Ron Flockhart (autóversenyző)
Ron Flockhart (Edinburgh, 1923. június 6. – Melbourne, 1962. április 12.) brit autóversenyző, aki összesen 13 világbajnoki futamon indult a Formula–1-ben és kétszer nyerte meg a Le Mans-i 24 órás autóversenyt.
Ron Flockhart | |
Életrajzi adatai | |
Született | 1923. június 6. Edinburgh, Skócia |
Elhunyt | 1962. április 12. (38 évesen) Melbourne, Ausztrália |
Nemzetisége | brit |
Pályafutása | |
Kategória | Formula–1-es világbajnokság |
Aktív évei | 1954, 1956 - 1960 |
Csapata | Maserati, BRM, Connaught, Cooper, Lotus |
Nagydíjak száma | 14 (13 rajt) |
Világbajnoki címek | 0 |
Győzelmek | 0 |
Dobogós helyezések | 1 |
Első rajtkockák | 0 |
Leggyorsabb körök | 0 |
Első nagydíj | 1954-es brit nagydíj |
Legutolsó nagydíj | 1960-as amerikai nagydíj |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ron Flockhart témájú médiaállományokat. |
Pályafutása
szerkesztésA Formula–1 előtt
szerkesztésKatonai szolgálata alatt Egyiptomban és Olaszországban töltötte ezen időszak nagy részét, és miután parancsnokká nevezték ki, olykor itt is maradt ideje arra, hogy motorra pattanva hódoljon szenvedélyének. 1951-ben kezdett versenyezni egy Formula–3-as autóval, majd két évre rá az akkoriban igen népszerű Voiturette sorozatban egy vásárolt, és saját maga tuningolt autóval gyári csapatok ellen szerepelt sikeresen.
A Formula–1-ben
szerkesztésA Goodwoodban aratott győzelmével hívta fel igazán magára a figyelmet, és 1954-ben egy futam erejéig Bira herceg csapatában és autójában, egy Maseratit vezetve a Formula–1-es világbajnokságban is bemutatkozott. A brit nagydíjon azonban nem sikerült az áttörés, egy baleset miatt mindössze kért kört tudott megtenni.
Ezután két évig sportautókkal versenyzett, de az 1956-os brit nagydíjon ismét rajthoz tudott állni, ezúttal egy BRM volánjánál. Ekkor sem volt szerencséje, újra csak két kört mehetett, mert tönkrement a motorja. Két hét múlva pedig immár Le Mansban versenyzett, és az Ecurie Ecosse csapattal, a szintén skót Ninian Sanderson párjaként megnyerte a 24 órás viadalt. Még ebben az évben az olasz nagydíjon indult, és a 23. rajtpozícióból végül feljött a harmadik helyre, megszerezve Formula–1-es pályafutása egyetlen dobogós helyezését.[1]
1957-ben két futamon a BRM színeiben indult a világbajnokságban, ám egyiket sem sikerült befejeznie. Nem úgy, mint Le Mansban, ahol az előző évi diadalt megismételve, ezúttal az angol Ivor Bueb társaként ismét győzelmet aratott. 1958-ban egy, 1959-ben öt további világbajnoki futamon indult a BRM-mel, 1960-ban pedig két viadalon vett részt, a Team Lotus illetve a Cooper színeiben. Az 1960-as francia nagydíjon hatodik lett, ez volt a második, egyben utolsó pontszerző helyezése.[2]
A Formula–1 után
szerkesztésEzután felhagyott az autóversenyzéssel, és másik szenvedélyének, a repülésnek kezdett hódolni. Egy átalakított, II. világháborús Mustang vadászgéppel a London-Sydney távolság időrekordját akarta megdönteni. A próbálkozást 1961. február 28-án ejtette meg, és tudta, hogy sikerrel kell járnia, hiszen március 11-ére volt kitűzve az esküvője Londonban.[3] A rossz időjárás miatt azonban néhány napos csúszással indult a rekordkísérlet, majd pedig a célegyenesbe érkezve, Athénban fel kellett adnia a próbálkozást motorhiba miatt. Az esküvőjére azért végül sikerült időben megérkeznie. 1962-re újabb próbálkozást tűzött ki maga elé, immár egy másik géppel, egy CAC Mustanggal. Még mielőtt nekivágott volna hosszú útnak Sydney-ből, néhány tesztrepülést hajtott végre, ám április 12-én nem sokkal a felszállás után problémát jelzett a rádión a központ felé, miszerint a gépben nem működik az iránytű, és sűrű felhők közé keveredett. Ez volt az utolsó üzenet tőle, a Mustang ugyanis lezuhant a Victoria államban található Kallista közelében.[4]
Emlékezete
szerkesztésSkóciában az egykori kettős-pilóta emléke máig él, az egyik győztes versenyautójáról származó felnit ugyanis a Skót Motorsport Klub vándordíjként ítéli oda fiatal tehetségeknek, így korábban megkapta például Dario Franchitti, David Coulthard és Allan McNish is.
Eredményei
szerkesztésTeljes Formula–1-es eredménylistája
szerkesztés(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)
Év | Csapat | Modell | Motor | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | Helyezés | Pont |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1954 | "B. Bira" | Maserati 250F | Maserati Straight-6 | ARG |
500 |
BEL |
FRA |
GBR Ki* |
GER |
SUI |
ITA |
ESP |
NC | 0 | ||
1956 | Owen Racing Organisation | BRM P25 | BRM L4 | ARG |
MON |
500 |
BEL |
FRA |
GBR Ki |
GER |
14. | 4 | ||||
Connaught Engineering | Connaught B Type | Alta L4 | ITA 3 |
|||||||||||||
1957 | Owen Racing Organisation | BRM P25 | BRM L4 | ARG |
MON Ki |
500 |
FRA Ki |
GBR |
GER |
PES |
ITA |
NC | 0 | |||
1958 | Owen Racing Organisation | BRM P25 | BRM L4 | ARG |
MON nk |
NED |
500 |
BEL |
FRA |
GBR |
GER |
POR |
ITA |
MOR Ki |
NC | 0 |
1959 | Owen Racing Organisation | BRM P25 | BRM L4 | MON Ki |
500 |
NED |
FRA 6 |
GBR Ki |
GER |
POR 7 |
ITA 13 |
USA |
NC | 0 | ||
1960 | Team Lotus | Lotus 18 | Climax L4 | ARG |
MON |
500 |
NED |
BEL |
FRA 6 |
GBR |
POR |
ITA Ni |
USA |
25. | 1 | |
Cooper Car Company | Cooper T51 | Climax L4 | USA Ki |
* Megosztva vezetett Prince Bira-val.
Le Mans-i 24 órás autóverseny
szerkesztésÉv | Csapat | Autó | Csapattárs | Helyezés |
---|---|---|---|---|
1955 | Lotus Engineering | Lotus Mk9 | Colin Chapman | kiesett |
1956 | Ecurie Ecosse | Jaguar D-Type | Ninian Sanderson | 1. |
1957 | Ecurie Ecosse | Jaguar D-Type | Ivor Bueb | 1. |
1959 | Ecurie Ecosse | Tojeiro | John Lawrence | kiesett |
1960 | Ecurie Ecosse | Jaguar D-Type | Bruce Halford | kiesett |
1961 | Border Reivers | Aston Martin DBR1/300 | Jim Clark | kiesett |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Retro - Legyen inkább a csapattársam bajnok!. formula.hu, 2015. szeptember 2.
- ↑ Drivers: Ron Flockhart. grandprix.com, 2012. március 7.
- ↑ Retro - Aki az F1-ből a fellegekbe vágyott. formula.hu, 2015. június 15.
- ↑ Ron Flockhart. f1tortenelem.hu, 2015. június 15. (Hozzáférés: 2016. február 2.)