fulkó jeruzsálemi király elleni bárói felkelésben való részvételéért megfosztották birtokaitól.

Romain du Puy
Oultrejordain ura
Hivatali idő
1115 után – 1126 vagy 1134 körül
UralkodóII. Balduin jeruzsálemi király
Fulkó jeruzsálemi király
Előd
UtódPagan

Született11. század második fele
Franciaország
Elhunyt1133 után

HázastársaRichildis
GyermekeiRadulphus

Élete szerkesztés

Származásáról és családjáról nem sokat tudni: az eredetére utaló latin Podium nevet viselő helyek szép számmal találhatóak Franciaországban, de valószínűsíthetően az Auvergne tartománybeli Le Puy egyházmegyéből származott.[1][2] Le Puy püspökének, Monteil-i Adhemarnak, a keresztes hadjárat pápai legátusának és két testvérének, Vilmos Hugónak és Ferenc Lambertnek a követői közé tartozhatott, akik IV. Rajmund toulouse-i gróf provanszál seregével vettek részt az első keresztes hadjáratban. Adhemar püspök 1098. augusztus 1-jén bekövetkezett halála után a toulouse-i grófot ismerhette el közvetlen urának.[2] Romain du Puy 1100 előtt már Palesztinában volt[1] – IV. Rajmund gróf az év augusztusában elhagyta Palesztinát, de Romain du Puy vélhetőleg nem követte. Egy oklevélből Jonathan Riley-Smith arra következtetett, hogy Romain du Puy valamikor 1107 előtt Ramla első ismert várnagyaként szolgált;[3] de Hans Eberhard Mayer egyéb erre utaló adatok hiányában vitatja Riley-Smith állítását.[4]

I. Balduin jeruzsálemi király uralkodásának végén, 1115 körül[5] vagy utódja, II. Balduin uralkodásának elején[1] Romain du Puy megkapta a királyság Oultrejordain hűbéruradalmát. Oultrejordain, azaz „a Jordánon túl” az ókori Edom és Moáb területén feküdt, központja az első jelentősebb szentföldi keresztes erődként épült Montréal vára volt.

Nem egyértelmű, hogy Romain du Puy meddig bírta Oultrejordain uradalmát. Türoszi Vilmos krónikás tudomása szerint Romain du Puy volt a „Jordánon túli terület” (terra trans Iordanem) első ura, de őt és fiát lázadás miatt megfosztották birtokaiktól.[6] Egy dokumentum 1126-ban már Pagant, a kamarást nevezi Oultrejordain urának;[7][1] és ismeretes, hogy Romain du Puy részt vett az 1132 és 1134 második fele[8] közöttre datált jaffai bárói felkelésben. A zendülést Melisenda jeruzsálemi királynő rokona, II. Hugó jaffai gróf vezette a királynő társuralkodó férje, Fulkó jeruzsálemi király ellen, vélhetően azért, mert a király feleségét félreállítva egyeduralomra tört.[9]

 
Oultrejordain uradalma legnagyobb kiterjedésekor

Ennek nyomán a történészek két eshetőséget vázoltak fel. Az egyik szerint Romain du Puy kétszer lázadt fel: először II. Balduin ellen 1126 előtt, másodszor Fulkó király ellen 1134 körül. Ezt a változatot támogatja többek között Hans Eberhard Mayer, Joshua Prawer[10] és Malcolm Barber. Utóbbi elemzésében Romain du Puy ellentétbe került II. Balduin királlyal, de az uralkodónak csak azután nyílt módja elszámolni vele, hogy 1125-ben hazatért a szaracénok fogságából. Oultrejordain elvételével Romain du Puy-nak csak a jóval jelentéktelenebb szamáriai birtokai maradtak meg; részvétele a jaffai bárói zendülésében az 1126-os birtokmegfosztás miatti sérelemmel magyarázható.[11] Jean Richard a feltételezett első felkeléshez köti az Etablissement du roi Baudoin kihirdetését: az Etablissement lehetőséget biztosított az uralkodónak a hűbérbirtok visszavételére abban az esetben, ha azt bíró vazallusa megsértette a király kikötőlétesítési kiváltságát vagy engedély nélkül épített utat szaracén területre.[12]

A másik elképzelés az, hogy Romain du Puy csak a jaffai bárói felkelésbe folyt bele, és emiatt veszítette el birtokait. E változatot követi Steven Runciman[5] és Steven Tibble. Tibble rámutat, hogy semmilyen forrás nem utal egy 1126 körüli belső zavargásra a királyságban; az ellenben dokumentált, hogy a jaffai bárói lázadásban való részvétel miatti büntetésként Romain du Puy megfosztatott valamennyi birtokától a királyságban. Tibble arra a következtetésre jut, hogy Romain du Puy Jordánon túli uradalma Balká térségében (terra Belcha) feküdt, míg a Montréal környéki vidék egészen 1126-ig királyi kézben maradt.[6] Denys Pringle is felveti annak a lehetőségét, hogy Romain du Puy uralma nem terjedt ki Montréalra, ezért kaphatta meg a várat 1126-ban Pagan kamarás.[13]

Arról, hogy Romain du Puy szamáriai birtokokkal is rendelkezett, egy 1129-es királyi adománylevél tanúskodik: a dokumentumban, melynek egyik tanúja maga Romain du Puy volt, II. Balduin király egy Nablusz környéki falvat adományoz a Szent Sír-templomnak, de az ajándék hatálya nem terjed ki azon lakosokra, akiket Romain du Puy korábban egy másik faluba rendelt át.[14]

Az időben legkésőbbi fennmaradt adat Romain du Puy életéről az 1133. esztendőhöz köthető: tanúskodott Hugó jaffai gróf utolsó olyan oklevelén, melyet a gróf Jaffa uraként állított ki.[14]

Családja szerkesztés

Egy 1118-as és egy 1130-as adománylevél alapján Romain du Puy feleségének neve Richildis volt; az 1130-as, a Jozafát-völgyi Szűz Mária-templommal kapcsolatos dokumentum utal gyermekeikre is: „Romanus de Podio, Richildis uxor et heredes” [Romanus de Podio, felesége, Richildis és örököseik].[15] Türoszi Vilmos név szerint is említést tesz Romain du Puy fiáról, Radulphusról, aki atyja után rövid ideig úgyszintén Oultrejordain ura volt: „Romanus de Podio et filius eius Radulphus” [Romanus de Podio és fia, Radulphus].[16]

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c d Murray 2000  228. oldal
  2. a b Riley-Smith 1983  729. oldal
  3. Riley-Smith 1983  729. és 731. oldal
  4. Mayer, Hans Eberhard: The Origins of the Lordships of Ramla and Lydda in the Latin Kingdom of Jerusalem. Speculum, LX. évf. 3. sz. (1985. július) 540. o.
  5. a b Runciman 1999  446. oldal
  6. a b Milwright, Marcus: The Fortress of the Raven: Karak in the Middle Islamic Period (1100–1650). Leiden és Boston: Brill. 2008. 28. o. = Islamic history and civilization, 72. ISBN 978 90 04 16519 9  
  7. Barber 2012  154. oldal
  8. Mayer 1972  103–104. oldal; Runciman 1999  418. oldal
  9. Mayer 1972  106–108. oldal; Barber 2012  155. oldal
  10. Prawer, Joshua: Crusader Institutions. Oxford: Clarendon Press. 1980. 27. o. ISBN 9780198225362  
  11. Barber 2012  154–55. oldal; Mayer 1972  106. oldal
  12. Mayer 1972  105–06. oldal
  13. Pringle, Denys: Montréal. In The Crusades: An Encyclopedia. Alan V. Murray (szerk.). (hely nélkül): ABC-CLIO, Inc. 2006. 853. o. ISBN 1-57607-862-0  
  14. a b Mayer 1972  105. oldal
  15. Röhricht, Reinhold: Regesta regni Hierosolymitani (MXCVII–MCCXCI). Innsbruck: Libraria Academica Wageriana. 1893. 33–34. o. Hozzáférés: 2020. május 16.  
  16. Liber XV, 21. In Türoszi Vilmos: A History of Deeds Done Beyond the Sea, II. kötet. Emily Atwater Babcock és A. C. Krey (ford.). New York: Columbia University Press. 1943. 127. o. ISBN 9780374903206  

Források szerkesztés

  • Barber 2012: Barber, Malcolm: The Crusader States. New Haven és London: Yale University Press. 2012. ISBN 978-0-300-11312-9  
  • Mayer 1972: Mayer, Hans Eberhard: Studies in the History of Queen Melisende of Jerusalem. Dumbarton Oaks Papers, 26. sz. (1972) 93; 95–182. o.
  • Murray 2000: Murray, Alan V: The Crusader Kingdom of Jerusalem: A Dynastic History, 1099–1125. Oxford: Prosopographica et Geneologica. 2000. ISBN 1-900934-03-5 Occasional Publications UPR, 4. kötet  
  • Riley-Smith 1983: Riley-Smith, Jonathan: The Motives of the Earliest Crusaders and the Settlement of Latin Palestine, 1095–1100. The English Historical Review, XCVIII. évf. 389. sz. (1983. október) 721–736. o.
  • Runciman 1999: Runciman, Steven: A keresztes hadjáratok története. Veszprémy László (szerk.), Bánki Vera és Nagy Mónika Zsuzsanna (ford.). Budapest: Osiris Kiadó. 1999. ISBN 963-389-347-X  

További információk szerkesztés

Előző:
Oultrejordain ura
1115 után – 1126 vagy 1134 körül
Következő:
Pagan kamarás